A Drávántúli kerületből.
A Drávántúli kerületből.
Igéretemet beváltandó, folytatom az Agramer borzasztó füllentéseit, mellyekben Stauduar uram naponként előmenetelt tesz, úgy, hogy remélhető, miszerint maholnap még az Allg. Zeitunggal is fog e gyönyörűséges mesterségben versenyezhetni. Oct. 31-én írja, hogy a magyar fölkelőket Nugent és Dahlen szétvervén, Muraköz. ismét elfolaltatott. Hátrább az agarakkal, domine Stauduar. Hát az a Perczel serege mit csinál? – Ugyen e számban közli kedves patronusa, Jellachichnak egy oct. 22-ikén kelt desperált proclamatióját, mellyben egészen ignorálva, hogy ő kelmének már Olmützben is kitették a szűrét, most is mint fővezér és királyi biztos (hát még mi?) 494perorál kinjában. – Leggyőnyörűbb azonban azon hir, mellyet Pestről közöl, hogy t. i. a magyar kormány gr. Wenkheimnét, Radeczky leányát, kezesűl tartja, mivel atyja a szabadság ellen harczoló seregnek vezére. Ennyi hamis tudósítás után nem tudjuk, adhatunk-e hitelt azon jó hirnek is, mellyet ugyane lapban olvasunk, hogy Csorics őrnagyot, miután Eszékről Batthyány által kiveretett, saját emberei elfogták, gróf Elzet pedig meggyilkolták.
A „Der Serbe”-ről is még valamit. Ez hiteles kutfőből tudja, hogy az orosz, franczia és angol kormány egy nótát küldött a magyarhoz, hogy az austriai földről seregeit azonnal vonja viszsza, különben meg fogják támadni Magyarországot. Erre nem mondhatunk mást, mint: o beata simplicitas!
