Mesterinasok-dijazása az iparegyesületnél.
Mesterinasok-dijazása az iparegyesületnél.
A pünkösti ünnepeken nyitva volt azon kiállitás következtében, mellyet a mester-inasok műveiből rendeztünk, miután a mű- és dijbirálatok az e részben közhirré tett programm szabályai szerint megtörténtek, a f. hónap 4-én tartatott meg a dijosztás szerényke ünnepe. Voltak jelen többen a helybeil czéhek előljárói, közül, – voltak jelen többen magános mesterek, – s voltak jelen a kiállitó növendékek mesterei közül szinte sokan, más iparbarátok szép száma mellett. Az ülést az iparegyesület választmányának egyik tagja Simon Florent ur, mint ez alkalomra helyettesitett elnöklő, a következő beszéddel nyitotta meg:
Tisztelt gyülekezet! Az iparegyesület a kézmüves fiatalság iránt részvétének második nevezetes jelét adta a mesterinasok által készitett müvek kiállitásában, melly a legközelebb mult pünkösti ünnepek alatt a közönség méltányló elismerése kiséretében tartatott meg. Első volt ez, mint tudjuk, a magyar földön mester-inasaink részéről, melly fontosabb mint azt első tekintete mutatja.
Az iparegyesület, valamint az inas-iskolák fölállitásánál a kézműves fiatalság elméleti kiképzését tüzte ki czélul: ugy e kiállitások rendezésénél, mellyek önök közremunkálásával ezentul évenkint visszakerülendenek, a mester-inasok szorgalmára, és műtani gyakorlati kiképzésére kivánt ösztönző befolyással hatni. És ez eljárása üdvös leend. Véleményem szerint nemcsak az ipar kifejlesztésére, hanem átalában a nemzeti fejlődés korunkban megnyilt irányára is, mert a fiatal nemzedék azon része, melly magát az iparnak szentelte, benne ujabb tanuságát látván ama közfigyelemnek és pártolásnak, mellynek az ipar s különösen a honi ipar örülhet; a kitünés nemesebb vágyaival telik el, s mind maga megadja, mind másoktól kivija a munkának azon becsülést, melly azt illeti, s élvezi kicsinyben, némi előlegezésben ama gyümölcsöket, mellyek a jól alkalmazott kitartó munkától soha sem maradhatnak el. –
874A kiállitott müvek megbiráltattak, s a tisztelt gyülekezet tanuja leend e szerény ünnepen azon dijak kiosztásának, mellyek a biráló választmány által a kiállitott müvek jelesbjeiért az azokat készitő mesterinasoknak oda itéltettek. Ama közös részvét, melly önöket e kiosztásra ide vezette, csalhatlan bizonyságot nyujt az iparegyesületnek arra, miszerint munkásságának ez ujabb elágazása közhelyesléssel fogadtatik, s abban ismét egy uj tényezőt hozott mozgásba, mellynek eredményei el nem maradhatnak. Az egyesület csak örülhet rajta, hogy tevékenysége életrevaló cselekvésekben nyilvánkozik, de ez életrevalóság egyszersmind legbiztosabb jele s egyetlen föltéte működései korszerűségének és helyességének.
A tisztes kézmüves osztály, mellyet mind a czéhek jelenlevő előljáróiban, mind egyes tagjaiban örömmel üdvözlök ez ünnepen, – egyik drága kincsét kezeli e hazának s nemzetnek. – A ki kormányszékeink atyáskodó buzgalmát, mellyet azok több mint félszázad óta e téren tanusitottak, a hatósági levéltárak poros irományaiból ismeri, kettős örömmel üdvözli önöket e helyen, mert valósulni látja amaz üdvös intézkedéseket, mellyek eddig csaknem hatás nélkül enyésztek el, – mert e tisztes osztály szellemi fejlődése átgázolhatlan akadályokkal küzködött. – Ámde e fejlődés az ujabb kor mozgalmai folytán ime megindult, s önök az öszves nemzet-testtel haladnak. – Haladjanak önök az önérzet bátor lépteivel, mellyre elég erő van önökben, mert higyék el, hogy a munkaképességben, a kitartó munkában kiszámithatlan erő rejlik. – Az iparegyesület szives elismeréssel köszöni önöknek a hatályos közremunkálást, mellyel e kiállitás és dijosztás ünepéhez járulni barátságosak voltak.
