Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
A lőgyapotot Francziaországban, hol eddig nem nagyra becsülték, most inkább méltányoltatni kezd. – A loirebánya-társaság montramberti aknájában szétvető erejét megkisérték. Két lyuk 90 cenim. hosszuságban s 3 centim. átmérővel, egymástól 6 meternyi távoltságban, s tökélyesen azonos viszonyok között furatott ki, az egyikbe 180 gamm aknapor, a másikba 25 gramm lőgyapot tétetett. – A siker igen egyforma lőn; s igy kitünt, hogy aknákban a lőgyapot legalább kétszerte nagyobb hatást gyakorol, mint a közönséges lőpor, mihez még azon előny járul, hogy a lőgyapot nem fejleszti ki azon kevés gázt, mellyet olly nehéz az aknából kiszellőzni.
„A franczia szabadkereskedők gyülekezetei, nagy lárma után kevés benyomást tettek, ugy látszik még is, hogy a krmány elejtendi a prohibitio elvét, s hogy az eltiltott áruknak magas vámok melletti behozatalát megengedendi.” Igy tudósitanak a franczia libre echange-istákról a hirlapok, még a Budapesti Hiradó épen ezeknek lármáiból volt vigyázatlan azt következtetni, hogy a vámsorompók ledöntésének ideje már mindenütt beköszönt, hogy a védvámrendszernek végórája ütött! Az egész szabad kereskedési izgatásnak Francziaországban, az az eredménye, hogy prohibitió ugyan nem lesz, hanem lesznek magas 159vámok, azaz lesz védvámrendszer. E rendszer száműzte tanaiból a porhibitiót, s a franczia védegylet maga is elismerte, hogy a prohibitiónak meg kell szünni, s igy mi tanoknak lőn messiása a B. P. H. által olly igen megkedvelt uj lárma?
A pápai kormány vasuti mérnököket kér Belgiumból, hogy az általa szándéklott vasuti épitéseket ezekkel vezéreltesse.
A bajor király List özvegyének és árváinak évenkinti 800 ftot rendelt, az özvegynek ugyan halálaig 400 ftot, a két leánynak pedig, mig férjhez mennek vagy máskép láttatnak el, két két száz forintot. Megengedte továbbá, hogy az elhagyottak segedelmezéseül alakult bizottmány gyüjtéseket tehessen az országban.
Poroszország egyes tartományaiban paraszt iskolák állitatnak föl, hol a tehetősebb gazdák fiai nemcsak tudományos ismeretekben részesitetnek, hanem a mezőgazdaságban is mind elméletileg, mind gyakorlatilag fognak tanitatni. – Eddig a falusi iskolák ott olly rosz állapotban voltak miszerint alig lehetett bennök irni, olvasni megtanulni. Mintha csak rólunk varrták volna e himet!
Az uj planetát, mellyet Le Verrier kiszámitásai után berlini dr. Galle föl is födözött, ‚Aragó’ Le Verrier-nek ajánlja hivatni. Ez inditvány Németországon csodásnak mondatik, mert e franczia név hogy tolakodhatnék a régi csillag-istenek soráb! Ezért dr. Menzel az ‚Eros’ nevét hozza javaslatba. Egy valakinek az Allgemeinban ez sem tetszik, mert görögös, mig Jupiter, Saturnus, Uranus latinok. Azért ‚Janus-t inditványoz. Látszik, hogy Arago, hazájának francziája, a német urak pedig a régiség, az ő tudományának. mélységes tisztelőji!
A stajer aczél nem alkalmas kocsirugókra. Graetzben az ottani iparegyesületnél Weindorfer kovács ugy nyilatkozott, mikint fölsőbb helyen szabadságot eszközölt magának angol aczélt hozathatnia kocsirugóknak, mivel a belföldi, mind a mellett, hogy ára mázsánkint 33 pft, még az angol aczélért vámmal és fuvarral együtt csak 23 ftot kell fizetni, az angol aczéllal jóság és tökély tekintetében ki nem állhatja a hasonlitást, s ezért, ha a kocsigyártást emelni kell, szükség a rugó-aczélt Angliából hozatni. Nálunk, pesti kovács mester Huber, a tavali iparműkiállitáson hazai, magyar aczélból mutatott kocsirugókat, mikkel ajánlkozik versenyt merni az angol rugókkal.
Műipari haladás. 1823-ban, ha a népek 100 milliónyi árut vettek Angliától, ebből 10 millió értékü volt csak, mit műiparuk nyers anyagkint használhatott, a többi közvetlen fogyasztási czikk volt. – 1830-ban 100 millióból már 23 milliónyi volt a tovább földolgozható áruk értéke 1843-ban még kedvezőbb ez arány, mert ekkor már 32 millióra hágott a vásárlott nyers anyagok ára. – Európa magára véve, még nagyobb haladásban van. 1833-ban például 100 millióból 40 milliónyit vett Brittaniától nyers anyagokban. 1843-ban pedig már 52 milliót, ugy hogy csak 48 milliónyi az, mit azonnali fogyasztásra veszen. – Persze hogy van okuk az angoloknak a szabad kereskedés miatyánkját papolni.
