Az augustus 14-kei nagy földrengés Toscanaban.
Az augustus 14-kei nagy földrengés Toscanaban.
1533A toscanai nagyherczegséget folyó év augustus 14-kén déli 12 óra 55 perczkor egy borzasztóan nagyszerü tünemény látogatá meg; melly gonoszabb a viz- és tüzvésznél, mert nincs embernek hatalmában magát tőle védnie és legfölebb csak futnia lehet, ha a föld alapzatai meginganak s a házak feje felett omlani kezdenek. De még a szabad sem nyujt biztositást: a föld kérge megnyilik s elnyeli a menekülni sietőt, a hegyek lezuhannak, s romjaikkal eltakarják a szaladót, a vizek kiáradnak s hullámsirba temetik a menekvőket.
Egy illyszerü földrengés dult Toscanának több mint 100 o mérföld területén, mellyhez hasonló ott emberi emlékezet óta nem volt, s mellynek középponti tüzhelye ugy látszik a Pisától délre fekvő dombsorok (Collinok) valának a rajtok és körültek fekvő helységekkel. A földet hatalmas hullámzó lökés rengeté meg, melly északnyugatról délkeleti iránynak (a különböző pontokon 4–25 másodperczig) tartott. Hivatalos tudósitás szerint Pisa, Livorno és Volterra várasokon kivül 20-nál több helységet ért nagyobb pusztitás. Legtöbbet szenvedtek: Orciano, Lorenzana (e kettő temető talpából elpusztult), Luciana, St. Ermo, S. Regolo, Bagni di Casciana, Lari és Paranna mindnyájan a Collinok körül; ezekután Casale, Guadistallo, Montescudajo, Riparbella és Bibbona faluk mind az ismeretes Maremmák vidéken. A rengést érezték még nagyobb vagy kisebb mértékben Pistoja, Monte Catini, Firenze, Antignano, S. Luce, Castellina Maritima, Rosignaro, Vivajo, Siena, Piombino. Toscanan kivül Genua és Lucca.
Ezen adatok szerint a legészakibb pont Pistoja, legdélibb Piombino, legkeletibb Firenze tája, legnyugatibb Livorno, Toscanan kivül Genua.
A duló elemnek nem csak épületek, de nagy számu emberélet is esék áldozatul, hivatalos adatok nyomán 70. Szerencsére a rengés álló délben történt, mert ha éjjel jő vala, az áldozatok száma sokkal nagyobb lenne. A 70 meghalton kivül 500-nál több sebesült meg, 3–4000 hajlék nélkül maradt; a használhatlanná vált épületek száma haladja az 1000-et, ezek közt több egyház és villa. Az összes kárt körül belől 3 millio scudira (mintegy 7 millio forintra) teszik.
Az elébocsátott tájékozás és átalánosságok után lássuk az egyes tapasztalatokat.
Pisából s az elpusztult collini helységekről igen érdekes tudósitásaink vannak Pillatól, a földalakulástannak a pisai egyetemnél levő derék tanárától, ki a hely szinéről több lapokban közlött töredék adatait tudományos átdolgozásban is ki fogja nem sokára adni. Ő a rengés alatt épen az egyetem ásványtárában vala; az időt, mig a város minden épületei hullámzó mozgásban valának s a kisérő tompa zörej tarta, 25 másodperczre teszi; a lökés szerinte északnyugatról jött. Az 1038-ban épült San Michelino egyház kupozata beszakadt; szerencsére senki sem volt az egyházban. Egy leányt, ki az ablakban álla, a lökés az utczakövezetre dobott, nem sokára meg is hala. Hogy a hires függő tornyot legkisebb baj sem érte, hogy itt s Livornoban nagyobb épületek nem omlottak össze, Pilla annak tulajdonitá, hogy eme városok sokkal szilárdabb alapon feküsznek, mint a collinok helységei s a mellett a sik téren más nemüleg haladnak a 1534lökéshullámok. – A Pontederaból Pisába vivő vaspályán a nagy rengés alatt egy utasszállitó kocsi sor épen utban volt; senkisem vevé észre az ingást s mindnyájan bámulának Pisában kiszálltokkor, hallván a megérkezés előtt 5 perczczel dult veszélyről. Pisát azon hó 19-kén ismét nehány kisebb földingás nyugtalanitá, 20-kán pedig reggel 4 órakor olly erejü volt, hogy az épületek ugyan csak rengének. – A felelem napjaiban itt is mint Luca, Livorno és Firenzében nyilvános processiokat, ünnepélyes könyörgéseket rendelének, a csodatevő boldogaszszonyokat és szentek képeit vagy ereklyéit közszemlére álliták; különösen a hires csodatevő di sotto gli organi Máriát domi rekeszéből kivéve, az érsek, hatóságok, nobilik és rendlovagok diszruhás kiséretében fényes processioval meghordozák, mi 1799 óta nem történt. Több napokon át bünbánó ruhába öltözött férficsoportok jártak az utczákon.
