Az alakuló Bocskai-csapatról.
Az alakuló Bocskai-csapatról.
A XVII. század s XVIII-iknak eleje nálunk szabadságharczok kora volt, s ezen korból historiai nevek és fajok maradtak fen, mellyek iránt a magyar különös pietással, elővéleménynyel viseltetik. Illy nevek Bocskai, Rákóczi – nép és katonafaj: hajdúk, huszárok.*
A huszár név még Mátyás korából ismeretes, de valódi történeti, harczias híre leginkább ezen időből találtatik. – B. Á.
A hajdúk, kiknek eldődeik nomádszerű pásztornép valának, a hadviselés e rendetlen korában, majd eme majd ama harczfőnöktől portyázó csapatúl használtattak, melly meghatározott zsoldot nem hozván, egyedül a zsákmányolásból tartotta fen magát; mig elvégre Rudolf, Miksa s II. Ferdinand ellen hadat viselt erdélyi fejedelem Bocskai, őket rendes csapatokká képezvén, eldöntő csatákat nyert velök, s jutalmúl magyarhoni birtokának egyik legszebb részét, melly még most is folyvást az ő kezeikben van, osztotta ki köztök. Nevöket e csatákban, miket Bocskai zászlója alatt víttak, történeti jelentőségre emelték. Nem volt sujtóbb kar, nem volt rettenthetetlenebb bátorság a hajdúénál.
A vészes csaták után, áldott termékenységű földükön – e valóságos édenen – a magyar faj eredeti romlatlanságában, csendes béke közt, csak ollykor a nyugtalan vad ráczoktól – kiket egyébiránt szomszédságukból messze földre egészen kiirtottak, háborgattatva, folytatták patriarchalis életöket egész jelen időkig.
Most karuk erejét s vitézségök hatalmát a veszélyben forgó hon ujlag igényli. Mikép a nemzet már értesűlt, örömmel s elszántan szállnak a harczmezőre. A jó, becsületes apák hazafiúi készséggel s könybelábadt szemekkel küldék fiaikat a kitüzött Bocskai-zászló, ezen elöttök szent ereklye alá, mondván egyszerűen de szivrehatólag kiki: „Ime fiam! a haza veszedelemben van, mert a Bocskai-zászlót kitűzték – menj isten nevében!” És elbocsáták magoktól a legutósb gyámolt, a fiatalság legszebb virágát.
Itt Pesten e napokban megfordult néhány önkénytes lovas a hajdúkerületből, kik saját lovaikon a háború végeig szolgálni ajánlkoztak, de a főváros azonnal megismeré bennök Hadúr választott népét, mindenki ujjal mutatott a daliás termetekre. Hát még látnátok azokat, kik a Bocskai-zászló alatt állanak, s tökéletes felszerelésök s fegyverzésöket naponként várják, s égő szomjjal vágynak a harcz után. Mind válagatott, izmos karú, remekszép alkatú nép; e mellett bátrak és elszántak, mint az erejében bízó fiatal oroszlán.
Illyen a magyar faj t. i. bátor és elszánt, most, hála isten! kevés kivétellel – egyáltalában. Márványszoborként áll a halál szárnyain repülő golyónak, s ha rohanva kell menni, nincs Europának népe, melly a szuronyt olly ügyességgel s erővel használná. Ez előnye most a magyarnak a hadviselés jelenlegi rendszerében.
A hajdúknál kiválólag szeretett s ügybuzgó kormánybiztos Sillye Gábor által csakhamar összeszedett Bocskai-csapat felszerelése ugyan kissé lassacskán halad; de ennek oka valóban sem a biztos, sem a honvédelmi bizottmány, sem a nemzetőrségi tanács, melly alá most az ügy tartozik. Oka nagy részt az, hogy a csapat nagyobbszámu levén, tulajdonképi megalakítása s fölkészítése több időt igényel; nagy részt pedig az, hogy az előbbi kormány a szolgálatidőt a B. csapatra nézve egy évben határozta meg, a mostani pedig, főleg a fölszerelés költséges voltának tekintetéből, négyre, vagy legalább is háromra igényli, legméltóbban.
Hajdú testvérek! a haza most mindenkitől, így tőletek is áldozatot kiván; az évek száma egy igazi honpolgár életében, ha velők hazáját megmentheti, semmi; ki fontolgatná azokat?! Őseitek számos évekig folytonosan a csatatéren éltek, s ott szerezték a babérokat, és azon hír és dicsőségfényt, melly reátok, unokákra is általterjedt. Ne fukarkodjatok akkor, midőn százszorosan visszanyeritek azt, mit a hazának lelkes ajánlatotok által feláldoztatok, mert ezen feláldozástokkal tinmagatok létét és javát biztosítjátok.
Egyébiránt a hadi tanács lelkes elnöke Nádosi Sándor ezredes azon közvetítő mód által, miszerint a Bocskai-csapatba toborzott 19, 20, 21, s 22 évesek a törvény értelmébeni négy éves hadszolgálatra köteleztetnek, s a többi hajdukerületi ujonczok pedig (ugyanazon évbeliek) – mintegy 1010 legény – hasonlólag a B. zászló alá, egy más osztályban soroztatni megengedtetnek: igen bölcsen kikerülé azon nehézséget, minélfogva az elsők csak egy évre fogadtattak fel, s teljesíté egyszersmind a hajdúnép azon vágyát, melly szerint ujonczaikat egyedűl és csupán a Bocskai-zászló alá kérik állíttatni. Megigéré egyuttal a derék elnök, mikép a Bocskai-csapatra mindig lehető legnagyobb figyelemmel leend.
Örvendjetek hajdúk! régi dicsőségtek fénykora ismét felvirad; a hazafiak szemei reményteljesen csüggnek rajtatok; a hon szabadúlást vár tőletek; siessetek a győzelemborostyánt aratni s új fényhirrel besugározni Bocskai-zászlóját, mellyet őseitek soha egy csatából sem hoztak veszteség vagy hátrálás gyalázatával vissza. – Bírányi Ákos.