A gyárnok mint szabad kereskedési egyesület elnöke. Lyonban, Bressette gyárnok a szabad kereskedési egyesület elnöke. Ha ezt a B. P. H. tudta volna, kétségtelenül olly nagyot csinált volna ebből is, mint abból, hogy Harcourt hg, noha egy két vas-hutája van, szinte elnöke e társaságnak. De hát mit csinál ez elnök-gyárnok? Keresztül viszi, hogy a ministerhez kérelem nyujtassék, mellyben a gabona behozatalának vámja bizonyos minimumig leszállitassék. Igazsága van, hogy az élelmiek árát igyekszik óni a drágulástól, mert akkor az ő gyári productióa is olcsóbb lehet, s bizonyosabban versenyezhet. És igazsága van, ha a vámnak meghatározott állandóságot követel, mert ekkor a speculatiónak legalább egyik alapja veszélytelen. De még e követelések nem teszik őt ellentétbe a védrendszerrel, melly a vámok 160szabályozásával is igyekszik az olcsóbb productio föltételeit, s a biztos speculatio lehetségeit rendezni. – Inditványozta e Bressette ur a fabricatumok vámjának eltörlesztését? ugy e nem! Nem, mert akkor saját gyára is veszélyben forogna! Okos az ember, s a hol érti a dolgot, ott szavakkal nem hagyja magát elszéditeni.
Zágrábnak polytechnicumot kérnek. Ha stájerország rendei, ez ország minden osztályokbeli fiatalságának kimiveléseül, csak a Johanneum (a stájer rendek polytechnicus tanintézete Graetzben) oktatóit 17200 pfttal birják fizetni évenkint: miért ne volnának Horváth- és Tótországoknak rendei, melly országok mind területre, mind népessége meghaladják Stájerországot, miért ne volnának képesek saját hazájok ifjuságának ugyan ezen áldozatot meghozni stb. Az Agramer Zeitung szerkesztősége a polytechnicumot sokalja, neki a pestihez hasonló ipartanoda elégnek látszik. – Igaza van. Elég lesz mindnyájunknak egy műegyetem, mellyet bár megalapitson a jövő országgyülés.
A magyar túró statistikájához. Körmöcz városa hirdeti, miképen az ő szállásain 1847-ben mintegy 200 mázsa turó fog elő állitani.
A szebeni czukorgyár ez idénre beszerzett 58,000 mázsa répánál többet. A művezető e gyárban Ferenczi ur, ki olly czukrot készit, hogy a rafinirozott Laibachitól szépségre, jóságra és tömöttségre alig lehet megkülönböztetni. A gyárnak főgondnoka: Thalmayer, szebeni nagykereskedő, ki a mult tavasszal külföldön a végből tőn utazást, miszerint a czukorgyárakkal, azoknak készületeivel, szerkezetével, eljárásaikkal megsömerkedjék, s most szilárdsága, mint czukorgyártási ismeretei mindenek fölött dicsértetnek. E két férfiunak közremunkálása mellett a gyári üzlet olly élénken, rendezetten, foganatosan vitetik, hogy a részvényesek 15–20 száztóli osztalékra számithatnak. Adjon isten, e magyar vállalatnak sikerest diszlést.
Egy absentista megrovatása. Az Examiner éles számadásra vonja Westmeath marquis-t, gazdag irlandi földes urat, ki Brüsselben, hol most nagy jövedelmeit költögeti, hazájáért semmi jobbat nem tud tenni, minthogy az irlandi cath. papság ellen gyalázó cikket nyomatott a Times-ben. A legmindennapiasabb illem-érzet elég lehetett volna az igen nemes marquist eltartóztatni, hogy ne önmaga trombitálta volna ki a világ előtt, miképen az inség e pillanatában kötelességeit mulasztja hazája iránt. A cath. clerus – nem ugy mint a marquis ur – nemeslelkü fáradhatlan törekvéssel enyhiteni keserüségét a kínkehelynek, mellyet a marquis ur még epével tetéz. Ez időpontot választja egy irlani peer, hogy kővel dobálja honának egy igen hasznos testületét. Ő absentista és pirulás nélkül valja be távollétét a fájdalom kinhelyéről. Idegen országban jól töltözik a helyett, hogy otthon teljesitené kötelességeit mint a földnek egyik ura. A veszély óráján hibázik helyéről, hol az inség talán kihágásokra ösztönzendi a türelmes de már kétségbe esett földnépet.”