Önök pedig fiatal növendék-sereg, kiket a becsületes munka tiszta szerelme a mai kitüntetés részeseivé tett, fogadják az egyesülettől előljárójaik jelenlétében kezeimből a megérdemlett dijakat azon kijelentésem mellett, hogy e dijak, bármi csekélyeknek láttassanak is, jelképei ama nagyszerü juralmaknak, mellyekkel a gondviselés a kitartó ügyes munkát és fáradságot az életben megáldani szokta. Fogadják azokat ama bizonylásunk mellett, hogy eljövend azon idő, mellyben e nemzet is megvédendi a munkát, mert belátandja, hogy csak a munka a való élet s élvezet, melly mig egy részről önmagát sokszorozza, más részről folyton nemesbül és nemesit egyszersmind. – Vegyék e dijakat azon hirben, hogy a nemes verseny, melly e dijazást előidézte, s eredményezte, csak nemesebb irányu s törekvésü lelkek sajátja szokván lenni, 875ez irány, e törekvés kifogyhatlan tőke-értéket képezend önök ügyes kezei közt, s e tőkék kamatjait egykoron kedves megelégléssel szedendik önök, kiket isten mindnyájunk örömére sokáig tartson meg.”
Ezután olvastatott a dijosztási jelentés. – Mielőtt azonban ennek kivonatát adnók, röviden megismertetjük a dijak öszvegét, mellyről a dijbiróságnak ez uttal intézkednie lehetett.
Mint már volt alkalmunk jelenteni, a pesti polgári őrhad 3 darab aranyat tűzött ki a legjelesebb 3 növendék jutalmazására. – Özvegy László Ferenczné asszonyság 4, Török János ur 2, Kiss Károly ur 1 pftot adakoztak e czélra. Az egyesület pénztárából 32 pft forditatott ugyan e czélra. – Azután egy két iparbarát nehány könyvet ajándékozott a pénzzel meg nem jutalmazhatott ifjak számára.
E jutalmak következőleg itéltettek meg s osztattak ki:
1) Schaefer János, Tausch Ferencz asztalosmester urnak 1 1/2 éves inasa, még korra is fiatalka, a kiállitott növendékek között legkitünőbbnek itéltetett. A varró asztalka, mellyet kiállitott, meglepte műbiráit s a látogató közönséget. Asztala valóban szép is volt. Ügyesen kikészitve, szépen berakva, jól csiszolva, átalában olly tiszta kézzel dolgozva, miszerint őt 6 versenytárs között műbirái elsőnek itélték.
Ő kikapja a programmban kijelölt dijat egész mértékben. 20 pftot bankjegyekben s egy aranyat a polgári őrhad alapitványából. – S mert mulékony az adomány, mellyet jutalmául kézbesiténk: oklevélben tettük emlékezetessé, fiatal kora szép pályafutását, melly egyébiránt csak kezdete legyen azon ernyedetlen törekvésnek, mellyre olly nagy szüksége van annak, ki az iparos pályán, s kivált nálunk az asztalosok között, jeles, keresett mester lehessen.
Oklevelünkben egyébiránt méltánylásunkat fejeztük ki mesterének, már tisztelt Tausch Ferencz urnak azon eredményes oktatása iránt, mellynek sikere, növendékének általunk kitüntetett jelessége, a közönség előtt, neki bizonyosan nagyobb érdeme, mint inasának dicséretessége.
2) Kovács Mihály, Horváth Ferencz m. szabómester urnak 4 éves inasa, lőn a második jelesnek kijelentve. – Attilát adott be, mellyen a varrás tisztasága, a tüzések szépsége, a zsinórozás helyessége lőn a műbiróság által dicsérve. Jutalmul kapja a polgári őrhad második aranyát, s Lászlóné asszonyság és Kiss Károly ur által adott 5pftot. – Az oklevélben az ő mestere iránt is kifejezzük méltánylásunkat, mellyet azon jutalmazással is lekötelez, miszerint a növendéke által készitet attilát jó munkája dijaul neki ajándékozni elhatározá. – Fölszabadulásának kedvesebb emléket aligha nyerhet mint versenyzése e pályadiját, s mestere atyáskodásának e tanuságát.
