Legjújabb a harcztérről.
Legjújabb a harcztérről.
Pest, sept. 29. Estvéli 9 órakor. E pillanatban érkezem meg a táborból. Megütköztünk! igen, megütköztünk s igy minden igaz honfi, de különösen a sok hátrálás által már is egész a szenvedélyességig türelmetlené lett harczfiak kivánatának elégtétel adatott, s szétoszlattatott egyszersmind azon bizalmatlanság, melly a honfi keblét egy némelly tiszt iránt eltölté. Már korán reggel hallatszottak távolról előőreink egyes lövései, az ellenség balszárnya Lovasberény felé akart előnyomulni, de ottan ágyúink, s ha jól láttam, Ernst és Wasa csatáraitól illően fogadva, s végre huszáraink által nyugtalanitva visszaveretett. – Azalatt egy ország szerezsán a középben, az Ivánka őrnagy vezérlete alatt álló honvédektől elfoglalt hegyláncznak szemközt elvonuló dombok tetején mutatkozott, a hol szinte a már előre jól elrendezett, de fájdalom, nem elég munitióval ellátott csatárok (egy század honti és budai önkénytesek) által többször s tetemes veszteséggel visszaveretett.
Végre az ellen balszárnya nyomult elő a pákozdi szőllőhegyek megől, jöttét ágyú durrogással jelentvén, de itt is ágyunk által roppant pusztitás után a szőlők közzé kényteleníttetett visszavonulni. Minekutána ágyui végkép elnémultak, a mieink pedig vagy egy félóráig folyvást működtek, az egész tér megtisztitatott. Mintegy 3 órakor – a midőn a csatatért elhagyám – csend lőn, s a mi táborunk több ezer zeneszó mellett jövő nemzetőr s huszárok által erősítetett. A táborban általánosan a közvitéztől egész a fővezérségig a legjobb hangulat, a legnagyobb lelkesültség uralkodik. Ez ütközet egyébiránt alkalmasint csak előjátéka volt a holnap (30-kán) történendő főcsatának. –d–
