BUDAPEST, OCTOBER 30.
BUDAPEST, OCTOBER 30.
A császárnak népeihez s Windischgräitzhez intézett nyilatkozatai f. hó 24-ikén az alsó házban már tárgyalás alá kerültek. Volt egy a képviselők közől, ki e dicsőséges manifestumok tárgyalását a ház hivatalos körén s cselekvőségén kivülinek állitva, azokat minden tudomás nélkül, egyenesen csak félretétetni kivánta. Az indítvány nem rosz czélból történt, de minden politica nélkül, s elannyira hibásan, miszerint, ha elfogadtatik, kiszámíthatlan rosz következményeket szülhet.
Mi nem hiszszük, hogy a camarilla, melly e manifestum létrehozásában csak pokolművei gyártmányának újabb merénynyeli folytatását tanúsítja, az indítványhoz hasonló okoskodásokra ne számított legyen.
A camarilla e manifestumot épen azért intézteté átalánosan a népekhez, az országok és tartományok minden specilicus megnevezése nélkül, hogy Magyarország lesz az első, melly e hozzá nem egyenesen intézett manifestum tárgyalását méltóságán alólinak tartandja, hideg megvetéssel csak ad acta teendi, s így e manifestum minden akadály nélkül özönli el a népeket, s óvatos előlépések hiányában sikeresen fogja ezeket a Bécsből menekült császár személye mellett fellázítani.
A camarilla azonban e boldog számításában rettenetesen csalódott. Mert íme a manifestum tárgyaltatott, s az annak engedelmeskedők honárulóknak fognak tekintetni.
A reactio gaz kovácsai végerejökben az istentelenségek legfertelmesebbjének kizsákmányolását kísértik immár meg; de okoskodjanak bár a tébolyodásig, minek már is nyilvános jeleit tanúsítják, s vért izzadjanak bár ármányuk tovább koholásában: a nemzetek éber lelkét el nem altatják soha s gonoszságuk minden újabb kisérlete csak edzi s erősíti a szabadság szívgyökerét, mellyet Windischgrätzféle zsarnokok fegyvere kimetszeni soha és semmi időben képes nem leszen.
Az idézett manifestum a birodalmi összes népség nagy köpenyébe takartatott, s hogy Magyarország osztrák birodalmi függése diplomatiai adatba foglaltassék, szemtelenségében a camarilla annyira veteműl, miszerint czélszerűnek látná a birodalmi népekhez intézett e manifestumot osztrák ministerrel ellenjegyeztetni.
Nem gyanúsítunk, de sejtjük, hogy az osztrák országgyülés – ismerve annak jelen alkotó elemeit – habár e manifestum minden pontjai iránt alkotmányos nehezteléssel viseltetik, egyet még is titkos öröm- s mosolylyal olvasott, t. i. az osztrák minister ellenjegyzését olly irat alatt, melly a császár minden népéhez intéztetett.
Magyarország alkotmánya s függetlenségének egyébként ez irat nyilt ignorálása, s minden esetre olly tény, melly ministereink lemondása után, az ország törvényhozásának újabban constituált kormányhatalmát még inkább szükségessé teszi. S ne feledje az olmützi camarilla, hogy bármikép ignoráltassék is Magyarország függetlensége s önálló kormányhatalma: e nemzet az utósó magyarig fogja tudni törvényeit, ismeri alkotmányát, mellynek őt nem leiratokon függő kegyelmek, de önmaga tette még ezred év előtt tulajdonosává.
Ébren találta így e manifestum a nemzetet, s nem feledkezett meg intézkedni arról, hogy kivegye annak fulánkját, mielőtt az a népet megmérgezné.
Értesíttetni s felvilágosíttatni fog a nép Magyarország állásáról, s a nemzetgyülés által meghatalmazott azon honvédi bizottmány működéséről, melly semmi egyebet nem akar, mint az 1848-iki törvények által nyert szabadságnak biztosítását.
A nemzetgyülés e proclarnatiója bizonynyal megteendi hatását, s megóvandja a kedélyeket mind azon mérges impressióktól, mellyekre a camarilla tébolyodott agya számított akkor, midőn a beteg királylyal ama manifestumot aláiratni nem irtózott. – Beöthy Zsigmond.
