Szászváros, oct. 16.
Szászváros, oct. 16.
Mintha népek vándorlása időszakát élnők, úgy tódúl tömegestől a román nép Hátszegre, Ribel őrnagy feketesárga lobogója alatt a császárnak hitet esküdni; másfelől a katonaság indult meg, mint keresztes had féktelen csoportja. A román falvakban szüntelen félrevert harangok alá gyűl az oláh nép, s könnyű lovas és határőnöktől kisértetve megy a neveztem hittevő helyre. Van román, ki vonakodik, s azt verik, mondván: a császár parancsa van úgy. Még azon oláhot is ütik, ha nem megy, kinek nyirt haja van, arról azt tartják, hogy eladta magát a magyarnak. Hátszegről ittason oszlik a tömeg. Felrémül az éj idején minden, mint volt Hora vérszomjas világában. Igy rémült fel e város, így Déva s több vidéki helységek, mellyekből kiköltőzött a magyar. Segélyt igényel e vidék, mellynek népe vágó pallóssá ingerült. Illy képe van e széknek és a szomszéd megyének. A nép hemzseg, s midőn letett hite után éjjeken szétoszol, kékült arcz, s rekedt nyers hangon istent és embert káromló szitkok közt élteti egyhangon császárját. Csak védelmi erőnk van, s ha nem jön segély, e vidék sivar pusztává válik. Saguna itt járt, de csak futólag vonult el a vidéken. Ő legtöbbet tehetne, megnyugtatni, s visszaadni egy népet honának s polgártársainak, kik nem a becsület, de a vérontás mezejére lépendők.
Béjártam a vidéket is. Ott még kitörőbb a nép, mint itt, Hunyad megyében békés szekerek, utasok után lőnek, tisztelt egyéneket fognak el, verik, rongálják; a lóhátasoknak utját állják, a szántót ekéjétől, s a gazdát udvarából verik el, s a városba izennek, hogy ha nem jő esküdni Hátszegre, kastélyának tüzet adnak. Ha sötétűl, minden puskalövésnyire őrtűz csillog, melly körűl élesített kaszájú nép kurjong az utasra, és siet őt elfogni. – Brúz Lajos.
