Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
A sirocco Africa sivatagáról gyakrabban bebe száguldoz Olaszországba. Legközelebb ugy mint oct. 17 és 18 napján miután Pávia környékén pusztitó vizáradásokat okozott, még Münchenben is éreztette hatását. Még oct. 16-án estve felé megérkezett, a légkört ködös felleggel boritotta, melly a következő egész éjen át megmaradott, a hőmérsék szakadatlanul hágott. Következő nap délután meleg, a hévmérőt 17°-ra hágtató délkeleti szél köszöntött be zivatarosan; illy erőhatóságában egész naplementéig megmaradván; éjszaka gyengén nyugat felé kezdett hajlani még pedig hőmérséknövekvést idézve elé, melly oct. 18-kán reggel 4 órakor 18° volt. Ezután gyengén csökkenni kezdett ugyan, de majd ujból megfeszitette erejét el annyira, hogy a Münchenbe délről hajtott levegő által a hőmérséket dél tájban 23°-ra hágtatta. – Délután 3 óratájban a zivataros nyugati szél emelte fel fejét csökkentőleg hatva a hőmérsékre, de mellyet a déli szél lassankint ujra el nyomott, a hévmérőt még egyszer 20°-ra hágtatva. Ekkor a ködös felleg megvékonyult, estvefelé oszlani kezdett, estve 8 órakor pedig a csillagok már élénkül ragyogtak. Gruithuisen müncheni tanár, ki ezen tüneményt leirta, ugy vélekedik, hogy ezen sirocco szél kezdetben az arabjai pusztákból, a tünemény vége felé pedig a lybiai vidékekről jött.
Itt sirocco, Oláhországban marhadög, Natoliában cholera, Irlandban sáska, az algiri rónaságon és a Loir vidékén árviz.
Neszmélyről irják: borunk, szőlő-hegyeink terjedelmességéhez képest, kevés lett, de jó; olly jó, hogy az 1834-ki és 1841-ki még ennyi időskorában, annyi erőt és jóságot nem fejtett ki mint a mostani. Alapos a remény, miszerint ez évi borunk a legjobb s legtartani valóbbak közé sorozandó. Nehányan asszubort is készitettek. Azuonban mind a mellett is, hogy nagyon jó, de kevés borunk termett, ezideig a borvásárlók gyéren keresték meg pinczéinket; mit már, tudomásunk szerint, nem egyébnek, hanem azon balesetnek kell tulajdonitani, miszerint ármány következtében, azon hir terjesztetett el, hogy a neszmélyi kalmár boltos, kire két vagy három pesti kereskedő néhány száz akó bor vásárlását bizta, már a jobb s nagyobb részt beszedte, ugy hogy már nem igen van bor Neszmélyen, s a mi van is, nem a javából.
Ennek következtében, a t. cz. közönségnek jobb utba igazitása végett, érdekesnek s illendőnek véltük szerényen oda nyilatkozni, hogy a borvásárlási verseny eltávoztatása végett elterjesztetett hirrel a dolgo egész ellentétben áll. Mert a nevezett bizottmányos borvásárlásába aránylag jobb pinczeinkből kevés kerülvén, a kik akarnak, szándéklott vagy szándéklandó borvásárlásaikra nézve, mind jóság mind mennyiség tekintetében, kellőleg fognak ezután is részesülhetni. Ezen nyilatkozással az igazságnak, közérdeknek s nyilvánosságnak tartozánk.
Hagymakereskedés Angolhonban. A hagymabevitel Portugalliából Angolhonba ez évben rendkivüli nagy kiterjedést nyert. October első hetében egy nap hét hajó részint Lisabonból, részint Oportóból érkezett Angolhonba; mellyek közül egyik egészen, a többi nagyrészt (öszvesen több mint 5000 szekrény) hagymával volt terhelve. A többi teher borból s déli gyümölcsökből állott, melly utóbbi kereskedés is mind inkább terjed.
Óriási vasutvonat. Oct. 20-kán egy 45 Waggonsból álló, s két mozgonytól huzott vasutvonat érkezett Brüsselbe, 1573mellynek terhe a Cokerill-seraingi gyárban készült St. Germaini athmosphaericus vasut készületeiből állott. A vonat csak hamar utját Quievrainig folytatta, honnan 21-kén Párisban érkezett meg. A teher tett 200,000 kilogrammot vagy is 200 tonnát (1 kilogramme = 2 font 6 drachma – 1 tonna = 2000 font) és illy formán egy jókora hajó terhét képezhette volna. Lüttichból Párisba 24 óra alatt ment.
