Nagybánya, nov. 4-én.
Nagybánya, nov. 4-én.
A gaz bujtogatásokkal elámított kővárvidéki hiszékeny oláh nép már szinte a kiábrándulás pontján volt, midőn Urbánnak egyik satellese Timbul, nyugalmazott határőrtiszt, a vidékbe lopódzik, őket ujra feltüzeli, katonai rendbe állítja, s a remetei síkon fegyvergyakorlatokkal bátorítja. – A megyei tisztek kiköltözvén körükből, a fejetlenség közepette a bujtogatók önbüntetésök súlyától tartva, mindent elkövettek, hogy a népet folytonos izgásban tartsák. – A tömeg békét óhajtott. – Szinlésből mult hó 30-án néhány tanúlót küldöttek N.-Bányára, a legbadarabb békepontokkal, – a békekövetek általunk figyelmeztetve felszólíttattak, hogy 48 óra alatt a törvényes rend, s engedelmességre térjenek, ellenkező esetben, mint honelleni lázadók, a következményeket magoknak tulajdonítsák.
Novemb. 1-én a remetei tábor d. u. 5 órakor Szakállosfalván innen látszott. A N.-Bányán tanyázó önkénytes nemzetőrök, kik zászlószentelésre, – melly azonban a zavarok miatt elhalasztatott – készen állottak, rögtön elindúltak, követték őket a helybeli nemzetőrök és az önkénytes lovasoktól fedezett 2 ágyú, a katalinfalvi hidhoz, honnan az oláhság nem épen félórányi távolban telepedett le. Estve a szakállosfalvi útvonalon keresztűl mintegy 40 őrtűz látszott, a mieink közől többen azt vélték, hogy eltelvén a kitűzött határidő, az oláhok magok megadása végett közelednének tömegestől; azonban csalatkoztunk, mert reggel 9 óra tájban az oláh tábor közelebb nyomúlt, minden jele nélkül a megtérésnek. – Közeledtökre néhány ágyúlövés történt részünkről, mellynek elsejére – mint mondják – a hatalmas Timbul, s utána a tömeg gyalázatos futással az erdőkbe vonúlt. – A megyei lovasok utánok nyomúltak, de késő délutánig egyetlen oláh sem mutatkozott, mig végre észre veszik a mieink, hogy a szakállos-koltó közötti erdőben lappangva Koltó felé közelítenek az oláhok. – Őrnagy Katona Miklós egy ágyút Koltó szélén felállítván, őket lövésekkel fogadta, mig a lovas előőrök más oldalról közelítettek. – Ezektől kis távolságra az oláhcsorda hosszú vonalba állott fel. – Mire Maróthi százados 20 lovassal közéjök rohan, s az ágyúfedező más husztól segítve a mintegy három ezerre menő nyomorúlt tömeget 10–15 percznyi csata, vagy inkább verekedés után megszalasztotta. – Többen közőlök elestek, de halottaikat magokkal vivén, számukat nem tudhatjuk. – A sérülteket holtakkal együtt 50–60-ig mondják. – A huszárok közől egyik nagyobb sebet kapott, egy másik bal karján vasvilla-szúrást, de egy sem veszélyes.
És ez azon hős román nép, mellyre leginkább támaszkodik az ármányszövő camarilla. – Nem a hős nagy Róma maradéka ez, melly bátor elszántsággal elvei s meggyőződéseért magát feláldozza; e nyomorúltak mig a fegyvertelen egyeseken iszonyú kínzásokat visznek véghez Erdélyben, a csekély fegyveres erő előtt is gyáván megfutnak. Im, a példa, mellyből az aránylagos számítás szerint 40 a 3000-hez úgy áll, mint 1 a 75-höz, tehát egy lelkes magyar hetvenöt oláh ellenében.
A megfutamodás után Szakállos jobb szélén néhány házat fölgyújtva, eltávoztak a mieink, elégett mintegy 40 ház. A falusiaknak mezőn legelő 50 db marhája van lefoglval. Huszonhárom férfi, egy nő fogolylyá téve, kik kétségbe esetten várják a reájok következő napokat. Szánandók valóban, olly nyomorúlt arczok, ollyanok, mintha minden jövőjüktől megfosztva, semmi multjok nem lett volna; annyira korlátolt kis-lelkűek, hogy igazán mondhatni le rólok, miszerint a római hős nép hamvait szentségteleníti az, ki ezeket utódainak állítja.*
Eleven tükrei a századokig szolgaság jármában nyögőknek.
A katalinfalvi híd őrízete az önkénytes nemzetőrök első századára van bízva; e század a fegyelem, egyetértés, rend és pontosság tekintetében példányúl szolgál. – Derék kapitányuk Jeney hálás elismerésünket méltán kiérdemlette, e férfiút, valamint általa századát is csupán a magasztos honszeretet lelkesíti, s csupán hona iránti tántorithatlan hűsége azon kiindúlási pont, mellyből minden működéseit intézi.
Tegnap Zazar neve kővári falunak minden férfia, nemzeti lobogóval jöttek városunkba, kérve a kormánybiztost, hogy őket az alkotmányra föleskesse, mi megis történt. Illy jeleneteknek hiszszük – gyakrabban örvendhetünk a dernonstratio után. – R.L.
