Kőszénbányák Chinában. Taylor Richárd után.
Kőszénbányák Chinában. Taylor Richárd után.
Szerző előre bocsátván, hogy a jézsuitáktól és franczia téritőktől, kiknek a 18-dik században szabad volt Pekingben tartózkodni, mind a kőszénről, mint China más egyéb természettani tárgyairól igen érdekes részletes leirások maradtak ránk, igy folytatja:
Hihető, hogy a kőszént Chinában még mielőtt nyugoton ismerték volna, már rég fölfedezték és közönségesen használták. Egy 13-dik századbeli utazó szerint Kathay tartományában, mellynek Peking fővárosa, kőszén nagy mennyiségben találtatik, „hol bizonyos fekete követ a hegyekből ásnak, melly ha meggyujtatik ég, és parázsa sokáig megmarad, és azt mind a mellett, hogy a fa nagy bőségben van, igen sokan használják.”
A téritők, kik a Pekingbe szállitott kőszenet leirják, kemenczét épitettek, mellyben ezen tüzelő szer tulajdonságai felett a közönséges házi szükség, szoba-fütés stb. tekintetéből kisérleteket tettek.
Peking lakosai háromféle kőszenet használnak.
1) a durva kovács-kőszén. Ez több lángot ad mint a többi; élénkebbenég, de a tüzben elsustorog, azért a kovácsok hihetőleg apróra törve használják.
2) Keményebb és szilárdabb szén konyhai használatra, melly nagyobb lánggal ég mint a többi; nem ég olly gyorsan, és szürke hamut hagy maga után. Ez többféle. Az első osztályu nehéz, töredékeny, finom szemü, igen fekete szinü, és nem mocskolja ugy be a kezet mint a többi; néha olly kovaföldes, hogy az aczéllal tüzet ad. A másik fajta igen durva szemü, könnyen törik, fénylő tüze van és vörösös hamut hagy maga után. Egy más faj sustorog, ha tüzre teszik, és csaknem egészen szilácsra foszlik, melly a levegő átmenetét gátolja és a tüzet eloltja.
3) Gyönge, lassan égő fajta szén, melly kevesebb meleget ad mint a második osztályu, gyorsabban ég, könnyebben törik, és még sokkal feketébb mint a két előbbi faj. Renszerint ez a faj az, melly kőszénporralés egy negyedrész agyaggal vegyitve mesterséges és olcsó tüzelő szerül szolgál, melly tégladarabbá vagy golyóvá készitva árultatik a pekingi boltokban. Egész szerekkkel szállitják e végett a szénport a városban.
Van még egy a második és harmadik osztály közt álló faj is.
Még a szobafütési módszer is, mellyet mi magasb gyakorlati és tudományos vizsgálódás eredménye gyanánt tartunk, kevés különséggel már századok előtt szokásban volt a chinaiaknál. Sok Europában, vagy Amerikában az ujabb időben megkisértett tüzelő szer Chinában már legalább ezer év óta van szokásban.
4) Az anthracit. Másféle kőszén, melly Pekingtől 60 mérföldnyire nagy bőségben van, de nem használtatott olly közönségesen mint a többi, s a chinaiak ehe-tan-nak nevezik. Az ehe követ jelent, a tan = fa-szén. Ezen összetett szó tehát a chinai nyelv természete szerint olly állományt jelent, melly a kőhöz és fa-szénhez hasonlit, vagy 1633egyszersmind annak tulajdonságaival bir; ez az a kőszén faj, mellyet mi anthracitnak nevezünk.
A chinai szénle (anthracit) a keleti kőszenek között némelly ujabb tekintélyek után szénitett állapotbani tisztaságára nézve elsőséget érdemel, bár különös sulyára nézve a pennsylvaniai vagy wallisi tüzelő szerrel nem ér föl.
Csak 1840-ben irá le először egy orosz tiszt a kőszéntelepeket China nyugoti hegységeiben; mint mondja, félmérföldig sem utazhatik az ember, hogy gazdag telepeket ne találjon.
A bánya-mivelés a chinaiaknál még igen tökéletlen, de azért a kőszén ára a fővárosban mérsékelt. Az anthracitot a nyugoti hegyekben Pekingtől egy napi, vagy 30 angol mérföld távolságra fejtik; ott gazdag telepek vannak; ugy látszik, hogy jóságuk különböző. Némellyek ezek közül, mellyek a pálaagyagtelepekben vagynak, különösen oszlékonyak, s részeik olly kevéssé függnek össze, hogy csaknem porrá mállanak. Ezen széntelepek közt vannak vastartalmu fövenykő-telepek, és az utóbbiak közt van egy más réteg, melly gazdagabb széntelepekből áll mint az előbbiek.
Ezen hegységben találhatni mind vizirányos, mind függőleges torlódási fekveteket széntelepek kiséretében, mellyeknek a torlódás fedél, és a diorit vagy zöldkő alapul szolgál. Ezen szén igen hasonlit az anthracithoz. Fénylő, tömör eresztékü, s nehezen gyujtható, nem ég lánggal és füstje nincs. Átalában hasonnemü (homogen) és alkata hihetővé teszi, hogy képződése idejében vagy azután nagy meleg-kifejlődés volt jelen. A vizirányos széntelep a legnevezetesebb és becsesebb és nagynak neveztetetik; 3 1/2 lábnál azonban nincs vastagabban. A kovácsok és rézmüvesek ezen szenet hathatós tüze miatt jobb szeretik a többinél. E tüzi szer a hegyekben csaknem mindenütt kilátszik a földből s eddigelé emberi kéz nem is illeté.
China azon részeiben, hol a fa igen drága, a pekingi vásárra nagyban foglalkoznak a kőszén-ásással, de a bányamiveléshez a chinaiak nem értenek, holott a fa-szén-készitésben igen ügyesek.