3) A harmadik helyen Keusch Endre, kalapos-növendék állott. Aszmann Károly kalaposmesternél tanult már 4 évig. S mint műbirósága kijelenté, igen jó sikerrel. Munkái, miket kiállitott, kedvezőleg tanuskodnak mellette. Nemez-bundája, kallózott nemeze, kalapja megdicsértettek.
A következők mindnyájan kétkét pengő forintos tallért kaptak, mint jelét méltánylásunknak:
4) Prohászka Ferencz, Wakel Endre lakatosmester urnak 2 éves inasa, kinek anyástól kiállitott kulcsa dicséretet aratott.
5) Gerendás Péter, Ványi Zsigmond, csizmadiamester urnak 2 1/2 éves inasa. – Az általa készitett pár kordovány 876csizmán a varrás tisztasága, a sarkak szabályossága, az egyenlő metszés, s a talpöltések helyessége valának dicsérendők.
6) Dötl Károly szobrász-növendék. Atyja nemcsak fiut, hanem műhelyének diszt, méltó utódot is nevel fiában. Legyenek fáradozásai mind két tekintetben áldásosan sikeresek!
7) Petrovay Lajos timár-inas. Petrovay Endre ur, mestere nevét és mesterségét, ugy reméljük, derék utódra hagyandja, fogadja szerencséjéhez örvendésünket.
8) Katona Mátyás, Brauda Tamás gombkötőmesternek növendéke. – Köszönettel tartozik mesterének, kinél alkalma van a zsinórművesség gépeivel megismerkedni, s a velök bánást megtanulni, mint azt, a műbiróság véleménye szerint, nem sok legény tudja. – Pedig az iparosság mostani fejlődéseinél a gépekben alig fölszámithatólag sokszorozza erejét.
9) Rubio Domokos fodrász, Jankovits M. urnak fiatalka növendéke. Mestere, ki tudomásunkra, fölötte atyailag gondosodik növendékeiről, fogadja elismerésünket ezért a méltánylásban, mellyet inasának jelessége iránt fejezünk ki.
***
Kiket ezentul nevezendünk, azokat könyvekkel ajándékoztuk meg ez alkalommal. – A jövőre kedves örömmel emelendjük díjaikat magasabbra.
10) Hatossy József, magyar szabó-növendéket. Gondos atyjának műhelyében és fölügyelése alatt jeles előmenetellel tanulja mesterségét, Bársony-mellényt állitott ki, mellyet a bársony-munkák nehézsége mellett, a műbiróság teljes megelégedéssel szemlélt. – Neki Raff természet leiratát adtuk emlékül.
11) Szikrássy Adolf, szinte atyjának műhelyében tanulót. – Az általa kiállitott pantallon, tekintve kivált inasságának még rövid idejét, jó munkának vala mondandó. – Ő Láng „Magyarok történetét” kapja ajándédul.
12) Szőke János, mesterének Spiegelhalter Antal urnak, valóban becsületére válik, műhelyét nagyon ajánlja. A mester, kinél az inasnak alkalom adatik olly munkákat késziteni, minőket Szőke állitott ki, – jeles műhelylyel kinálkozik a közönségnek, kinek figyelmét tehát méltán megérdemli. Derék növendékének a Schultz testvérpár által irott,Világtörténeti elbeszéléseket, nyujtottuk méltánylásunk jeléül.
13) Bajó Imre, Kerekes asztalosmester urnak növendéke szinte Schultz testvérpár uraknak,A természetet magyarázó atyát’ s Török urnak 1 pftját vette ajándékul.
14) Hehlein Antal czipősz, ugyan e munkának egy másik példányával ajándékoztatott meg, s Török ur második 1 pftja is neki adatott. Atyjának s együtt mesterének örömére leend, ha ajándékunkat,a természetet magyarázó atyát’, bemutatandja.
15) Nagy Gáspárnak, Takács Imre csizmadia-mesterur növendékének, Keszler ur ipartanát adtuk.
16) Petrovszky György, Vizsay Mihály ur csizmadiamester növendéke, – Nagy Károl „kis számitóját” nyerte.
17) Hagymássy Endre, kerekgyártó inas Varga József urnál, hasonlag e könyvet kapta.
