FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
184FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Vasárnap volt a budapesti lovas nemzetőrség zászlószentelése. Az ünnepély szokott díszszel délelőtt a Rákoson tartaték. Zászlósanyák voltak, Pest részéről: gr. Batthyány Lajosné, Budáról b. Vay Miklósné. Szentelés után az eskü tétetett le magyar és német nyelven. – Valljon Bécsben, hol a nemzetiségek jogegyenlőségét olly fennen hirdeti a ministerség, megengednék-e az ott lakó magyarok és tótoknak magyar és tót nyelven esküdni a nemzetőrségi zászló alá. ezen megjegyzés nem azért tétetik, mintha rosszallanók, mi nálunk történt, hanem csak hogy megmutassuk, hol respectáltatnak jobban a nemzetiségek. – Az ünnep után a zászlót szentelő testület, az illyenkor szokott, de nehéz időnkbe nem illő lakomázás helyett, vagy 300 pftot gyüjte s ajándékoza a haza szükségeire. S felavattatása ünnepének méltóbb emléket nem is állithata.
– Mészáros Lázár hadügyministerünk hétfőn este gőzösön érkezett vissza a csatatérről, megnyugtató s közel diadalt igérő hirekkel. – Melczer ezredes és hadügyministerségi állodalmi titkár pedig egy nappal előbb indult a Drávához átveendő az ottani tábor vezényletét. Őt mint igen jeles katonát dicsérik, ki Olaszországban csak most érdemlé meg a Terézia keresztet. Szükséges is volt, hogy a derék Csáni mellé derék vezér adassék, hogy mindenik hasonló erélylyel gyámolithassa a másik intézkedésit.
– fővárosunkban egy kevés nyugtalanságot okozott azon körülmény, miszerint a pénzügymiister rendelete következtében, sok helyt magánosok is vonakodta a bécsi 2 és 1 ftos bankjegyeket elfogadni. E csekély nyugtalanság is azonban csak ott vala észrevehető, hol a szegényebb nagy részt napszámból élő néposztály élelmét szerzi, s ott sem tettekben csak aggodalomban mutatkozék, de vasárnap óta már kiadatván a 2 ftos bankjegyek kisebb pénznemben feltünt szorultság enyhül, s még inkább enyhűlend azon biztos reményben, hogy néhány nap mulva az 1 ftosok is napvilágot látandanak. Ezen magyar bankjegyek külseje igen csinos, papirosa jó, bőrneműs igy hajlékony s nem törik olly könnyen, mint a bécsieké. S a bécsieket nemzetiségi türelem tekintetében is felülmulja, mert míg azok tisztán német szerkeztűek, mieinken az érték, s a hamisitókra rovandó büntetés magyarul, németül, tótul, oláhul és illyrül van irva. Igy tehát ősi szokásunk szerint életbe léptetve az, mit a bécsi kormány csak országgyülésen mondott ki, de életbe még soha sem léptetett, s olly értelemben mint magyaráztatni szereti, életbe léptetni alig is lesz képes, a nélkül, hogy a monarchia által olly fennen hirdetett egységét ne veszélyeztesse.
Néhány nap óta a nemzeti casino egyik teremében egy fiatal hazánfiának, mező-berényi születésű Petrics Sámuelnek, olajfestménye látható, melly „István király és gyilkosa” ismeretes történeti tárgyát ábrázolja. A királynak byzanti épitészetű s festésű hálótermébe belopult pártos meg akarja ölni az alvó fejedelmet; e perczben egy túlvilági lény (angyal) jelenik meg lelki szemei előtt, melly vakító fényárjávbal elzsibbasztván a gyilkost, a kard kiesik kezéből; a zörej a királyt felölki, ki látván a meghökkent tettest, ennek megbocsát. A kép e végerczet adja elő. A király arczán elömlő nyugodt szelídség s bocsánatot nyujtó jóság, másfelül a térdre omlott bűnös borzadása, az István megett látszó angyal, kinek jobbkezében lángkard lobog, s kinek sugarai világítják meg az éjjeli teremet, komoly fenségével, leírhatatlan hatást teszen. Gondolat és kifejezés, egyszerűség és gazdagság, fenség és báj, fény és árnyék, a legszebb öszhangzásban, e képet egyikévé teszik a legszebb költeményeknek. A nemzet szerencsét kivánhat magának e fiatal talentomhoz, melly már az első művével érezteti, mit lehessen tőle várni, ha pártoltatik, ha képesség tétetik, hogy a művészet hazájában, a nagy mesterek remekein formálhassa, képzelmét s tökéletesíthesse technicáját. A mi Markó a tájfestészetben, azzá válhatik Petrics a történeti festészetben: de pártolást, pártolást! Láttuk vázlatait: benne teremtő erő lakik; nem csak feltalálsban gazdag ő, hanem a természet felfogásában is szerencsés. Valóságos költő. Azért hat festvénye olly mélyen, olly erősen, hogy nézdelésétől meg nem válhatni. ugy halljuk, egy izraelita hazánkfia szándékozik István királyt megvenni. Ha már nem lehet e kép museumunké, csakhogy mégis hazánkban maradjon! Maholnap büszke lesz vevője, hogy egy leendő jeles művészünket, áldozat nélkül is segítette. – S.
