PEST, NOV. 5.
PEST, NOV. 5.
A Királyhágón túli mozgalmak komolyabb színt öltöttek magokra.
A reactio megkisértette még az utósó menedéket is, ördögi czéljának egy kis ephemer győzedelmecskét kivíni.
Jól van ez igy.
A nép napról napra jobban meggyőződik arról, mi e kegyetlenkedések forrása; át kezd látni a fátyolon, mellyet az udvaronczok zsoldos serege ármányaira vetett.
Az álarcz ma holnap egészen le lesz rántva.
Ám lássák aztán azok, kik a király nevében szabadságunkat, önállásunkat megtámadták, mit fognak e vetés után aratni.
Jellachich betörése, Lamberg törvényellenes kineveztetése, megtörte azon példátlan pietast, mellyel a magyar nép fejedelme iránt viseltetett, mellyhez hasonlót nem képes fölmutatni a historia.
Jellachichnak királyi biztossá kineveztetése kiirtotta annak utósó csiráját is.
Mi utóbb történt, és még netalán történni fog (mert a száz fejű hydra még mozog) az mind csak neveli a gyülölséget, mellyet hasonló törvénytelenségek a király iránt keltettek.
Az oláhok fölbujtogatása és nehány áruló várparancsnok kegyetlenkedése, fölteszi a pokoli műre a hozzá méltó koronát.
Ti fölbujtogattátok a népfajokat a szabadelvű párt ellen, melly benneteket, mig csak lehetett, simogatni ügyekezett; de ha e népnek fölnyilnak szemei, a mint lehetetlen, hogy föl ne nyiljanak: ellenek, gonosz ámítói ellen, fog támadni, és meg fog benneteket semmisíteni.
Már az, hogy a legműveletlenebb népfajokat választottátok ki a szabadság elnyomására, eléggé elárulja gaz czélotokat.
Vagy nem azt tanúsítják-e a ráczok?
Hát az a Jellachich vékony dongájú serege micsoda emberekből áll ott?
Az oláhok, kiket papjaik olly hosszú idő óta a legsűrűbb sötétségben tartogattak, ország világ tudomása szerint, a legegyügyűbb nép.
Miért ez?
Mert tudtátok nemde, hogy a műveltebb fajokat nem lesz olly könnyű elámítanotok.
Nekünk a diadal nagy küzdésbe fog kerülni; meglehet, ezerek vére fog a szent ügyért kiomolni, de az igazságnak győznie kell.
Szégyen és gyalázat volna a 19-ik század közepére, szégyen és gyalázata vén Európára, ha nehány gaznak sikerülne a népszabadságot elnyomni százszoros szégyen és gyalázat nemzetünk, ha a már élvezni kezdett szabadságot kezeiből kicsikarni engedné.
A szent ügy nem veszhet el, csak akarni kell. Ha elveszne, akkor a legjámborabb keresztyénnek is kétségbe kellene esnie az az isteni gondviselés fölött.
És úgy is lesz.
A felbujtogatott szegény oláhoknak majd megfelelnek a derék székelyek.
A negyven ezer fölkelt székely nem egy erőszakosan föllázított csordát, de országokat képes meghódítani.
És jaj nektek akkor, kik a pártütés e pusztító tüzét fölgyujtottátok; jaj nektek, kik azt szentetlen kezekkel szítogattátok.
A számolás szigorú lesz.
És a számolás órája már nincs messze.
De az oláh lázadás ismét újra megerősíti a história által számtalanszor tanúsított azon tanulságot, hogy a bűn megtorolatlanúl nem maradhat sokáig.
Lássuk.
A volt Erdély aristocratiájának igen nagy részét megkapta az undok reactio veszedelmes fekélye, úgy, hogy a pártütés sok helyen, általa ébresztetett vagy támogattatott.
És most mi történik?
Ők meg akarták gyujtani a szomszéd házát, s az övék ég hamúvá.
Az oláhok már többeket elfogtak, s kötözve hurczolták őket Balázsfalvára.
Többek házait és kertjeit szétdúlták, s a romokon a pusztulás angyala ül diadalt.
Még többen is fognak áldozatúl esni, s ki a történtek indokait átlátja, el fogja mondani: „Ez saját művetek!”
Csak egy van fájdalmas az egészben, s ez az, hogy a gonoszok mellett sok ártatlan is szenved. De ez a fatum műve, és közös sorsunk az, hogy sokszor testvéreink bűneiért magunk is bűnhődünk.
Ti azonban, kik az égni kezdett tűzbe a lázadás pusztító olaját öntöttétek, remegjetek, ha az általatok elámított nép ki fog ábrándúlni, ha átlátja, hogy ti általa másokat is, őket is a szolgaság rabigájába akartátok hajtani.
Előttetek áll a példa, millyen érzelemmel viseltetik az elámított horvát nép gaz ámítója Jellachich iránt.
Minden lehellete egy szitok, minden szava átok az ámító fejére, ki, tudja isten mi kéjért, ezereket koldusbotra juttatni, százak vérét kiontatni, testvéreket egymás ellen fölingerelni, s az egész hazát lángba borítani elég könnyelmű és gonoszlelkű volt.
Ez vár reátok is.
Minden lépteiteken fog a megcsalt szegény nép igazságos átka követni, és az ég az igazságos átkot meg szokta hallgatni.
De a nélkül is lehetetlen, hogy belső birátok a magány óráiban füleitekbe ne dörögje kárhoztató itéletét, és ármányaitok áldozatai fenyegető képekben körűl ne lebegjenek.
A jó ügy pedig, mellyel olly rút játékot űzni, a haza veszélyeztetésével nem irtóztatok, végre mégis győzni fog, mert
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért. – S z.
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért. – S z.