Kiosztatván ekképen a dijak, Beliczay Imre ur, a mézes kalácsosok czéhmestere, mint illyen következő szavakkal monda köszönetet az egyesületnek, s biztatást a kiállitott s jutalmazott növendékeknek:
877Tisztelt választmány s tisztelt gyülekezet!
Legyen szabad lelkemnek érzelmeit e mai ünnepély felett nyilvánitanom, olly jól hat az az ipar fejlődést előmozditó intézkedések felett örvendő lelkemre, hogy lehetetlen azt némán éreznem, örömöm szavakban tör ki, hogy azt a mit érezek mással is tudassam. Érezem, és hála istennek tapasztalom, hogy a honi iparnak illy környülállások között fejlődnie kell, és ezen örülni csak az nem tud, a ki magánérdekét mindennek, a közhazáét ellenben semminek tekinti. Pedig fájdalom! még sokan vannak illyenek, és épen ezeknek ellenében kellett a lelkesebbeknek a védegyletet is, életbe léptetni, és mennyi méltatlansággal kellett azon egyesületnek találkoznia az ellenfél részéről, s ha meg gondolom, milly kitüréssel tudtak lelkesbjeink az ellen küzdeni, lehetetlen azon szeretetet abban fel nem lelnem, melly az által a hazai ipar irányában tanusitatott. Illy szertetettel, illy pártolással találkozni, az iparosok jobbjainak igen jól esett; lehetetlen azt egyébnek, nézni, mint serkentésnek arra, hogy valahára a magyar ipar is fejlődjék, és azon polczra emelkedjék, mellyen egyéb nemzetek ipara már régóta fénylik.
Illy fejlesztő indok erre továbbá, az iparegyesület által eszközlött három izbeni iparműkiállitás, mellynek fokonkénti növekedő hatását, a legátalkodottabb ellenfél is elösmerni kényszerült. Le levén evvel már azon előitélet rontva, mintha a Magyarhaza nem lehetne egyszersmind iparápoló is, le levén evvel alapköve a magyar iparnak téve: már most csak további fejlesztésére van gondja az iparegyesületnek. Erre vonatkozott a rajzmüvek tavali kiállitása, illyennek gondolta az iparegyesület az inas-müvek kiállitását is, és ezt meg is kisértette, és ime, hála istennek, találkoztak az inasok közül is kitünők, sőt a mi több, még dijra érdemesek is; ezek a mint a tisztelt gyülekezet tapasztalta, az itt jelenlevő növendékek.
Már most fiaim! a dijat általvettétek, általvettétek egyszersmind zálogát annak, miszerint ti többé nem lehettek közönséges iparüzők, ti nektek kitűnő legényeknek kell lennetek, majd kitünő mestereknek utóbb. – Mert jaj lenne becsületeteknek ha kitünő inasból silány legény s még silányabb mester lennétek! Azért hát előre a pályán; ne hagyjatok alább a szorgalommal, még akkor sem, ha többé hasonló kitünésben részetek nem lenne; igyekezetetek azonban mindig ollyan legyen, mintha mindig kitünést vadásznátok. Nevetek minden esetre az iparegyesület jegyzőkönyvében megmarad, megmarad pedig mint ollyanoké, a kik legelsők nyertetek dijt mint inasok, a ha a hatás reátok észrevehető és jó sikerü lesz, egy többek is buzditottak lesznek, – ha nem, ugy ez ünnep érdemetlenekre pazaroltatott, a mit én felőletek fel tenni nem akarok, nem tudok, s azt az isten ne is engedje.
Én azon czéh részéről, mellynek mint előljárója itt lenni szerencsés vagyok, köszönetet szavazok az iparegyesületnek azon kitünő munkásságaért, a mi az ipar körül eddig is tanusitott, az isten támaszszon több hazafiakat, a kik az egyesülettel rokonszenvben osztozzanak, hogy legyen több áldást terjesztő ereje az ipar körül, mert sok még a teendő, az idő int, haladnunk kell, ha a haladók által letipratni nem akarunk.”
Éljennel helyeseltetvén e nyilatkozat, a gyülekezet szétoszlott, – a választmány meggyőződést szerezvén arról, hogy ez ujdon kezdeményü intézkedésének mind jövendője, 878mind hatása fog lenni. – Julius 6-kán 1847.
Csanády, jegyző.