Kőszén China más részeiben. A téritők és más utazók tudósitása szerint kőszén China mindenik tartományában olly bőven van, mint talán semmi más országban a világon. Nankin piaczán a legszebb kőszén nagy mennyiségben van felhalmozva. A Peking vidékéről a Pe-tchee-lee-öből partjára szállitott kőszén egy része anthracit volt, melly némileg a graphit jellemével bir. Egy, minden bizonyossággal a barna szénfajhoz tartozó szénfaj Canton irányában nagy darab földön elterjed, mig a Yang-tse-kiang folyó táján délfelé Nankingtól talált szenek a fahéjszénhez (Cannelkohle) hasonlitnak. Közelebb Cantonhoz a barna szén jellemével birnak. Ezen szén azon különböző városokban, mellyeken lord Amherst keresztül utazott, Po-yang-how és Canton közt nagy mennyiségben árultatott, s a gőzhajót bőven elláták vele; a gémes kuthoz hasonló ásás segedelmével tesznek rá szert, és mint csaknem minden barna széntelepnél a fekvet vizirányos és nem igen mélyen fekszik. Kénesitett szén, melly közt pálakő is van, veres fövénykő közelében Canton vidékén gyakran található.
Kőszánbánya mivelési mód China-ban. Azt kellene hinni, hogy Chinában hol igen sok technikai mesterség emlékezet haladó idő óta egy szorgalmas 1634nép egész állhatatosságával üzetik, a kőszénbánya-mivelés némileg tudományosan vitetik. Hiteles tekintélyek után azonban állithatjuk, hogy Peking táján az eljárás még igen tökéletlen. A munkát könnyitő gépek itt egészen ismeretlenek. A chinaiaknak még csak a vizhuzásra megkivántató szivattyukról sincs fogalmuk. Ha a körülmények engedik, leeresztő csatornát ásnak, he nem, elhagyják a bányát, mihelyt igen sok a viz. Az ásó és kapa, csákány és kalapács az egyedüli műszerek, mellyeket a chinaiak a kőszén-bányamivelésnél használnak. A vizet a bányában hordókba szedik és ugy hordják ki. Függirányos aknák nincsenek szokásban. Vizirányos telepek mivelésénél az áscmü igen sokba jön, s az anyagszer tonnánként 8,5 dollár, mivel az angol fa Chinában suly szerint adatik el. A kőszént ha ki van ásva kosárba teszik, és csuszkán kézzel huzzák földszinre. Minden kosárban 3 pud kőszén van, és egy ember napjában mintegy 8 kosárral huzhat fel, melly naponta 1032 orosz fontot vagy 12 angol mázsát tesz. A munkások napszáma egy kosártól 30 kopek, vagy 46 cent. napjában.
A szén ára Pekingben. A bányánál a kőszén pud-onkint 30 kopekkel = 4,63 dollár tonnánkint fizettetik. A hegyek közt öszvér hátán, azután tevén szállittatik Pekingbe, hol annak ára 1 1/2 rubel = 29 cent. pud-onként, s igy ha számitásunk helyes egy 2240 angol fontos tonna 11,60 dollár, vagy 2 font sterling 8 shilling 3 pence. Ebből láthatni, hogy a legjobb tüzelő szer Pekingben igen drága, s a fölebb emlitett mesterséges összetételekre és pótlékokra épen ez adott.
Pekingben azonban egy kőszén-faj sokka csekélyebb áron árultatik akkor, ha fele szénporral van vegyitve. Ennek tonnája 1840-ben 1 font st. 12 shil. 3 pence volt. De ez csak középszer jóságu, kevés meleget ad, és hamar elég.
Az összetett tüzelő szert, melly szénporból és agyagból áll, még mindig ugy készitik, mint a téritők a mult században leirták; de ezt csak a szegényebb osztály használja.
Kőszén szesz-világitás Chinában. Valjon és milly kiterjedésben készitik a chinaiak a kőszénből a világitó szeszt, bizonytalan. Az azonban tény, hogy furás által a kőszéntelepekben az önként felemelkedő szeszfolyamok századok óta égők voltak, és e végre és más házi szükségekre használtattak. Ha tehát a chinaiak ne mgas-készitők is, de azért gas-fogyasztók, a gast nagyban használják, és ezt nyilván sok idővel tették az europaiak előtt. A kőszéntelepeket igen gyakran sós viz fakadásig furják, és az égő gas 20–30 láb magas sugárokban emelkedik fel. Ezen szökő kutakból a gőz csövekben a sóaknákba vezettetik, és itt a só főzésére és elgőzölögtetésére használtatik; az utczák, nagyobb szobák és konyhák világitására szánt gast más csövek vezeti. Mivel a gas több mint kellene, a felesleg a sóaknákból kivezettetik, és itt különös kürtőt vagy tüzoszlopot képez.
Azon körülmény bámulatra méltó, hogy a természetes gast Virginiaban Kenhava völgyében szinte igy használják. A gas geologiai eredete, készitése módja, sókészités körüli használata, és a feleslegnek világitásra való forditása olly távol pontokon mint China és az egyesült statusok a hasonlatosság miatt nevezetes tünemény.
1635Többire Borneo a világ legnagyobb szigete, melly Cantontól délfelé 20 fok alatt fekszik, kevéssel ezelőtt kőszéngazdagsága miatt elhiresedett, mellyhez a hajók nem csak part mentiben juthatnak, hanem belsejében is a hegyekben nagy mennyiségben találtatik. Erről a benszülöttektől bővebb tudomást szereztek, és az eddigelé tapasztalt tényeket a chinai tengeren való gőzhajózásra nézve igen nagy fontosságuaknak tekinthetni. R.
