Franczia utazók Afrikában.
Franczia utazók Afrikában.
Mióta Francziaország Algirt némi biztossággal birja, Afrika belsejének megismerésén fáradoz, mivel Algirt igen helyesen csupán basisnak tekinti, honnan befolyása és kereskedése beljebb beljebb terjedend. Azon összefüggés és tervnélküli utazási kisérletek, mellyeket a franczia kormány megbizása és segélyezése nélkül Abyssiniában az utóbbi tiz év lefolyta alatt számtalanon tevének, eredménytelenek, mivel vel ez ország fekvésénél fogva Afrikától s egyéb részeitől, ha elzárva nincs is, de olly bajosan és veszélyesen lehet hozzá férni, hogy csakugyan sokkal később fog az afrikai nagy kereskedés körébe juthatni, mint sokkal jelentéstelenebb országok. Mindazáltal a kormány el nem rettent, s Hericourt Rochet az ő megbizásából most már harmadizben utazott Schoába, ámbár Guizot nem tartotta szükségesnek őt ott franczia consullá kinevezni. Az ő második utazása, melly nem régiben jelent meg, sokkal kevesebb ujat tartalmaz mint várni lehetett. Lefevra Abyssiniában tett utáról három kötet jelent meg. Gallinier és Ferres ezen két értelmes és lelkismeretes főtiszt munkája, kiket Soult tábornagy térképezések végett küldött Gondárba, csak most jelent meg. Az öregebb Abbadie visszaérkezése mpst váratik; az utóbbi, de már jó régi tudósitások szerint Gondart elhagyta, hogy a Niluson Egyiptuson át jöjjön haza. Az ő Abyssiniábani hosszas tartózkodása, nyelvismerete, és nagy tevékenységénél fogva ő maga több anyagot fog összeszedni mint valamennyi többi utazó. – De mint mondók, mind ezen alak az azóta megkezdett nagy utazási hálókon kivül esnek. Az első, ki ennek 710némi czélszerü alakot adott, Carette kapitány volt, az Algirba küldött tudományos expeditiónak tagja, a ki munkáit e küldöttség munkálatainak 2-dik kötetében adta ki e czim alatt: „Algir földisméje és kereskedése.”
Ez egy minden tekintetben tanulságos könyv, és a szerzőnek Algir tengerpartja és belseje felőli észrevételei, s azon szabályok, mellyeket ő ezekből következtet, s a kormánynak ajánl az ország közigazgatására nézve, igen nevezetesek, bár ide nem tartozók. A munka másik fele áll a kereskedési utak fürkészetéből, mellyek Algirból az oasok és Afrika belsejébe vezetnek, ezek példányai az e nemü fürkészeteknek, s azóta igen nagy befolyása volt az illy vállalatokra, mellyek Afrika belsejének s kereskedésének ismeretét czélozzák. Legelső volt Fournel mérnök terve, mellynél fogva a Sahara pusztán keresztül, egy sor ártézi kutak furatása által az Algir és Tombuctu közti közlekedésnek olly kéjelem s biztosság adatnék, melly a Nigereni forgalmat egyszerre tizszerezné, s kizárólag Algirban központositaná. Hanem ugy látszik, hogy eddig még mi sem történt e terv létesitésére. Az utolsó évi háboru már magában hátráltatta a munkálatokat, és ámbár az ország minősége már magában igen könnyiti azokat, és kivihetetlenség sehol sincs, még is sok tekintetben igen kora lett volna a dolghoz fogni, részint Algir sajátszerű helyzeténél, részint azon bonyolodott erőmüvezetnél fogva, mellyek eddig illynemü furásoknál használtattak. Azonban ugy látszik, hogy ujabb időben sokkal egyszerűbb módot gondoltak ki, melly a furást jóval könnyiti, ha hogy a politikai események a megkezdést lehetővé teszik. Alig gondolhatni Afrikára nézve üdvösebb tervet ki, mint Saharán keresztül állomásról állomásra kutakat ásni, és ez által e pusztaságnak minden iszonyait örökre megszüntetni, melly, eddig a polgárisulás által elérhetetlen volt, ez Afrikára nézve sokkal több lenne, mint vasutak Europára, s gőzhajók a tengerre nézve.
A mult év kezdetén, a kormány ama hites napkeleti utazót Fresnelt dseddai consult Tripolisba küldte az ottani caraván-ut megvizsgálása végett. Jelentéseiről semmit sem tudunk, mind a mellett is ugy látszik, hogy ujabb kisérletekre adtak ösztönt, mivel valami Alciati szinte Tripolisba küldetett a végett, hogy onnan Fezzanba nyomuljon előre azon utaknak megvizsgálása végett, mellyek a nagy oasban összejönnek. Továbbá bizonyos Prax nevü ur, ki előbb mahomedanus volt, s Meccába is zarándokolt, Algirba küldetett, hogy Tunistól Marokkóig az Algir körül fekvő oasokat, s az azok közti összekötetéseket tanulja ki. Czime – hadschi – arab szokásai s nyelvismerete lehetővé teszik, neki e veszedelmes terv kivihetését, melly azonban nagy eredményt nem igér, miután ezen oasok egymás közt csekély összeköttetéssel birnak, s birhatnak jövőre is, nem levén tetemes termesztés vagy fogyasztás, hanem csak a déli caravánok állomásai.
