FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
Paris. A máj. 15-diki s jun. 23-ki lázadás okait nyomozó bizottmány jelentése. Az annyi aggályt s félelmet okozó tárgy aug. 25-kén minden csendzavarás nélkül, s a nemzeti gyülés méltóságteljes magatartása mellett vita alá vétetett. Az ülés d. 12 órakor kezdődött, s rövid megszakitással másnap reggeli 6 óráig tartott.
Az üés megnyiltával, Marrast (elnök) fölhivta a ház figyelmét, minden ingerültségtől tartózkodni, s nem feledni, hogy személyes érdekeken magasan fölül áll a haza érdeke, melly most főleg, higgadt nyugottságot követel a ház tagjaitó. Csekélyebb érdekű szóváltás után, melly leginkább a bizottmányi jelentésben személyesen érdeklettek közt folyt, Ledru Rollin lépett a szószékre. Elmondá a politicai vizsgálatok kráos következményeit, mert a pártokat, kiengesztelés helyet,, egmás megsemmisitésére ingerli, s ennek tulajdonitja, hogy az első forradalom lehetetlnenné tette, s 50 évre eltemeté a köztársaságot. Ezután áttérve a jelen vizsgálati bizottmány eljárására, élesen roszalja túlterjedését a februrari forradalomig, s váldoja a bizottmányt, hogy csk némelly ellenszenveket akart kizsákmányolni. Károztatják politicáját, s a nemzetgyülés mégis köszönetet szavazott az ideiglenes kormánynak. Ezt kárhoztatva a februari forradalmat akarták sujtani. – Nem tagadja, hogy mint akkor belügyminister, rendeletében a régi republicanus párt híveit akarta megválasztatni. Igaz. Mert csak ezek ismerék a vívott harczok nehézségeit, s mert nem hitte, hogy a királyság tegnapi barátai, vagy kik febr. 23-án az orleansi herczegnő kormányzásánál más üdvet nem gondoltak – ma őszinte szolgálatot tehetnének a köztársaságnak. Védi kinevezett ügyvivői becsületességét, s hogy egik tartományi altisztviselővé egy gályarab lőn, ezt nem ő nevezte ki, s egyébiránt az a forradalmi napokban kitünő szerepet vitt a torlaszokon. Hogy a Belgiumba nyomult fegveres cspatokat némileg segítette, szinte nem tagadja, de tudni kell, hogy Lajos Fülöp megszökött minsiterei nagyobb részt épen Belgiumba menekültek, s Francziaország ellen összeesküvést forralnak. Anglia ellenségesen mutatkozott, s menekülni kelletett e csoportoktól. Nem igaz, hogy a határszéli nemzetőrségnek szánt fegyverek az ő számokra lettek volna szánva. Csak annyit tett értök, mennyit a német csapatokért. – Ezután áttér a régi ellenzék politicájának elemzésére, s kemény szemreháyáokat tesz, hogy hatalom után vágyva a fönálló ostromlásánál egyebet nm tud. Elvek helyett inkább személyességekkel vesződnek, s a népnek tett magas igéretek örökké teljesítetlen hagyják. Szemére veté, hogy minden mai baj fárrásául aköztársaság vádoltatik, s a nép ezáltal tévútra vezettetik. A mai sérvek régi betegség maradványai, s mig a királyság részint teremté azokat, részint orvosolni nem akará, ép a köztársaság fáradozik gyógyitásán. – Végre elmondja, hogy a veres köztársaság csak kába kép, s vele csk a valódi köztársaság ellen izgatnak. Elmondja, hogy azon párt, mellynek ő tagja (L. R. is a „republique rouge” párthivéül tartatik) elismeri a nép mindenki által látott szenvedéseit, s hitegetés helyett orvosolni akarja. Koránsem ellensége a családnak, sőt azt egyetemessé akarja tenni. Csak az ollyannak ellensége, melly germekeit lelencz-házba kényteti adni, s midőn a kézműves feleséget nem levén képes tartani, ágyast fogad. Ezek csak óhajtják, de nem élvezik a családi örömöket.
