Késmárk, oct. 30.
Késmárk, oct. 30.
Simonich alkalmasint azért, minthogy látta, miképen sem Szrpesbe, sem Sárosba be nem nyomulhat könnyű szerrel, odább állott s Seypusba vonult. Onnan betört, mint értesítteténk, Trencsénbe. A távolabb megyékből: Szepesből, Sárosból és Abaujból is siettek lelkes nemzetőrök, a rablót szétzuzandók. Tegnap indult Felkára 200 nemzetőr, kikhez az Árvában volt 200 is csatlakozandik. A Galliczia felőli határt még folyvást őrzik nemzetőrök, mert mindinkább bebizonyodik az, hogy a népet a Kárpáton innen és túl bujtogatják; azonban nemcsak a szepesi németek, hanem a tótok is legjobb szelleműek. Az evang. papságot sem kell Szépesben gyanúban tartani, mert lelkesedéssel buzdítja híveit a honszeretetre és szabadság védelmére. Nálunk már régen kihagyták a templomi imádságból a király nevét és családja megemlítését, a magyar kormány és törvényhozás intézkedéseire kérnek áldást s a magyar fegyvereknek győzelmet. Késmárkon van népfelvilágosító egylet, melly részint Kossuth szózatait, részint tagjai által készített felhivásokat nyomat német és tót nyeiven s azokat részint igen olcsó áron, részint ingyen osztogatja a népnek. Azonfelül csaknem minden német helységben olvassák a Pesth. Zeitungot. Jól tudja azért a nép, miről van Pesten a szó, s mit akar a galád camarilla és feketesárga sereg. Igy minap az alispán előtt igy nyilatkozott egy falusi ember: „Be nagy gazember lehet az a Jellachich! de a király sem jó ember, hogy illy emberekkel szövetkezik!” A tót nép is csak azt kérdezi, mit csinál Kossuth? Bizony mondom nektek, csak világosítsátok fel a népet s a bujtogatók nem egy könnyen fogják félrevezethetni. De e részben, mint nemzetőreinktől tudósíttattunk, nem sok történt Liptóban és Árvában, s ott a nép maig sem tudja jóformán, mi változások történtek martius óta. Mint halljuk, az oda küldött proclamatióink ott is igen jó hatással voltak. Ha kissé megszünik a háború zaja és gondja, első teendőnk legyen, minden megyében egy néplapot létrehozni, mellyet minden helység köteleztetnék legalább két példányban tartani. Vegyes népességű megyék összekapcsoltathatnának, úgy, hogy péld. a Szepesben szerkesztett német lapot a netán Liptóban lakó németek is tartanák, a Liptóban kiadott tót lapra pedig a szepesi tótok is előfizetnének. Ezt kellett volna mindjárt tavaszkor tenni s ebben mindenesetre mulasztást követtünk el, hogy a hazai népet minden módon felvilágositani nem törekedtünk. Én abban is mulasztást látok, hogy a külföldet, nevezetesen Németországot nem tudósítottuk kellőleg ügyeinkről, s meg nem foghatom, miért nem szerkesztik már valahára az alsóházban elhatározott nyilatkozmányt a külföldhöz.
Minap tévedésből arról tudósíttattunk késő este, hogy a scawniczi völgyben lakó tótok fellázadtak volna, s azonnal összedoboltatott a nemzetőrség, melly csakhamar felriadván álmából, készült az ellenség megtámadására. A késmárkiak már fegyverben álltak, a leibitziek szintén már itt voltak, midőn a felvilágosítás megérkezett, hogy nem kell elindúlni. Ezen eset megmutatta, hogy bármelly időben pár óra alatt ki lehet mozdítani a szepesi derék nemzetőröket.
E napokban számos lengyel utazott itt keresztűl a szabadsági harczban részt veendő. – Hunfalvi János.
