N. Kanizsa, oct. 29.
N. Kanizsa, oct. 29.
Mint a körülmények mutatják, Perczel holnap mulatságot ad Varasdon; zenekarunkat ma vitette el Csáktornyára. Zenészeink a Rákóczy s Hunyady-indulókat felségesen játszák, s hiszem hogy a varasdiak gyönyörködni fognak bennük. A csárdás bizonyosan nem fog elmaradni.
Burichnak – előleges határzat szerint – tegnapalőtt d. e. 10. órakor a stridói Dráva-parton értekezlete lett volna Perczel ezredessel. Perczel megjelent, s a ki elmaradt Burich volt. A meghatározott időben és helyen egy törzstiszte jelent meg, s az elmaradás okául adá, hogy Burich hirtelen megbetegedett. Hát nem tudja, hogy illy körülmények közt csak királynak van joga betegnek lenni!
Olvastam valahol, hogy Árpád honszerzéskori áldomásában ezt is mondá „adja isten, hogy a mit más vetett és aratott, mi takarithassuk be.” Az illyrek is igy gondolkoztak, de felsültek, s igen természetesen, mert ők este Árpád. Varasdon az inségnek borzasztó jelei mutatkoznak. Vidékén már nincs marha, nincs élelmi szer, gabona. Nem arattak, mert nálunk akartak, s most rémülettel néznek az éhség elé; mert tőlünk egy szemet sem kapnak.
A Pestről visszautasított 335 horvát kocsis ma érkezett haza. Proclamatiót vitt mind egyik, mellyet ugy őriztek, mint az amerikaiak a függetlenségi actát; s mellynek alkalmasint több hatása lesz a horvát népre, mint tiz annyi ágyunak; mert a szegény nép maig is csak ámíttatik, s a történtekről egészen ellenkezőleg értesíttetik. – J.