Livornoból ezt irák augustus 15-kéről: „A tegnapi nagyszerü földrengésnek még teljes benyomása alatt irom e sorokat. A luccai fürdőkből tegnap elutazva épen a gőzkocsiban ülék a pisa-livornoi állomáson, midőn 1 óra előtt 5 perczkor a hullámzás ránk jöve. A pályafői épület födélzete olly erősen recsegett, a kocsik annyira egymásba ütköztek, hogy a már benülő utasok ijedtökben kiugrosának. Nem sokara megindultunk. – Livornoban még erősb vala a rengés és nagyobb a rémület. Minden ember az utczákon és piaczokon volt: kevés az épület, melly meg ne romladozott volna, ugy hogy sokból ki kelle költözni a lakóknak; 3 torony tetemesen megsérült. A rengés délben levén, mikor az egyházak csukva, az épitőállványok üresen valának, – itt nem történt emberhalál. Estve a népség szekeren vagy gyalog csoportosan tódult a közelfekvő monte neroi csodákat tevő és livornoi pártfogó boldogaszszonyhoz. Délután 2 és 5 órakor valamint éjjel 10 1/2 és éjféli 1 órakor, csakugyan szelidebben, ismétlődék az ingás.”
Még azután is éreztek nehány kisebb hullámzást, mik köztapasztalás szerint a nagy földrengéseket szokták követni; az utósó augustus 27-kén reggeli 9 óra és 50 perczkor volt, melly a lakókat ismét rémülésbe hozta és sok épületet megrongált.
A Livornotól nem messze fekvő Antignanoból is közlöm egy levél tartalmát. „A levegő már huzamos idő óta kiállhatlan rekkenő, alig kelt fel az ember s ismét álom nehezült szemére; most azonban (aug. 14-kén) egészen vidor vagyok: a borzasztó földrengés rázott fel másfél óra előtt (12 óra 40 percz). Én B. kanokokkal valék nyári lakomban, családom a közel tengerfürdőn. Rögtön egy tompa, de éles és borzasztó hang csapja meg fülemet, a terem erősen ingani kezd, a butorok közelitnek egymáshoz, a három üvegharangos lámpa olly zöréjt üt, mintha egy rakás zörgőt ráznának; üvegek, poharak felborulnak, a mennyezetről és falról mészdarabok esnek, szóval a terem hajóhoz hasonlita, mellyet a vihar hatalmasan lökdös. Eleinte mindketten némák valánk, de a folyvást tartó ingás eszünkre hoza; a kanonok imádkozni kezdett, én mondám: „a földézet mindjárt ránk szakad” – a halál kellemetlen gondolata eszembe juttatá, hogy földrengéskor czélszerü ajtó- és ablakivek alá állani, mert igy a beszakadó menynyezet nem árt olly könnyen... Elég hideg vérem volt megkisérteni; az utamba remegve leült papot eltaszitám s az ablakhoz utasitottam. „Mentve vagyunk!” kiálték az ablakkeresztbe fogódzva, mi 1535alatt a rengés is megszünt. A mint kirohanék nőmet és a kicsinyeket fölkeresni, ott valának ők az ajtó előtt némán és halálsáppadtan. Beszélék, milly nagy ingadozásban láták a körüllevő épületeket”...
Augustus 16-káról ugyan azon levelező igy ir:
„A pénteki nagy földrengés óta még 6 kisebbet számitunk: az utolsót ma reggel 4 órakor éreztük. Engem a legmélyebb álomból vert föl ágyamnak erős rengése, a ház többi lakói is fölébredtek. Azon pillanatban, midőn pecsételni akarék 10 1/4 órakor estve, uj lökés ráza meg, melly az ablaktányérokat megzördité. Ezt erős földalatti zörej követte, az egész ház rengett. A lég rekkenő, éj van, s mégis olly hőség mint délben... Mig e sorokat irám is kétszer érzém a lökést, az irásomon megismerheted, mikor kezdődék. Holnap megyek Firenzébe, itt többé ki nem állhatjuk a remegést.”
Firenzében a csillagdai tudósitás szerint pontban 12 óra és 55 perczkor rengett meg a föld két, mintegy 3–4 másodpercznyi, időközben. Az átalános ijedségnél, a csengetyük és harangok megszólalásánál s a butorok rezgésénél komolyabb eredménye nem volt. Pistoja és Monta Catiniból szóló tudósitások szerint ott a rengés valamivel szelidebb vala északnyugatról északkeleti irányban és hullámzó.
