FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
376FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Pár nap óta lélekemelő jelenetek színpada a főváros.
Annyi tüzet, annyi harczvágyat csakugyan nem hittünk Pest németajkú lakosaiban, mennyit bennük közelebbről tapasztalni alkalmunk volt.
Tegnap és tegnapelőtt közel 10,000 férfi szállott táborba, csak magából Pest városából.
Mi végig néztük e tarka csapatok kivonulását. A hány egyén, annyiféle öltözék és fegyver; csak egy volt bennük ugyanaz: a lelkesedés, hazájokért vívni.
Láttunk az emberek közt két asszonyt is, puskával, és pedig egyikük sánta volt. Mosolyogva szólítók meg ezt, mit akar a nagy mangalétával? „Megyek – mondá a nő hideg komolyan – hiszen csak nem nézhetem, hogy bejöjjenek a rablók, s ágyából hányják ki otthon fekvő beteg férjemet!”
Volt mintegy 8–900 főre menő zsidó csapat is, velök 12–14 éves gyermekek. S ezek közt egy kisebb zsidófiú, kit apja a hidfőnél visszapirongatott, de elmaradni teljességgel nem akart, s a hosszú vonal leghátulján, sírva ballagott a sereg után. A gyermek oldalán fakard, vállán fapuska, s nyakában kis fakó tarisznya lógott.
Ha van isten az égben, lehetetlen, hagy egy így lelkesült népet veszni engedjen. – –
Hanem ennyi örvendetes dolgok után egy galád tettről is meg kell emlékeznünk, nehogy a hazafiság nyilatkozatain elbámulva, átnézzük azon ocsmány árulásokat, miket a saját vérünkön hizlalt pióczák, még mindig olly szemtelenül űznek velünk.
Tudva lesz olvasóink előtt, mikép a jászkunok 500 lovast állítottak saját költségükön, a haza védelmére, csupán öltözetet és fegyvert kérvén a statustól. Ezek átvételére jött a napokban hozzánk, jászkapitány Sismics úr, s itt magát Nádossy őrnagynál jelentvén, 500 darab kardra azonnal utalványt kapott, a budai fegyvertárba. Nem találván azonban Polacsek őrnagyot, ki felügyelője a fegyvertárnak, a hivatalba ment, kérdezősködni a kardok után, s ott egy becsületes kapitány meg is mondta, hogy van 1500 darab készen, csak markolatot kell rá csinálni, 700 pedig még hüvelytelen. És igy teljesen megnyugodva keresé föl másodszor Polacseket, kitől azonban, meglepetésére, azon választ kapta, hogy nincs fegyver. Erre, Nádossy levélben szólította föl a schwarzgelb budai őrnagyot, hogy miután tudva van a kardok létezése, ne vonakodjék azokat kiadni; de Polacsek ellökte a „dumme Schrift”-et, s első válaszát ismételte. Ezután Lanner őrnagy irt neki, ez sem használt semmit, a jászkapitányt pedig mind két izben gorombául szidta le, miért alkalmatlankodik nyakán olly sokszor. Utóljára maga ment Lanner Sismicscsel Budára, s Polacsek uram minden ellenszegülése daczára is fölnyittaták a fegyvertárt, s ott találták az 1500 kész és 700 hüvely nélküli kardot. – És ez ember miatt, egy hétig kellett itt kuncsorogni a jászkapitánynak, egy hétig, fegyver után várakozni az indulásra kész lovas csapatnak, egy hétig nélkülözni seregeinknek az 500 bátor jászkun vitézt.
– October 3. délután 3 és 4 óra közt indítottak Budáról, fegyveres ládákkal erősen megrakott három szekeret Kassára. A hidfőnél álló nemzetőrök azonban gondoskodtak a szegény tót fuvarosokról, hogy ne kelljen a nagy terhet olly messze vontatniok, s az elfogott fegyvereket a hatóság kezébe szolgáltatták. Lám, Polacsek azt mondja, nincs fegyver a jászok számára, és e tótoknak szekér számra szállitatja még is! Ajánljuk e jó urat a honvédelmi bizottmány figyelmébe.
– Meg kell itt egyszersmind emlitenünk, miszerint a leghitelesebb kútfő, az alvidéki táborból hozzánk nem rég áttett derék Lanner őrnagy állitása után mondhatjuk, hogy Budán annyi fegyver van dugaszban, mennyi csak kell. Hiszszük, hogy az illető hatóság fel fogja magát világosíttatni e budai rejtelmekről, s intézkedni fog, hogy fegyvertárunk jobb kezekbe tétessék át mint jelenleg van.
– Criticus helyzetünkben igen kicsin species facti kell arra, hogy valaki gyanúba vétessék, s ha ez megtörtént, igen könnyen érzékeny következései lehetnek a megrovott egyénre. S épen azért kettős kötelességünknek ismerjük, ha tévedtünk, helyreigazítani. Lapunk budai dolgozótársa, hibásan levén értesülve, igy rótt meg közelebbről egy úri családot; mit, fölvilágosíttatván a valóról, miszerint az ott nem nevezett egyén, még mielőtt Jellachich betört volna, utazott el, és nem Bécsbe, hanem Helgolandba, ezennel visszavonunk.
– Budán a vízi városban tegnapelőtt délelőtt egy ház kigyúlt, de a rögtön odatódult nép által csak hamar eloltatott. Végére jártunk a tűz miként származásának, s bizton mondhatjuk, hogy a gyuladás a háziak vigyázatlanságából történt, nem pedig, mint a félénk budai nép hiszi, horvát kémek által.
– A főváros falain következő felszólitás olvasható: Hogy az ellenség támadó szerei kevesbitessenek, a ministerelnök távollétében a honvédelmi bizottmány következőleg határozott.
1) Minden ellenséges ágyunak elfoglalása 200 ezüst frttal.
2) Minden mázsa lőszer 50 pfttal jutalmaztatik meg; a vitézséget illető katonai vagy polgári kitüntetésen felül.
3) Ki ellenséges futárt fog el, vagy bármi hadszereket fedez fel, mellyek az ellenség tábora felé szállittatnak, a felfedezés értékéhez képest, hasonlóan meg fog jutalmaztatni. Kelt Budapesten, oct. 2. 1848. A ministerelnök távollétében a honvédelmi bizottmány tagjai: Szemere Bertalan, Pálffi János, Nyári Pál, Madarász László.
