Rendszabályok az élelmiek drágaságakor.
Nyugtalanitó azon körülmény, mellynélfogva nehány hét alatt a gabona ára olly magasságra emelkedett, minőn csak 1818-iki drágaság idején volt. Az igaz, hogy egész Europában sincs különben, valamint igaz az is, hogy egész Europa szertei utolsó két évi szük termésnél fogva az előbbi boldogabb évekről maradt fölösleg elfogyott, s igy a gabnaszükségen az emberi erőfeszités nem segithet másként, mint legfőlebb is csak palliativákkal, mindaddig, mig a természet bőség-szaruját fölöttünk ki nem önti, s igy habár lassanként, – a sulyegyent helyre nem hozza. Ámde szükség idején még azon rendszabály is üdvös, melly ha bár a bajt gyökeresen nem orvosolja is, de rajta legalább segit, annálfogva nem lesz korszerütlen szélyel nézni azon módok között, mellyekkel másutt az inséget enyhiteni törekedtek. Lássuk Németországot.
Kivitel tilalma. Ugy látszik első tekintetre, hogy legegyszerűbb, észszerübb és czélszerübb rendszabály, azonban csak látszik. Visszahatást támaszt, s a népek viszonyaira károsan hat, minélfogva a vélt czélt eltéveszti, és innen van, hogy több kormányok csak félve nyultak ezen eszközhez. A porosz rendek e rendszabályt helyben nem hagyták, miután bebizonyult, hogy a behozatal (t. i. gabonából) a kivitelt meghaladja. Ellenben a burgonya-kivitel eltiltása meghatároztatott. Hasonló rendszabály a gabonának magas kiviteli vámmal terhelése, mint ezt Bajor és Würtembergországok (50%-el) tették is.
Átalánosabb azon gondoskodás, hogy élelmiek hozassanak az országba, s e végett ezek behozatala vámmentesitetett. Belgiumban az élelmiekkel rakodott hajóktól és szarvasmarhák behozataláért vámot nem fizetnek.
Szinte mindenütt gondoskodtak arról is, nehogy az élelmiek más czélra forditassanak mint vagy élelemre vagy vetésre, megtiltották ugyanis gabonából a pálinkaégetést, eczetgyártást, keményitő-készitést. Porosz, Bajor, Szász és Belgiumországokban.
Egy más rendszabálynál fogva, büntetés terhe alatt köteleztetett mindenki egy mérőnél több gabonáját, vagy más tápszereit a hatóságtól kiküldött biztosoknak bemondani. Igy Hessen-Darmstadt és Baden herczegségekben.
Egy porosz cabineti rendelet megtiltotta a gabonának nagyban összevásárlását, sőt a hetivásárokon is 11 óra előtt a nagyobb összevevést. Ugyan csak a porosz kormány vett 6861 millió tallér áru rozsot külföldön, hogy azt a népnek olcsón eladván, a gabonaért csökkentse. Több kormányok is tőnek igy.
Sok helyeken részint a hatóságok, részint jótékony társulatok olcsó kenyérrel és levessel gyámolitják a szegényebb osztályt. Igy – hogy csak egyet emlitsek – Posenben mind a magistratus, mind pedig a városi követek egy ülésükben elhatározták. 1) Hogy minden dolognélküli munkást az országutak épitésénél 9 ezüst garas napi dij mellett foglalkodtatnak. 2) Hogy aratásig olcsó kenyeret osztanak ki hetenkint 4000 darabot 3 1/2 e. garasért darabját, melly különben 5 e. garas stb.
A szász ministerium megtiltá a sütőknek a lágy kenyér árulását.
Nürnbergben egy Klauber nevü izraelita, hetivásárokon jóval olcsóbban adá gabonáját mint a többi gabonaárulók, miáltal a gabona árát egyszerre jóval csökkentette, és ámbár eleget nógatták, hogy adná el drágábban, de ő arra nem ügyelt, sőt azt igérte, hogy még több hetivásárra is meg fog jelenni több gabonás szekérrel, és akkor is olcsóbbért adandja mint más, mivel ő mérsékelt nyereséggel is megelégszik. – Bár nálunk is volna egy nehány.
A P. Z. azon már máskor és mástól is inditványozott igazán üdvös tanácscsal áll elő, hogy a nemes tanács, bő terméskor olcsó gabonával megtöltendő és a ritkán – de még is bizonyosan – előforduló gabona-szükség idejére megnyitandó magtárakat állitson föl, mellyek a naponként gyorsan szaporodó népesség alsóbb osztályára, sőt a szegenyebb polgárokra is kimondhatatlan fontosságuak volnának, mennyiben akkor olcsó gabonát kapnának. Sőt, hogy minden uzsoráskodás, s ez üdvös intézkedés valódi czéljának kijátszása elkerültethessék, községi sütőházakat állitasson föl.
A mi itt Pestvárosának tanácsoltatik, azt nem tudnám miért nem lehetne az ország valamennyi városának és megyéjének is tanácsolni, annyival is inkább, mivel vannak olly vidékek, mellyeken az inség sokkal borzasztóbban szedi áldozatait mint fővárosunkban.
A hatósági magtárak ellen ugyan olvastunk egy bizonyos lapban értekezéseket, mellyek az embernek ad captum megmutatták, hogy azoknak mivel nem lehet a statusnak illy ügyeket olly jól kezelni sem a maga kincstárára, sem a közönségre nézve, mintha e részben korlátlan szabad verseny engedtetik stb. hasznuk nincs.
687– A dohány országos közkezelése (monopolium) ellenben már igen üdvös, azt már a status nyereséggel is, haszonnal is kezelheti, itt már a szabad verseny s korlátlan szabadság ártalmas.