A Collinok. Borzasztók Pilla leirásai a Collinok romba dült s fölebb elősoroltuk helységeiről. Lorenzana, Orciano s Montescudajo helységekről azt vélné az ember mintha temető talpig össze volnának bombázva. A pusztitás iszonyu. Az ezernél több lakóval birt Oricano a szó teljes értelmében rommá változott, s csak egy villa és az egyház düledékfalai állnak még a romlás emlékeül. 100 ember terhes sebet kapott, 17-et rögtön agyon ütöttek a romdarabok. Szerencsére sokan szabadban valának és soknak sikerült a dülő házakból kimenekülni, minthogy a rengés itt 25–30 másoperczig tartott. Az 550 népességü Lorenzanában csak egyetlen ház, a vendéglő, maradt lakható állapotban, melly egészen uj s még ez is öszszehasadozva. Cassianoban sok ház, köztük a szép casino, romlott öszsze és 15 ember halt meg. Volterában az il Maschio név alatt ismeretes erősség boltozata beszakadván, eltemette az alatta volt rabokat, kiket részint sebesitve, részint halva huztak ki.
Pillát rendkivüli bámulás fogá el, midőn látta mennyire összefüggésben áll a pusztulás a földalap geologiai tulajdonságával és alakjával. Azon helyek t. i. mellyek oldalon feküsznek és a subapennini képületek laza (locker) homokköveire épitvén, öszszeomlottak; mert itt az alapfal laza földtalaját a hullámzatok szertehányák. A közel eső helységek vagy egyes házak, mellyek épségben maradtak, valamennyien szilárdabb mész- vagy más keményféle kövekre épitvék. Pilla, ki nápolyi születésü levén, azon királyság vulkáni tüneményeit hosszason tanulá, állitja, hogy ama kisebb földrengések, mellyeket ő a jelen században ott megvizsgált, teljességgel nem hasonlithatók (még az 1833-dik calabriai sem) a mostaninak pusztitásaihoz, melly a messinai és catina mellé bátran sorozható. – Csodálatos, hogy amig a tengerpartokon alig, a tenger tükörében pedig épen nem észlelék a rengést, a romba dült helységek közelében hasadékok és tölcséralaku nyilások képződtek, mellyekből artesi kutak módjára viz buzgott fel, néhol gyantárral (acque bituminose) és homokkal vegyesen. Néhol kutak száradtak 1536ki, másutt kiapadt patakmedrek rögtön vizzel töltek meg.
Utoljára lássuk minő eredménye vala a leirtuk tüneménynek a toscánai határon kivül. A Bagni di Lucca csendes és boldog völgyében az Apenninek alatt 2 mérföldre Luccától nem dult e tünemény olly pusztitólag mint Toscanaban. Egy jókora lökés, melly a tudósitót majd lesodrá pamlagáról s egy pár inkább furcsa mint szomoru jelenet volt eredménye. Igy a szomszéd helység Ponte a Serrajoban egy magas szikár angol gentleman, ki épen alamizsnát akara nyujtani egy koldusnak, annyira megrémült, hogy egész nyitott ernyészét az utczára csapá. A kövezeten pengve hengergő pénzdarabok egy sereg koldusgyermeket csőditének össze, mellyektől nyüzsög e hely, mint minden város, hol sok angol fordul meg. A szikár gentleman tán rémültében az ujjongó rongyos teremtményeknek hagyá a földrengés zsákmányát. – Lucca városában is 14-kén 1 óra előtt 3 perczczel volt a rengés, az irányt északkeletről délnyugat felé menőnek mondják. Genuában is épen ezen idő tájban éreztek egy hullámzó és 8–10 másodperczig tartott, de itt már nagyon szelid ingást. Gáspár János.
A Pestmegye pártfogása alatt álló hazai első takarékpénztár kormányzó választmánya kedvetlenül tapasztalván: mikép a hozzá kölcsönért folyamodó kivált járatlanabb jobbágyokat és pestbudai ház-tulajdonosokat némelly egyének, – nem elégedve a folyamodás föltételeért járó mérsékelt dijjal, – közbenjárás s a folyamodók ügyébeni fáradozás és állitólagos költségek czime alatt gyakran megzsarolják; ennélfogva ujolag figyelmeztetnek minden rendü folyamodók, a pestmegyei jobbágyokra nézve pedig az illető urodalmi ügyvéd urak és helység jegyzői, hogy e részben minden beavatkozó tolakodók zsarolásaitól, – kiknek közbenjárására a takarékpénztárnál semmi legkisebb szüksége sincs, költségeik pedig a folyamodók által különben is saját erszényükből beszerzett szabályos oklevelek illető dijain kivül nem is lehetnek – ovakodjanak, az utóbbiak pedig a kölcsönt venni kivánó jobbágyok részére folyamodásokat, – a mennyire csak lehet magok készitsenek, vagy legalább azt nevük rájegyzésével hitelesitsék, s ne engedjék, hogy a jótékonynak reménylett s annak lenni is kellő takarékpénztári kölcsön a szegény folyamodókra nézve alig elviselhető teherré váljék. Kelt Pesten november 9-dikén 1846. Választmányi rendeletből Szalay József m. k. jegyző.
