Még némelly észrevételek aTiszaszabályozás körül. (Folytatás.)
Még némelly észrevételek aTiszaszabályozás körül.
(Folytatás.)
(Folytatás.)
Ezen rendszer ellenébe is felhozható lenne tán, mikint áradások kirohanásával a nyilásokon az uj töltések nagyon megrongáltathatnának? válaszom e részben: én ezen réseket nem tartom szám nélkülieknek, mivel a Tisza, a bele ömlő mellékfolyókban, árját bevezető számos természetes csatornákkal bir. Igy már csak a Tokajon felül is a Tisza jobb oldalán illyekre az árviz visszaszivárogtatása végett alig ha lenne szükség, minthogy ezen a részen az, a Csaranda, Latorcza és Bodrog által, mint tudom, feleslegessé tétetnék. A hol pedig elkerülhetlen, ott illy nagyszerü vállalatnál költség tekintetben, a töltésfőknek nehány fűsüs czölöpök keli megvédése számitásba sem jöhet, különbenis a munka végével más czélokra is fölhasználtathatván. – Hol pedig könnyen kapható, melly csak eset a folyók mentibe gyakori, vessző-kötegekkel – fachina – is megerősithetik.
Hódolok továbbá a fenebb czimzett egyének abbeli nézetöknek, miszerint az egyetemes tiszai hálózatban először is magán a Tiszafolyamon, mint az uralmához tartozó mellék folyók elfogadóján, kell a szabályozati munkálatoknak végkép befejeztetniök, ha hogy azokhoz ennyi adalékkal járulnom megengedtetik, miszerint a mellék folyókra a beömlésöknél a Tiszaszabályozással egy időben és pedig azon részeig, kell azt kiterjeszteni, mellynek már part-szine a Tisza töltéseinek adandó magassága szintjével – libellájával – egy vonalba esik. Miért legyenek a mellék folyók ezen részeikben a Tiszával egy időben s egyszerre végzetten szabályozandók, ugy hiszem, az eddig mondottak után terjedelmesebb fejtegetés nélkül is eléggé világos, hogy különben a töltések közé szoritott Tisza, annak idejében föláradván, a beleömlő folyókat feltorlasztva, közvetve ezek által folytatná előbbeni – most már magára nézve korlátozott s eredményeiben igen is ösmeretes kicsapásait. Csak az érintett részekeni szabályozás tökéletes bevégeztével lenne az aztán a mellék folyók még szabályozatlan részére átvihető. A munkálati rendre nézve pedig, a Tiszánál megállapitott elvet, az ottan felhozott okokból ezeknél is szorosan megtartandónak vélem. S az itt – például felső Zemplénben mutatkozó, az elfogadó folyam szabályozása előtt, a mellék folyók szabályozása tettleges megkezdését 361pedig nem másnak, mint ollyan kellő elővigyázat nélküli mohón kapásnak veszem, azon különbséggel, hogy a mohón kapkodó gyermek ön, az efféle műtételek által pedig, az azt össze tett karokkal néző jámbor alsó szomszéd szája pörköltetik meg.
Ezekben most már befejezését is adhatnám jelen igénytelen soraimnak, hanem többeknek, a nagy közönség elibe vitt, előbbi czikkemre vonatkozó észrevételeikre illő kötelmemben áll, hogy szintén a nyilvánosság terén válaszoljak. Először is álljon tehát e helyen t. cz. Lám Jakab iránti tartozásom lerovásának következőkbeni megkisértése; ő ugyan is közelebbről szárnyára bocsátott honi köntösü szülöttje által 36-dik §-ban a Tiszaszabályozást tárgyazó javaslatom ellenében, határozottan ezeket tudatja a világgal: „Ezen természetileg észak-déliesen összefüggő homok-domb-garmada képezi ama természetes akadályt, minél fogvást valamelly folyamat, avvagy csatornát a szamosi vagy tiszai völgytől nyugot felé, vagy csak Szatmártól egyenesen Debreczenben és Madarason keresztül a Tiszának, mint ezt épen most valaki tervezé, nem vezethetni, valamint szintén észak-déliesen vonuló Duna melléki homok-halmok miatt is Pest-Budától egyenesen keletnek a Tiszába semmiféle csatornát nem vihetni”. Miután az idézett három főpont szerint szamos-tiszai öszvevezetést tudtommal kivülem más nem tervezett, van okom hinni, miszerint a „valaki” ennemre vonatkozik. Mellőzve tehát ezuttal minden abbeli feszegetést, miszerint kellő pénzalap s eltökélett akarat mellett – feltéve, de meg nem engedve, hogy helyhezetünk olly mostoha volna is, hogy az érintett egészen egyenes irányt ki sem kerülhetnők, és ha azt az idézett nehézség teljesen terhelné is, már csak a legközelebb sikerült duna-rajnai csatorna nyomán is, valjon bir e ezen vélemény kellő alappal? tévesztett alkalmazása pedig ugy hiszem eléggé kiviláglik, hahogy előbbi czikkem azon pontjait, mellyekre az vonatkozhat ezekben fölidézem: „Meghatározni előre földképileg is a Szamosnak ágyából ki, s Tiszába bevezetése helyét felvett elvem szerint, bár azt alább teendem is, csak épen sejditve vélem lehetségesnek, mert a Tisza árthatlanná tétele, a Szamosnak nem épen csak külön választásában, hanem inkább ezen elkülönitett utja hosszának, a többi erdélyi oldalról jövő folyók utja hosszáhozi arányositásában áll” stb.
