Vajszló, oct. 25.
Vajszló, oct. 25.
October 18-án a legélénkebb mozgalom mutatkozott a slavoniai partokon. Nagy mennyiségben szállították a pozsegai nemzetőröket felvegyítve vérszomjas serezsánokkal: a magyarparti falvakban pedig, dobszó és vészharang hivta fel a halálig elkeseredett és elszánt nemzetőröket azon hírre, hogy a tulsó partiak, már nem annyira szabadság és nemzetiségtiprás: mint marha s vagyon-rablás tekintetéből fognak bennünket megrohanni. Lovas és gyalog futárok érkeztek több helységek részéről Cséby József igen éber és lelkes kapitányunkhoz, ki akkor is mint szolgabiró, épen a drávai őrködés felett szemlét tartandó, a vidékben volt, és utjában mindenütt megtevés a kellő rendeléseket, előbb mint gyanítani lehetne, minden őrtanyáink meg voltak rakva. Mi is elfoglaltuk helyünket a főőrtanyán, mint hirtelen öszvevergődheténk 123-an, a többiek pedig váltságúl jöttek helyünkbe. Mindkét partról törzténtek, a Dráván által kiabálva, értekezések. A köznép, mikép beszédéből kitűnt, megunta az őrt állani s szeretné a szabad közlekedést: de a veres sapkások ez akasztófa gyöngyei, e fanatizált vérebek a dühödésig ellenségeink, megérkezésünkkor azt kiabálták népeinknek: „Hogy a bölcsőből kiirtják csecsemőinket.”
47420-ikán pedig, midőn Cséby József kapitányunk, néhány példány proclamatiót, egy inkább köznéppel fedezett őrtanyára küldött, lett nagy futamodásuk a veres sipkásoknak, szedték öszve a proclamatiót, de már későn, mert a nép végig olvasta, még pedig tetszéssel. A szerezsán tiszt urak olly kegyesen méltóztattak követeinknek nyilatkozni: „Ez legyen, úgy mondának, az utolsó átszállás, most elmehetnek, de most is csak annak köszönjék, hogy nem tisztek, mert ha azok volnának, majd el bánnánk velők”, és tettek egy hatalmas rendelést, meghagyván embereiknek, hogy senki kérdésünkre ezentúl ne feleljen, nem is felelt; bár a legszebb czímmel: testvér, atyafi, szomszéd, szólogattuk. 23-án megerősítették az őröket, még pedig részint azon horvátokból, kik a magyar alkotmányra meghitelve, haza bocsátattak. Magok beszélik az őrök, hogy Serezsán körül egy szolgabiró, nevét nem tudják, de az isten éltesse, megtagadta az ágyúkat kisérő generáltól a vontatót; ennek következtében 12 ágyújok megsülyedt; a generális úr pedig, mint mondják, megszökött, de én azt hiszem, erőért ment oda, hol intése parancs, és rövid időn fölkeresi megsülyedt ágyúit s elvontatja nekünk, mert hiába, csakugyan a horvátok tartanak minket fegyverrel, akár mint kiabálja őket a világ ellenségeinknek.
Népünk ingerült, szeretne végét a kaczérkodásnak, többször kértek már, eszközöljük ki, hogy áttörhessenek és törvénytiszteletre tanítsák a pártoskodókat. És valójában itt is volna az idő egy táborjárást tartani a fellázadt vidékeken, s a törvényes hatalommal daczoló pártütőket, vagy kard élen, vagy golyó hátán, vagy az akasztófán, mint ki megérdemli, és elérhető, közelebb segítni a barna Plutóhoz. – Hetessy, vajszlói ref. lelkész.
