Föltalálói jog.
Föltalálói jog.
A. Withney, Amerikában kigondolta a cotton gin-t, vagy is az első gyapot-tisztitó müvet, még pedig olly időben, midőn munkást Amerikában egy átalában nem 645lehetett kapni, minélfogva az ország évenkint csak 100,000 köteget vihetett ki. Ezen tisztitó mű, melly csupán 600 frankba került, feltalálása által a gyapot-készités 25-ször annyira emelkedett; Amerika most e czikkbeli kereskedelméből 4 –5 millió frank nyereséget huz. – Hanem Withney éhen halt meg egy csürben.
Még ma is igy van ez nálunk. Lehet-e reményünk, hogy föltalálót – az ármány és tudatlanság üldözöttet – nem ezen sors éri szinte most is? – Az, ki nálunk valamit kigondol, föltalál, minden iparkodása, fáradsága, fürkészése, buvárkodása és költségei mellett is, gyakran még igen igen szerencsétlen egyén. – Nem tekintve azt, hogy a találmányok mezejéni buvárkodás gyakran a feltalálónak minden idejét és erejét igényli, s őt más foglalkodásra, vagy is a kenyérkeresetre csaknem alkalmatlanná teszi, – feláldozza ez gyakran még egészségét s tetemes pénzeit is, azon reményben, hogy ha a találmány életbe lép, kamattal visszajő az, (pedig ez beh ritka eset) legtöbb esetben még elismerést sem nyerhet, mert mindjárt a percenteket nézik (ha ugyan még nézik) s ha ezek nem igen magasak, az egész dolog elvettetik, mivel nálunk még számitani sem tudnak. A nagy elmék ez okból vagy kiköltöznek, s idegenek veszik hasznukat, vagy ha itt maradnak is bú és nyomor földhez nyomják. Az idegenek meggyőznek a versenyben, mivel ők a kis nyereséget is tudják méltányolni, s tudják, hogy minden találmányt idővel tökéletesbiteni is lehet.
A szellemi tulajdont is biztositsuk tehát, s itt is mint mindenütt jó eredménye leend azon biztosságnak, mellyel idejét és elméjét, nemcsak egyedül a társaságnak, hanem saját magának vagy övéinek is gyümölcsöző fürkészetekre és kisérletekre fordithatja az, kinek ezekre hivatása van.
