Balassa-Gyarmat, oct. 14.
Balassa-Gyarmat, oct. 14.
A merre csak tekint az ember mindenütt sírás, jajgatás és rémülés uralkodik. A katona élettől jobban borzad a nógrádi lakosság mint a haláltól. Az újoncz állítás, itt ijesztő rémkép gyanánt fogadtatott; eleinte az engedelmességet is megtagadta a nép, most azonban egy része ügygyel bajjal eleget tenni erőlködik az ország törvényes rendeletének. Ennek oka pedig az, mert először: a nép nincs eléggé fölvilágosítva a dologról, még mindig azon bal hiedelemben él, hogy ez nem az ország védelme, hanem csupán csak az urak saját személyök biztosítása avagy épen a nép csigázása végett követeltetik tőlök. Másodszor: mert bizonyos helyeken s nevezetesen B. Gyarmaton is nem épen a legigazságosabban járnak el a dologban, a többi közt csak azt emelem ki, hogy itt leginkább a szegények, szolgák és a vándorló legények hurczoltatnak, még pedig nem a legillendőebben (nem egy, kötélen is) a város házára. Aztán minő egyenlőség az; hogy a gazdagabbaktól csak pénzt követelnek, a szegénynek pedig nyakára küldenek 5–6 fegyveres embert, vagy ha el nem rejti magát, hajtó vadászatot tartanak felette? Bíz urain, ez nem humanitas; illyesmit a felvilágosodott 19-ik században tenni több mint gyalázat, valóságos zsarnokság! Sok megróni valóm volna: de nem akarom még most egész meztelenségében előtüntetni, a város előjáróságának ferde eljárásait; de ha ez tovább is illy ösvényen marad: kötelességemnek tartandom, az igazat kimondani. Isten velünk! – Ifj. Pokorny M.
