Az angol gyapotipar elleni vádak.
Az angol gyapotipar elleni vádak.
A Lloyd igy ir az angol gyapotiparról: olvasóink átalában ismerik Anglia gyapotiparát, annak terjedelmét és azon fontos helyet, mellyet Anglia iparában és kereskedésében elfoglal. 1832-ben a készitett áruk összes értékét 30– 34 millió f. sterlingre számitották, és a gyártásnak azóta történt tágitása által, mind a mellett hogy az ár leszállt, a mostanit 45 millió f. sterlingre becsülhetni, miből most felénél több külföldre megy. Már 1832-ben 1 1/2 millióra számitották azon egyének számát, kik e gyáripar ez ágánál foglalkozást nyertek, ezeket most tulzás nélkül 2 millióra tehetni. Ez tehát Anglia és Scotia népességének 1/9-ed része, minthogy a gyapotgyártásnál Irland számitásba sem jöhet. Könnyen elgondolhatni ennélfogva, hogy minő fontosságot tulajdonit a kormány az ipar ez ágának, és hogy minő benyomást kellett tenni az idei, részint a pénzszüke, részint a gyapot drágulása által előidézett gyártásbeli csökkenésnek, mivel e csökkenés ez idén nem kevesebbet tőn mint az egésznek 1/3-adát. Megjegyzésre méltó, hogy illyen körülmények közt még magában Angliában is szót emelnek ezen iparág szerfölötti terjeszkedése, és különös pártfogolása ellen. Pedig e szavak nyomatékosak, nem annyira a tárgy, mint a viszonyok tekintetéből, mellyek illy alkalommal szóba hozatnak. A kormánynak névszerint Peelnek szemére hányják, hogy ezen egy iparágnak a kereskedés többi irányát, és minden egyéb tekintetet föláldozott. (Hja! Peel ur igen közel van a gyapotipar által érdekelve, mert apja is gyapott-takács volt). Névszerint az angol hatóságok által legujabban Hongkongban elkövetett menthetlen erőszakoskodásokat (micsoda-erőszakoskodás? szabad kereskedés) egyenesen s gyapotgyárosok és gyapotárusok befolyásának tulajdonitja, és nem csupán a politicai lapok, hanem leginkább azon lapok, mellyek kereskedelemmel és kereskedelmi politicával foglalkoznak. Nem tekintve azt, hogy a francziák, belgák, németek, leginkább 1442pedig az amerikaiak, kik a nyers anyagot csaknem ajtajuk elől veszik, ezen iparágat maguknál szinte nagyon kifejlesztették, és jövőre hihetőleg még inkább kifejlesztendik, ezt mondom nem tekintvén, Angliában magában olly borzasztó vetélkedés, olly iszonyu versenyzés van, melly a kisebb vállalkozót szükségesképen tönkre juttatja. Ez érdekben a „Shipping” és „Mercantile Gazette” ezeket mondják: „az iparosok közti verseny és vetélkedés olly heves és termelésük olly szerfölötti, hogy a mostani üzlet csupán a világpiacz monopolizálása által, vagy talán még az által sem állhatand fön.” (Ezért kell tehát világpiacz, ezért kell szabad kereskedés? hiszen régen tudtuk mi ezt már, hogy Peel urnak is, mint minden szentnek maga felé hajlik a keze). „Nem szenved kétséget, hogy Peel és a gyárosok ezt érezték, és egész törvényhozásunk az utóbbi négy vagy öt év alatt oda volt irányozva, hogy e monopolium megalapitassék, az ország egyéb érdekeinek tökéletes elhanyagolásával?
(Nesze neked B. P. Hiradó! ki érzékeny czikkeket irtál arról, miként az ipar gyarapitására és a népek bolgitására mulhatatlanul szükséges a szabadkereskedés. Ime az angol lapok vádképen bevallják, miszerint semmi ipargyarapitás, hanem mocskos önérdek, haszonlesés volt indoka mindazon törvényeknek és vámleszállitásoknak, mellyeket négy öt év óta az angol ministerek életbe léptettek?)
Illy nyilatkozatok igen nagy érdekkel birnak. Ha viszszaemlékszünk arra, hogy a gabona és czukortörvények elleni harcz első éveiben milly nyomatékkal emelték ki az angolok a Brasiliába folytatott kereskedés hanyatlását, ha viszszaemlékszünk arra, mikint panaszkodtak a felől, hogy Brasiliában idegenekkel kell versenyezniök azért, mert a brasiliai czukornak Angliába hozatala megtiltatott, ha végignézünk a chinai szerződésnek azon pontjain, mellyek ez angol áruk bevitelét tartalmazzák, ha meggondoljuk minő hévvel üzték az angol gyarmatokban a gyapottermesztést, csakhogy Északamerikától magukat némileg e czikk tekintetéből függetlenits.ék, ha végre figyelemre veszszük a gyapotiparra minden 3–5 évben bekövetkező crisiseket, ugy meg kell vallanunk, hogy az ipar ezen ága, melly ha olly iszonyu nagy tőkepénzek által gyámolitatik, könnyü nyereséget nyujt, a természetes határain már tul terjesztetett, és leginkább ez okozá, ez tevé szükségessé az amerikai leginkább pedig az asiai portékáknak – olly tömegben – Angliába hozatalát, hogy lehetetlen jutányos áron elkelniök. Mig a nagy házak előlegeztek a gyapotkézmű kivitelére, addig a termelés semmi határt nem ismert, most azonban, midőn a rosz jövedelmezés, különösen az ázsiai kereskedésben nagy veszteségeket okozott, ez üzletágnak Lancashireben pangó állapotba kellett jutnia.
Figyelemre méltó körülmény, hogy az angolok a mostani pénzzavar által késztetve magokba kezdenek szállani, és az olly tulhajtott, semmi természetes kelleten nem nyugvó gyártás oktalanságát átlátni, ezen átlátás azonban még nem elég a baj elháritására, kevés esztendő mulva, mivel az óriási gyártás egész gépereje ott van, ugyan azon játék fog ismétlődni, mig végre a szertelen nagy veszteség bukást okoz. Egy India számára kibocsátott kereskedelmi körlevélben 9–10 millió font sterlinggel 38 bukott ház emlitetik, 1443hol a harmadrész alkalmasint egészen elvesz. A legnevezetesb kereskedő házak nemcsak a kereskedést, hanem roppant előlegezések által magát a termelést is előmozditották, és az által főleg az „overtrading” vagy is a tulhajtott, a vevés s kellet semmi törvényei által nem igazolt kereskedés állapotát állitottak elő. Az angol gazdagság maga magában találja fel büntetését, gyakran nem tudja mit tegyen a felesleges pénzzel és vaktában fekteti vállalatokba, mellynek aztán nincs alapja s ezért megdöl. A mostani leczke igen erős, de ha a fájdalom nehány év mulva elenyészik!, nagyon kétséges, ha szolgál e tanulságul.