Raffenel, ki magát már előbb kitüntette a fölső Senegal és Faléménél egész a Bambuk-i arany bányákig tett utai által: Ő egy Tombuctuba menő caravánhoz csatlakozott, és szándéka onnan a Nilushoz menni, mi még egy europainak sem sikerült. Ekkép ő az eddig előttünk csupán mohamedanus irók által ismert Borgu és Darfur országokat beutazná, Sudannak egy igen jelentékeny részét szemünk elé adná. Ha netalán Tombuktuban áthághatatlan akadályokra találna, a mi a mór kereskedők féltékenysége mellett igen valószinü – akkor 711a Nigeren alá a franczia telepekhez jönne a Gvinea tengeröbölbe, és tanulná, azon eszközöket, mellyek által ezeket a belfölddel könnyü szerrel összeköthetné. Igen tanult, érértelmes, tevékeny és emberséges férfiu, adja isten hogy őt a sárgaláz, a puszták szele, s a mórok mérge megkimélje. –
A Guinea-öbölben levő gyarmatok befolyása szemlátomást növekszik; Dahomé királya ugyan is Colomb franczia mérnököt magához hitta, hogy aranybányáit vizsgálja meg. Ha kedvező kilátás leend, Colomb nehány bányászt és kézmüvest hozatand, hogy rendes bányászatot kezdhessen. Eddig a dahoméi király volt legnagyobb rabszolgakereskedő egész Afrikában, és az ő rabszolgái keveset nyernek az által, hogy bányászatra forditatnak a helyett hogy őket eladná, mindazáltal ez igen tetemes javulás és haladás lenne Dahomére nézve, mivel a honi iparnak bár milly nemü fejlesztése is eredményében sokkal üdvösebb a baromi rabszolga-kereskedésnél. Raffenel a föl Senegálnál a házi rabszolgák állapotát olly nyomorultnak találta, hogy reájok nézve még szerencsének nevezi, ha a tengerparton eladatnak, ez ugyan világos tévedés, mert mindaddig mig Afrikából embereket visznek ki, reményleni sem lehet a mostani barbár rendszer javitását, mig a belföldi ipar bár eleintén rabszolga munkával történjék is, a dolgok természeténél fogva itt is mint mindenütt a gazdagság és polgárisulás növekedtével némi vagyon és személy-biztossági állapotot idézne elő szükségképen. Lehetetlen hogy Afrika azon sülyedésből, mellybe a rabszolga-kereskedés által jutott, egyszerre ki és felemelkedjék, mindenesetre át kell esni azon lépcsőkön, mellyek a nagy tömeg sorsa valának másutt is u. m. a rabszolgaságon, jobbágyságon, robotosságon; de átesni fog gyorsabban mint Európa, mihelyt a polgárisulás hatalma reá irányoztatik, a helyett hogy eddig csupán vesztére és kárára irányoztatott. –
Végül Loares, kereskedési kapitányt Afrika keleti partjaira küldte a franczia kormány, hogy ezen partokon, a jóremény-foki gyarmat északi határától kezdve fölfelé egész Gardafui fokig visgálja meg a kereskedelmi viszonyokat, s adjon tudósitást és véleményt mikép lehessen Quilimani, Zanzibar, Mombas s más portugall birtokok, és a Muscati imam birtoaivali kereskedést gyarapitani. Ezen egész partszél valamennyi afrikaiak között a legismeretlenebb, s reá Europának a portugal kormányzó barbar hatalmaskodásain kivül egyéb befolyása nem volt. Azóta az angolok a Muscati imámmal szerződtek a rabszolgakereskedés eltörlése iránt, Cowen kapitány, és Christopher hajóhadnagy több tengerész tisztekkel együtt, tetemesen gyarapiították ebbeli ismereteinket. Hanem ezt az ismeret és polgárosulási befolyás kezdetének alig nevezhetni. Juba folyam fölfedezése az ott. létező német missiók segélyével talán egész Abyssinia déli részéig megnyitja e földrész belsejét, és ha a viszonyok Madagaskárral nem változnak, ugy Bourbon és Sz. Móricz szigetek élelmi szüksége Afrika keleti partjaival szükségesképen kiterjedt terménykereskedéshez vezérel. Loares kapitány olly árukkal láttatott el, mellyek az ottani kereskedésre valók, s az ottani 712állapotokról igen érdekes tudósitásokat várhatni tőle. –
Azon utazások és expeditiók, mellyeket az angol kormány, vagy tudományos és missió – társulatok tétetnek Afrikában, egyenesen a rabszolga-kéreskedés eltörlését czélozzák, illyenek a Nigereni expeditio, Dr. Becke, Richardson, Duncan, Freeman sat. utazásai; míg a franczia expeditiok csupán a franczia befolyás és kereskedés megalapitását és gyarapitását czélozzák. E tekintetben nem lehet a franczia kormányt kárhoztatni, ez azt teszi, a mit a közvélemény megenged, melly e nagy kérdés körül igen langy, s 1830 óta inkább hátra mint előre ment. Még is mind csak egyre megy az ki, Afrikában a termény-kereskedéssel a rabszolga-kereskedés megszüntetése válhatlanul össze van kötve; s bár mellyik végénél kezdessék is, a mi az egyiknek használ az a másiknak is mulhatatlanul használ. E tekintetben Francziaországban a közvélemény Anglia megett fél századdal van hátra, hanem érdeke igen érthetően kezd beszélni; és mindenesetre ahhoz fog járulni hogy századunk nagy műve – a rabszolgaságnak e füldszinéröli eltőrlése – minél előbb befejeztessék.
B.
