Balassa-Gyarmath, oct. 28-kán.
Balassa-Gyarmath, oct. 28-kán.
Tisztelt szerkesztő ur! Engedje meg, miszerint az osztoztató igazság nevében néhány igénytelen szavaim, lapjaibani bevételeért esedezzem. Az első és legelőször megyénk által és annak költségén felállított nógrádi zászlóalj érdekében van szerencsém önt tudósítani, hogy e zászlóalj, melly vitézségének mint kéthetes katona annyi jeleit adá, még egy lapban sem volt, a haza színe előtt, még csak meg is említve.
Tisztelet és becsület az összes elszánt magyar tábornak, mint többször szemtanúja valék, de igazság is! Lelkiösméretesen mondhatom, hogy a nógrádi érintett zászlóalj a magyar gyalog zászlóaljak közt egyik legvitézebbik, akár tekintem a pákozdi jobbszárnyú ütközetet, hol e zászlóalj öt óránál tovább, ágyúk és bombák közt első állott meg, legkitartóbb vitéz szilárdsággal, és a derék Ivánka Imre vezérlete alatt az ellenséget kétszer háttérbe, mocsárba szorította, és 3 vitéze ágyú által halálosan, 8 puskalövés által könyebben megsebesíttetett, 6 legénye pedig elfogatott; akár tekintem az e csatából hozott fegyverbeni zsákmányát, akár pedig a lajthai táborban, hol szinte szemtanúja valék oct. 18–19-ki éjjel, hol ezen zászlóalj ismét a legveszélyesebb helyen, az előcsapatoknál, a jeles Görgey Ártur vezérlete alatt működött, az ellenség túlnyomó előcsapatain éjjeli bátor és elszánt megrohanását az ellenség sürű lövések által teljes elüzését, és egész éjjeken át teljes magyar lelkesedéssel fegyverbeni, és már 8 héttől fogva, istennek szabad ege alatt kitartását és táborozását, szent tisztemnek tartom ezt az egész haza szine előtt megemlíteni, és meg nem feledkezni főleg, vitéz és bátor parancsnokáról, Horváth Pálról, ki minden perczben egész zászlóalj élén állván, a halállal szembe szállani, akár éjjel akár nappal nem vonakodik. – Én is, a mit mint tábori, de mint honvéd pap is, zászlóaljunk apolására tehettem, és mi tehetségemben csak állott, meg tettem, teszek és teendek. – A brucki táborbani csapatunk számára 23 pár fehérnemű ruhát, miután ez testökön már el is rothadt, 30 lepedőt, néhány font tépést és vánkost, szalonnát, zsirt, túrót, aszalt szilvát, ázalékot plébániám körében, cath. és ágost, vallású honpolgároktól gyüjtvén, elvittem és átadtam, és miután fehér ruhára legnagyobb szükségök volna, ismét szép sikerrel gyüjtök számokra fehér ruhát, mellyet ujra személyesen táborba viendek.* – Imády Károly, b. gy. pléb. tábori pap.
Isten éltesse a derék plébános urat, s ne nehezteljen ránk, hogy a nógrádi csapatról különösen nem emlékeztünk. Az egész magyar tábor általában olly lelkesen viszi kötelességeit, hogy valamennyiről egyenkint magasztalólag szólni, ugy mint érdemelnék, a hirlapok nem képesek. – A szerk.
