OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Nápoly. A Bourbonok sorsa itt naponként aggasztóbbá válik. A szabadelmü párt gyilkos utoni szándoklott elnyomása mind erősben emeli föl fejét; a nyilt lázadás a Calabrián túl terjed; Chieti s Aquila hozzája csatlakoznak, s az abbruzziak elhagyják a királyi zászlókat. Mga Nápoly a legközelebbi napokban véres néplázadás szinhelye fog lenni. A király nem meri többé lakát elhagyni, s az egész pénzügyet végromlás fenyeti, mert az adót nem lehet behajtani. A királyi seregnek Calabriából kiüzött, vagy megszökött a népképviselők junius 15-én Consenzaban akarják az országgyülést tovább folytatni.
A lombrd-velenczei ideiglenes kormány legközelebb elhatározá, hogy nemcsak ujabb ujonczállitást rendelend, de a Mincio s Chiesel vonalon erős tartaléksereget fog fölállítani. A személyadó mindenütt eltöröltetett. A nemzetőrség egészen fölfegyverkeztetve, mozgóvá tétetik. A Pépe vezérlete alatt álló nápolyiak az olasz had tagjainak nyilváníttatnak. S a milanói várerősség része, melly a városnak veszélyes lehetne, leromboltatik.
Rómában erélyesen foglalkoznak a hadviselés minagyobbszerű kiállításával, s három hónap alatt Vicenzában magát megadott hadi testtel együtt ujabb 54 ezernyi sereget akarnak kiállitani. Junius 21-kén a nemzeti gyűlésben g. Mamiani azon kérdésre felelve, ha vajjon Velencze csakugyan folyamodott-e franciza segélyért? igen lelkes beszédben azt mondá, hogy Olaszországnak elegendő ereje van függetlenségét önmaga kivívni, s Velencze megkisértend minden föláldozást, hogysem idegen segély elfogadjon. A hadügyminister 3 millio scudit kér.
