Tompa, oct. 13-kán.
Tompa, oct. 13-kán.
Székely nemzetem egy 342 éves eltemetett jogának, az agyagfalvi sírjábóli felhozása ünnepére megyek, s utam feléről írom e sorokat. A reactio, az ostobaság- és népbutaságra támaszkodva, megkezdé működését. A naszódi Urbán tettei ismeretesek eddig; most a következendőkről van szerencsém e lapok olvasóit értesíteni. Urbán a határőri katonákat már megindította. Besztercze-, Teke- és Szász-Régenbe csapatokat szállított. Szász-Régenben 11-én érkezett meg mintegy 210 legénye, minden előleges jelentés nélkül. Legalább a polgármester tagadja: ő valamit róla tudna. Ma néhány poggyászos szekerét M. Vásárhelyre küldötte, de azokat a nemzetőrök azonnal lefoglalták. Mi czélja Urbánnak, senki sem tudja. A maros-vásárhelyi várban van valami 800 Sivkovich-féle katona. Ezek is minden előtudomás nélkül toppantak be a vásárhelyi várba és ma kezöken tartják. Ennyit az előmozgalmakról. Azonban a vidéken Besztercze felé, Doboka, Kolos, Torda megyék felső kerűleteiben az oláhok kicsapongása féktelen; a nemességet a falukon elfogják, fegyvereit elszedik, szekereit feltúrják, s kivált Monor környékén határőrök is vannak a garázdálkodók közé vegyülve. Urbánnak körülbelől egy bataillon embere van: de bízik a sok ezerre menő nála felesketett parasztságban; és abban, hogy a székely határőrök nem küzdenek határőrökkel. Ebben csalódik. Bízik még gallicziai segítségben is.
Tegnap egy oláh bujtogatót, ki már magát szolgabírónak meg is tette volt, Popa Vasziliót, Vásárhelyt felakasztották, a mint illik; ott lóg még.
Hihetőleg talán az ő temetési ünnepére, a terenti erdőben egy csapat oláh összegyűlt, és a szomszéd falvakban megkezdette dúlásait: de a közelebb organizált nemzetőrség elejökbe ment; ezen nemzetőrök közől két székelyt az uláhok lelőttek. Marosvásárhelyről egy pár csapat önkénytest levittek Nyárádtőre, hol, mint hallatszik, egy Kossuth-huszárt is megöltek volna az oláhok.
Marosvásárhely rémítő ingerültségben van; valamint környéke is. A futárok egymást érik a falvakban a székelyeket talpra állítani. –
Nőkkel utazván, kik féltek a vásárhelyi zavaroktól, el kellett a várost kerülnünk. Az utakon mindenfelől találkoztam jobbra balra utazószekerekkel, mellyeken, az oláh vad dühe elől szaladók voltak.
Szépen hálálja az oláh nemzet, a magyarnak jóságat. Hanem Styapte rumune!
Mint hallottam, a kir. biztos úr is megérkezett Vásárhelyre, későn jött. Szerencsére, már addig felkötötték volt Pap Vaszilót. Urbánról pár szót. Ha valaki ezen embert ismerni akarná, genealogiája igen rövid. Született a franczia háborúkor a táborban, anyja ki volt légyen, homály fedi; atyját tökéletes sötétség. Nevelte Jellachich, és katonává tette. Erdélybe küldötte a bécsi camarilla, s most ezen szeméten szedett ember képes egy ország nyugalmát feldúlni. De nem soká viszi ő is.
Vannak Urbánnak magyar tisztjei is. Illyenek Hatfaludy, Szőcs Albert, Ferenczy Misi; a többinek nem jut a neve eszembe; hanem a jövő levelemben megírom. Derék magyarok!! Megérdemelnék a gróf Zichy sorsát. –
Tegnapelőtt Vásárhelyt elfogták Latournak egy futárját, nagy rakás levéllel, mellyek itt valának szétosztandók. A futárt őrizet alatt Udvarhelyre küldötték. A leveleket az agyagfalvi gyülésen fogják felolvasni. Reménylem, hogy ezen futár a légben fogja próbálni a futást. – 50 – Szászvárosból nagy dicsekedve irja a szebeni Bote, hogy ott f. hó 8-kán híre futamodván, miszerint az önkénytes toborzók oda szándékoznak, valami Alberti nevű kapitány a városi hatósággal egyetértve a várost katonasággal elzárta, mire a toborzók eltávoztak.
11-kén nemzetőri százados Thierry több nemzetőrrel Kastó helységbe indúlt, hogy a románok számára arra csempészett 7 szekér puskaport lefoglalja. Erről a stationscommando értesíttetvén, Schrőer kapitány azonnal utána lódíttatott, Thierry csapatja lefegyverkeztetett s a puskapor visszafoglaltatván, katonai és oláh őrizet alatt Hátszegre küldetett.
Rákosdon, Hunyad mellett, már több véres összeütközés történt a magyarok és oláhok közt. 9-dikén egy oláh és három magyar esett el.
Déván hasonlókép jelentékenyebb zavarok vannak, mit a nevezett lapon kivűl, a Pestre menekülni kényszerült ottani derék lelkész is tanúsít.