A tulajdoniság alapja minden társaságnak. S midőn az kéretik, hogy a szegény számára vagy hitel niyttassék, vagy eszköze a kersetnek adassék kezébe; midőn a birtok feloszthatásáról szólanak, vagy Francziaország nagy mennyiségű miveletlen területe termékenyítéséről: akkor nem a birtok ellen, hanem annak egyetemessé tétele mellett fáradozik. Végre szónok egységrev hívja föl a házat, s minden erőt oda kér fodítani, hogy a köztársaság megszilárdújon. – Utánna Louis Blanc szólott. Fejtegeté az ellenpárt lovagiatlanságát, hogy midőn a forradalmi párt fátyolt kiván vetni a multra, és irtózott minden erőszakos eszköztől, most ez ármányt és rágalmat használ föl a köztársaság meghasonlására. Hosszan értekezik főleg a luxembourgi palotában tartott felolvasásai károssága ellen, s a nemzeti műhelyek felállitását nem saját művének mondja lenni, sőt az akaratja ellenére jött létre. Végül a tények éles kicsinységekig leható összeállitásával igekszik ártatlanságá a máj. 15-ki lázadásban megmutatni, s ellenkező tanúkkal és bizonyítványokkal megszáfolni a Barbesvali czimboraság vádjait. – Őt Caussidiére követé, s az ellene leginkább a maj. 15-ki lázadás miatt tett vádakat ellenkező adatok fölhozásával, s némelly körülmének bővebb fejtegetésével czáfoglatá. Caussidiére beszéde után éjfél táján az elnök Marrast a párisi fellebbviteli szék közvádlója megkereső levelét olvastatá föl, mellyben ez feljogosittatni kéri magát Louis Blancot a máj. 15-ki lázadásbani részvét miatt s Cuassidiéret ezenfelűl a júniusi lázadásbani czimboraság miatt is ujabb adatok s birói utasítás nyomán – kereset alá vehetni. Sokan el akarák halasztani a kérdést, – de a többség sietősségét kimondá. Cavaignac heves vita után kinyilatkoztatja, hogy a birói nyomozás folytonosan tartott a politicai vizsgálat mellett, s hogy a fölhatalmazás kérése koránsem a politicai de birói nyomozás eredménye. A kormányt nem húzni de befejeztetni ohajtja a vitát, s e fölhatalmási kérelmet kötelessége tenni, bárha azt sajnálattal cselekszi is. Louis Blanc védi magát s hiszi hogy őt mindenki ártatlannak hiszi, de politicai ellenségei akarják bukását. Dupin kiemeli, hogy a háznak semmi gondja a kérdés birói oldalával, s nem a krédéses egyének bűnösségéről vagy ártatlanságáról van szó, hanem ha megengedi-e a ház perbefogatásukat. – Végre a nemzetgyülés legelőszö is a zegész bizottmányi jelentés fölött kimondja napi rendre térését, s Louis Blancra és Cuassidiére nézve a perbefogatási 268fölhatalmazást. Azon ávltozással, hogy Caussidiére is csak a majus 15-ki zavarok miatt lesz perbefogandó, s ez lényeges dolog, mert igy mindketten rendes biróság elébe állíttatnak, akkor pedig Caussidiére hadi törvényszék elé lett volna idézve. – Az ülés reggeli hat órakor oszlott szét.
– A Louis Blanc s Cuassidiere elfogatásának okairól még semmi bizonyos nem jött a közönség tudomására. Hanem mindenki erős adatokat hisz a közvádló kezeiben lenni, hogy illy zavart időkben föl mert lépni, – valamint mindenki csodálkozik, hogy ez zavar nélkül megtörtént. – Azonban isten ne engedje! de Páris könnyen ujabb lázadás szinhelyévé változhatik. A dynasticus párt százszorozott erővel dolgozik a szegény napszámosokat polgárháborúra bujtogatni. Gyalázatos dölyfe, telhetetlen pokolgyomra egyre kérődzik áldozatok után; s elég istentelen lenne egész Europát lángba, Parist hamuba borítni – csak ujabb királyságot alkothasson, a vérmező tajtékában. Hát sohasem érik má
r meg a nép? sohasem látja át, mit hihet a királyok esküinek? s hogy ő értöük kell örökké butának, s nyomorultnak maradnia! – Igy ir egyik parisi levelezőnk.–
– Aug. 26-kán este, a „Messager” zt közli, hogy az űlés után, Louis Blanc és Caussidiére elfogattak a Pas-perdus teremben, s több levelek irása után a Conciergeriebe (fogház neve) vitettek, s onnét nappal vincennesbe. – Ezzel ellenkezőleg aug. 27-án, több hirlapok eg levelét kölik Louis Blancnak, mellyben a vele való bánást törvénytelennek nyilatkoztatva tudtul adja eltávozását Francziaországból, – mint gyanitják, Belgiumba ment. Hir szerint, Caussidiére is korán kisikamlott a nemzetgyülésből, megszökött. –
– A brüsseli Independance aug. 28-ki számában irja, hogy Louis Blanc, az az előtti nap estén, Gentben megérkezett. E város rendőri biztosa ráismervén a szökevényre, ki siettében elfeledé úti levéllel ellátni magát, befogattaőt, de a kormányzó azonnal kibocsáttatta, miután Blanc fogadta,. hogy mindentől tartózkodni fog, mi az ország nyugalmát legkevésbé is háborgathatná, minthogy úgyis innen egenesen Londonba szándékozik. Caussidiére szinte ez utat fogja követni.
– Strassburg. Aug. 25-kén ismét tetemes haderő indult dél felé, s még mindig több váratik. Hasonlóan Comar, Belfort s Vesoulból is seregek indultak dél felé, Metzben pedig több ezredek hadi lábra állítattak, és minden órán készen állnak indulásra. – Mindezek világosan oda mutatnak, hogy a köztársaság baráti szavának súlyáúl akarja adni a kard erejét is, s Olaszország függetlenségeért, a köztársaság becsületeért, kész nem csak diplomatiai, de fegyveres harczot is víni. És ezt tenni szoros kötelessége is.