Még utoljára a németek is, némelly hirlapjaik és ezeknek hazánkban fogadott vagy fogadatlan prókátoraik daczára, a védegyesülethez folyamodnak. – A Düsseldorfer Zeitung, Mühlheimból az Augsburgi Allg. Zeitung ez idei 1-ső nov. száma szerint e következendőket irja:
A szüretelők örömzaja városunkban is viszhangzik, és vig viszhangot idézne elő, hahogy gyármunkásaink is hozzájárulhatnának. De ez lehetetlen. A lipcsei rosz vásár és más szerencsétlen kereskedelmi conjuncturák következtében embereink napról napra csoportonkint munkát s ez által kenyeret veszitnek. Egyik bársonygyárunk már is a munkát 500 széken megszüntette. Milly borzasztó kilátás a közelgő tél e szegény munkátlan emberekre. Vajha egyszer már gyárosainknak mód adatnék szorgalmas ezrekre menő munkásainkat elegendőleg foglalatoskodtathatni, jutalmazni. Hova tehát most e munkátlan emberekkel? Miként lehet őket a nagy drágaságnál ápolni a hosszu télen át? Vajha a Zollverein gondoskodnék az embereknek munkát s kenyeret, az országnak nyugalmat s jólétet adni! Miért német pénzt kiadni külföldi gyártmányokért, mig munkásaink mindig dologtalanok, mind inkább elnyomorodnak, elszegényednek s általok az ország? (Ugy-e?) Elvégre csak igaza volt József császárnak.
Ismét egy kis promemoria a méltóságos Budapesti Hiradónak s a nemzetes Pesther Zeitungnak. – Hogy e lapok sem bizar sem fonák nemzetgazdászati elvekre alapitott okoskodásokkal nem élnek, valamint ezt a Budapesti Hiradó s ennek hű forditója a Pesther Zeitung törekszik bebizonyitani e következendők ismét tanusitják:
A Spectator igy ir: a kenyér nálunk (Angolhonban) drága lehet, a nélkül hogy ezért éheznünk kellene. Angolhon nagyobb gazdagsága következtében gabnaszükségein inkább segithet, mint más nemzetek.
Erre vonatkozólag Dr. List a hires statusgazda e következendő észrevételeket teszi: a Spectator fenemlitett okoskodásával egyik legfontosabb előnyt mutatott elő, mellyel ipargazdag országok, iparszegények felett birnak. Ez utolsók akármennyi szorgalmat forditsanak földmivelésre, mindig legelőször érzendnek szükséget, ha átalános drágaság következik be. Gazdag, ipar s kereskedéssel megáldott országok, tőkebőségök által azon állapotban vagynak, hogy mindig készen levő gabna gyüjtelékekkel birhassanak, s a föld minden más országaiból gabnát-hordhassanak. Mennél többb élelmi szereket hordandnak, annál több iparműczikkeket fognak kivihetni. Egyedül földmiveléssel foglalkozó országoknak, átalános bőtermés éveiben, nincsen alkalmok haszonnal eladhatni termésöket, mivel akkor ipargazdag országokban is gabnabőség uralkodik; saját rosztermés esetében pedig pénzzel nem birják szükségöket kivülről fedezni. Csak ollyan ország, melly földmivelése mellett, még gazdag műiparra bir, bir eszközökkel bő évei feleslegét csűrbe rakni, s ez által hiányát szük években kiegyenlítni. –
Pest városnak utánzásul szolgáló hir. Graecz város lakosai e folyó hó elsején a szeszvilágitással meglepettek. E tekintetben tehát felülhaladta Graecz, a több mint még egyszer népesebb Pestet.
Franczia utazók kiküldése. A franczia kormány kifáradhatatlan az utazóknak külön-külön czélokbóli kiküldésében. Egy Vatissier nevezetü archaelogus épen most tért vissza keleti utazásából, 1574és Bellanger ur hasonló czélokból Olasz-, Görög- s Törökországba, Algirba s Tunisba küldetik. A mi éremtárnokunk is beutazott legközelebb hivatala érdekében vagy öt országot – saját költségén.
„Mexico érczbősége, Mexiko, mellyre már régen az amerikai egyesült statusok kiváncsi szemekkel kacsintgatnak, s mellyet jelenleg annyira szorongatnak, hogy tőlök Californiát s uj Mexicót már el is foglalták, – azon ország, melly legtöbb nemes érczet – legalább ezüstöt – állit elő. – Michel Chevalier szerint Frankhon 1839-től 1844-kig 18 millió értékü árut küldött Mexicóba, s csak 5 milliónyit kapott vissza: a maradék ezüsttel pótoltatott meg. – Ellenben az angolok 1840–1844. vittek ki vert pénzben és rudakban Guaymas kikötőből 800,000 piastert (egy délamerikai piaster mint pénz = 8 reales, 1 real pedig 3 garas 3 162 fillér p.p. – egy piaster pedig mint suly = 1 lat 3 /5 drachma) San Blasból 1,200,000 p. és Mazatlanból 2,000,000 öszvesen 4 millió p., nem számitva azt, a mi a keleti partokról hordatott ki, de a mi sokkal kevesebb.
Jelenleg egy telegraphvonal van London s Liwerpool közt épitésben s később Hullig, Newcastleig, Yorkig s Leedsig szándékoztatik kiterjesztetni.