„Vagy ha a Körös és Szamos előre gyanitható uj medre helyén a lejtmennyiség a felvett távolságban szerfelett különböznék, Tiszáig terjedő pályáj a szerint határoztatnék meg. – És ha ezen munkálatból az jönne ki, hogy a Szamosnak, a Sebes-Körös és a Tisza legészakibb csapi fordulója közötti téren a Sebes-Köröstől felfelé egy harmad részt tevő távolságban nyitandó uton, vagyis Szatmár, Debreczen s Madaras iránya szerinti vezetésében a Tiszához feltartóztató akadályok nincsenek, ugy azt legsikerültebbnek vélném”.
Ugy vélem, ezekből egyszerre kitünik, mennyire van helyén a felebbi észrevétel. Én már elvemnél fogva, műtani kisérletek nélkül a Szamos uj irányát bizonyos helyhez nem köthetem. Azért jelöltem ki a körül belől 24 mérföldet tevő vonalon csak három főpontot, s a tervezetet ábráozoló térképen is a nevezett három főpontokat, azért kötöttem össze szaggatott vonalokkal, hogy kiki egyszerre láthassa, mikint a kitérés a körülmények szerint jobbra vagy balra a sárréti lapályos s posványos tájékot ide nem értve, sőt ezt minden áron kerülve, szabadon áll, ugy hogy Szatmártól Debreczenig 362még abba is bele egyeztem volna, hogy egy darabon az Éf olyón vezettessék a Szamos, és ebből aztán Debreczenhez kanyarodjék, de a korábbi német kiadásban ezt mondja szerző: „Szatmármegye Erdélytőli szélén huzódik az ugynevezett Ér folyó Biharmegye felé tetemes lejttel”, ez a tetemes lejt a felebb előadott okokból arra birt, mikint én tanácsosabbnak tartom, költséget nem kimélve azon helyen is, ha tán az Ér szomszédjában lenne is az, a Szamosnak uj medret ásatni, mint sem az egész vonalon – eszélyes gazdálkodással a leghasznosabban alkalmazhatandó lejtet bizonyos as kipótolhatlan károsodással, szükségtelenül mindjárt a meder kezdetén elpazarolni. – A felebbi észrevétel tehát helyénkivüliség s gyengesége miatt inkább mellette áll, mint ellene tervezetemnek. Egyébiránt pedig, mint felebb látók, szerencsénkre ezen rá rámázott nehézségtől is egészen ment a kérdéses irány. Szükségessé vált továbbá itten a Tisza szabályozásában többfelé ágazo tervezeteknek némelly alkalomkori, – mint legközelebb a Debreczenben tartott tiszavölgyi társulat gyülésében szóba vételökrőli közleményét – egy tiszavölgyi urnak némileg felvilágositni. – Szavai a B. P. H. 436. számában ezek: „Áttért eztuán – t. cz. Keczkés Károly ur – a Lámféle saját röpirata által legközelebb a közönséges birálata alá terjesztett tervezetre, s miután alaposan megmutatá azt; – kár volt a győző alapokokat nem közleni – hogy ezen, szerkezeti hiányában, tervnek nem is tekinthető javaslat, legfelebb egy ujabb, de kellőleg nem is indokozott eszmének tartathatván, már mint illyes a közohajtással megegyezőnek azért sem állitathatik, mivel – ugymond – ezen eszme létesittetése a szóló által ugyan meg sem engedett esetében a tiszai hajókázhatás lehetőségét is elenyésztetné – ezt a rendelkezés alatt álló vizmennyiség kimutatásával kellett volna bebizonyitani. – A nagy közönség alapos okoskodása hallattára a tervezettől legott bucsuzni látszatott, s a mennyiben végre illy alapon nyugvónak állitá szóló az előbbitől csak kevés módositással eltérő Galambosféle tervet is, természetes, hogy ennek a másikkal hason sorsban osztoznia kelle – az illyen állitásokra nagyon illik gr. Pejachevich János ő nagyságának egykor egy valaki irányában tett imez alkalmazott jegyzete: ha a biráló állitásainak nyomatékot akar szerezni, ugy igyekezzék azokat okokkal támogatni, mert a birálónak okokkal nem támogatott állitásai még akkor sem győzik meg a közönséget, ha azon birálónak neve k. k. – Ezek közben az idő későre haladván, az ülés befejeztetett”. Ha t. cz. egy tiszavölgyi ur a debreczeni gyülésen számos példányban kézen forgó iratom megolvassa, s annak 4. lapján álló im e sorok: „ámbár az Ér és sárréti egész vidék előttem általában ismeretlen, még is már magában a leirásában elegendő okot találok a t. cz. mérnök, Lám Jakab terve czélszerűségéni kétkedésre, – hogy ha pedig tervét, az azon vidék földképével egybevetve vizsgálom, egészen ellenkező