AUSTRIA.
AUSTRIA.
Bécs. Mint tegnapi lapunkban megirtuk, a magyar nemzet küldöttei 78 szótöbbséggel hozott határozat következtében nem bocsátattak az austriai képviselőkhez. Ezzel diplomaticailag azt mondá ki ugyan Austria népe: magyarok, barátsággal nyujtott jobbotokat mi nem fogadjuk el; bennünk nem barátot, bennünk elleneiteket láthatjátok. Az el nem fogadásnak diplomaticai értelme ez: s mert az austriai nép képviselői mondák, politicailag akaratát mondák ki a népnek, mellyet képviselnek. És mi mind a mellett is azt mondjuk, hogy nem. A magyarok mellett s illetőleg a szabadság mellett, az emberiség és a politica lángoló okaival küzdött a baloldal, ellenében egy olly tömegnek, mellynek nagy része nemhogy Borrosch, Löhner vagy Goldmark lelkületét fölfogni képes volna, de a vitatkozásból csak egy istenadta szócskát nem értett – ellenében egy olly tömegnek, melly az ekeszarvánál ugyan becsülettel betölti helyét, de törvényhozás asztalánál ismeretlen téren vesztegel, kevés jót, de annál több károsat okozván. – Alig van bécsi lap, még az eddig közép szinezetüek közt is, melly boszankodva ne kelne ki a cseh követek fanatismusa ellen. A többség tökéletes tehetetlensége, – igy szól a Constitution – a baloldal nyomatékos szellemi túlnyomósága irányában, olly csorbát szenvedett, melly nem egy könnyen köszörültetik ki. Ezen csorba szellemi, az, melly nemzeti fanatismussal párosult politicai tehetlenség s a legnemesebb emberiséggel vegyes tehetség közt van. Düh, félelem és szégyen, számszerinti győzelme daczára olly pályán űzik előbbre a többséget, mellynek végczélja a szabadság sírja leend. Nem fogják azonban elfeledhetni, mint festetett le popanczok, a ministerium, egész nyomoruságában, és ők, kik ezen ministerumot támogatják. – Végre igy szól az ugynevezett jó hazafiakhoz és az egyes, erős Austriát kiabáló csehekhez: meg vagyunk győződve, hogy ma a régi Austria, melly talán a szabadság paizsa alatt eddigi határai közt még nagygyá és erőssé válhatandott, szétszóratott. Nem a convent, miként a nép valódi képviselői, a baloldali, ma számtalanszor neveztetett, hanem a hazafiak hozták közelébb azon kérdés megoldását, valljon a katonáknak a népekkel és azok országaival traditionalis összeköttetése örök-e avagy csak ideiglenes? – Az allg. Oest. Zeitung keserűen kiált föl, hogy a tegnapi nap fölnyitotta szemeit. A német erőt, ugymond, központosítanunk kell a németség született ellenségei ellen, ha nem akarjuk, hogy Petersburg vagy Varsó legyen fővárosunk s a szláv határszéli városban, Bécsben a német szabadságot sirjába tegyük. – Most, midőn a szlávok határozottan lépnek föl, itt az ideje, hogy népünket is fegyverre szólítsuk, jöjjön aztán bármi, teljes joggal kiálthatjuk a szláv népnek: tul' as voulu!
– Bécsből sept. 20-ról irják, hogy Windischgrätz herczeg oda megérkezett! –