eredményre jutva, bátorkodom nyilvánitani, miképen a szerző terve szerint, épen azon örvényt látom az egész Ér, Berettyó, Sárrét és Tisza révi Körös táj jelen lakóinak késziteni, mellybe az azon vidék hajdani lakói az idézett sorok után az Ér mostani nagy ágyából következtetve, igen gyanithatólag a Tisza és Szamos mellékét – Szatmártól Bihar megyéig sülyesztették akkor, midőn az Érből a Krasznát, Szamos és Tisza áradásának egy részét, – hinni hajlandó vagyok kirekesztették azért, hogy a magok, felteszem a Sárrét 363táján akkoriban viz alatt lévő földjüket megmentsék – ezen egyesitett roppant viztömeg Tiszába késztetésének a felső vidékre csapása lett eredményét, milliomokra terjedő hold földeink tönkre tételében nem is sejditvén. Valjon nem ezen állitás valódiságára mutattak e azon mai napiglan fönlevő emlékek is, mellyeket a tiszaháti őserdős, sőt gyakran még a tulmocsáros s fa növesztésre nem alkalmatos téreken is a barázda-vápák közt felhátasitott – hajdan szántóföldek hosszu soraiban szemlélhetünk? mellyek ollykor a Tisza árja szétrohanásával 4’–5’ láb magos vízréteggel fedvék. Isten mentsen illy következményektől, mi már felső vidékiek megszoktuk e csapást, az uj táj kárositandó lakóinak ez igen nehezökre esnék, s a magyar illy uton nyerni sem kiván, pedig e javaslott uton – félő – hogy ezt lennénk kénytelenek tapasztalni, mivel a Szamos, Kraszna, Ér, Berettyó, Sárrét, Körösök és a Tiszának a javaslat szerint Csongrádnáli öszpontosítása, bár mint nyilt téren kedvezőbb helyzetben, de kisebb lejt mellett a Körösökkel stb. nagyob növekedett viztömeggel a Tokajnál tán még veszedelmesebb”. Ha tehát ezek mondom figyelmét nem kerülik, lehetlen, hogy tervem hasonló alapon nyugvása mellett is – mennyiben a Tiszát a Szamosnak Tokaj feletti külön mederbe vétele által tartom gyökeresen szabályozhatónak – azon itélet alá eshetőnek tartsa. És hogy t. cz. Kecskés ur is illy sujtó itélet-hozatalra szánhatá el magát, az egyedül azon hamis állásnak, melly legközelebb a Jelenkor 68 számában szót emelt Berettyói által a 105 ezer köb lábakban annyira aláásatott – tulajdonitható. Csak hogy még akkor is igen különös az illy itélet-nyilvánitás, mert azt csak kiki feltehetné, hogy 105 ezer köb lát vizfogyasztásbani megegyezés mellett akkor, midőn a szabályozás czéljai közt, a hajózási különösen kitüzöt tlenne, aligha találkozhatnék olly bárgyu egyén, ki annak felosztása mellett vitába elegyednék. Mi eredetileg 500 ezerköbök láb viz békés leszállithatásával foglalkozunk, ennek pedig közép mennyisége is, mint felebb látók, a felső részeken külön mederbe vételök mellett is, és pedig a Vásárhelyi által az egész Tiszára megállapitott 60 öl széleségben is, az év nagyobb részében a két utoni hajókázhatásra is elegendő. Az általam javaslott Szatmár, Debreczen és Madaras szerinti Szamos irányban pedig, a gyökeres szabályozás üdvös megoldásának egyedüli kulcsa, a Tiszát nagyobb részben alkotó erdélytől jövő folyók beömlésök előtti pályája öszhangzásba hozathatását bevégző menés, – melly a Maros és Körösökre nézve, ennek még némi módositandása mellett a természettől adatott meg – bizonyosan feltalálható; s erről a tárgy mélyébe ható gondolkozás, kikit azonnal meggyőzhet, miáltal a nyerendő, ugyszólván arányos uton azok a Tiszán, legnagyobb vizállásukban össze nem ütközhetnének, s ez által a Tiszát szerfelett fel nemduzzaszthatván, az együtt tartására szükséges töltések magassága, s ennek következtében a szabályzati költségek mennyire csökkennének, már felebb kifejtők. És e műtétet vagy ha ugy tetszik érvágás által, a hajózást mit sem veszitene, mert hiszen jelenben is a só-szállitást Naményig maga a Tisza vize eszközli59ár pedig ha Naményig megfelel a czélnak, Naményon tul Tokajig annyival inkább, Tokajon tul pedig a Bodroggal szaporodott Tisza a Szamost bizvást nélkülözheti. Különben pedig ha a körülmények megkivánnák, Csapnál a Latorczát a legkönnyebb szerrel oda lehetne a Tiszának még pedig a Bodrogköz, s vidéke nagyhasznával 364a Szamosért adni. (Vége köv.)
Galambos Sámuel.
