A Honderü öröme.
A Honderü öröme.
1475Illő méltánylattal közöljük a Honderü legutóbbik számából e sorokat:
„Hála istennek, nem kell ingyen sopánkodnunk többé nemzetiségünk dolgában, – az már gyökeret vert, erőset és önállót, s ágakat hajt, elevenzöld lombozatban pompázókat, mellyeknek többé a levelein még ittott rágódó hernyócsoport nem árthat, lenne bár a hernyók mindenike egyegy Szvatopluk, vagy egyegy honin hizott idegen ,Element.’ Ez element közé azonban koránsem szabad számitatnunk a honi izraeliták értelmes részét, melly az ellenkezőről ad naponkint örvendetes bizonyságot. Igy például a napokban jutott kezünkbe egy zsidó kördal Miskolczról, mellyet egy ott lakó izraelita (Heilprin Mihály) készitett:
Jó barátim! vig pohárnál üljünk le!
Hadd hangozzék vig daloknak zengzete!
Hisz hordozzuk fájdalmunkat régen már:
Itt felejtsük dal s pohár közt, perczre bár!
Hadd hangozzék vig daloknak zengzete!
Hisz hordozzuk fájdalmunkat régen már:
Itt felejtsük dal s pohár közt, perczre bár!
Néma légyen minden szivben a mi nyom:
E kis körben uralkodjék vigalom!
Már a bú is, mert megszoktuk, hordható,
Már vigadhat és danolhat a zsidó.
E kis körben uralkodjék vigalom!
Már a bú is, mert megszoktuk, hordható,
Már vigadhat és danolhat a zsidó.
A barátság füzé össze kis körünk:
Őt köszöntse legelőször serlegünk;
Mert rózsákkal e zord éltet átfüzé,
És az ihlés koszoruját rá tevé.
Őt köszöntse legelőször serlegünk;
Mert rózsákkal e zord éltet átfüzé,
És az ihlés koszoruját rá tevé.
S ki köszöntné buzgóbb szivvel valahol?
Ugy mint nálunk a barátság hol honol?
Üldözött csak, kitaszitott ismeri,
Ki világát egy hű szivben felleli.
Ugy mint nálunk a barátság hol honol?
Üldözött csak, kitaszitott ismeri,
Ki világát egy hű szivben felleli.
Szép hazánkat most köszöntse hű ajak:
Fel! köszöntsük egy lélekkel, honfiak!
És szivünkre mind tegyük most jobb kezünk!
Lángolóbban feldobogjon hő szivünk!
Fel! köszöntsük egy lélekkel, honfiak!
És szivünkre mind tegyük most jobb kezünk!
Lángolóbban feldobogjon hő szivünk!
És fogadjunk szent és örök fogadást:
Hogy fizessünk néki minden tartozást.
Ő is küzdött, ő is szenved, ugy mint mi:
Ön bajunkat elfelejtsük, mig ő hí.
Hogy fizessünk néki minden tartozást.
Ő is küzdött, ő is szenved, ugy mint mi:
Ön bajunkat elfelejtsük, mig ő hí.
Már csak romnak, már halottank tartaték,
Most felébred, és derülni kezd az ég;
Buzgón, hiven küzdenek most fiai:
Szenteljük mi, mi is éltünk ő neki!
Most felébred, és derülni kezd az ég;
Buzgón, hiven küzdenek most fiai:
Szenteljük mi, mi is éltünk ő neki!
Néki tettel, gondolattal élni kell:
A ki gyáva e körünkből menjen el!
Mondjuk mind ki, mind, atyáink hamvinál:
Hitvány, gyáva, ki honáért helyt nem áll!
A ki gyáva e körünkből menjen el!
Mondjuk mind ki, mind, atyáink hamvinál:
Hitvány, gyáva, ki honáért helyt nem áll!
Könnyü légyen, édes minden áldozat,
Mig hazánkra szebb jövendő nem virad;
Hogy mondhassuk akkor mi is: jó anyánk,
Fájdalmidban, küzdelmidben osztozánk!
Mig hazánkra szebb jövendő nem virad;
Hogy mondhassuk akkor mi is: jó anyánk,
Fájdalmidban, küzdelmidben osztozánk!
S te, ki búban el nem hagytál soha még,
Szép reménység, égi angyal, áldott légy!
Mig gyülölve, üldöztetve bolyogánk,
Te sugallád, hogy még jobb kor vár reánk.
Szép reménység, égi angyal, áldott légy!
Mig gyülölve, üldöztetve bolyogánk,
Te sugallád, hogy még jobb kor vár reánk.
Mig tört sajkánk zugó vizen evezett,
Csillagod is ott előttünk lebegett;
Csendesb a vész, és te biztatsz, angyalunk,
Hogy a parthoz érend majdan csolnakunk!
Csillagod is ott előttünk lebegett;
Csendesb a vész, és te biztatsz, angyalunk,
Hogy a parthoz érend majdan csolnakunk!
És örökre el nem hagyhat isten itt,
Ő elveszni nem hagyandja hiveit!
Hisz már minden rabság láncza le-lehull:
Tán nekünk is a szabadság felvirul?
Ő elveszni nem hagyandja hiveit!
Hisz már minden rabság láncza le-lehull:
Tán nekünk is a szabadság felvirul?
Szent tanunkat most köszöntse e pohár,
Mellytől soha nem ijesztend földi kár!
Érte minden szenvedésink örömek,
Megvetés, guny s üldözések édesek!
Mellytől soha nem ijesztend földi kár!
Érte minden szenvedésink örömek,
Megvetés, guny s üldözések édesek!
1476Mélyen vésve sziveinkbe légyen ő:
„Egy az isten mennyben földön, jó s dicső!
Minden ember halhatatlan és szabad;
Minden embert ugy szeressél, mint magad.”
„Egy az isten mennyben földön, jó s dicső!
Minden ember halhatatlan és szabad;
Minden embert ugy szeressél, mint magad.”
S minden népek hallatára mondjuk ki:
Hogy e vallást hiven fogjuk őrzeni:
Mit máglyákon el nem hagytunk s kinpadon,
El nem hagyjuk soha, soha szabadon!
Hogy e vallást hiven fogjuk őrzeni:
Mit máglyákon el nem hagytunk s kinpadon,
El nem hagyjuk soha, soha szabadon!
Mert zászlónkon isten neve irva van,
És mi védtük a setétség napiban:
S már eloszlik, már kezd tűnni a boru:
S most lankadna Izrael, a vértanu?
És mi védtük a setétség napiban:
S már eloszlik, már kezd tűnni a boru:
S most lankadna Izrael, a vértanu?
Felviruland majd a nap is üdvivel,
Melly egy oltárt a világnak felemel,
Hol a gyenge az erőssel egyesül,
És az ember üdvözitve üdvözül!
Melly egy oltárt a világnak felemel,
Hol a gyenge az erőssel egyesül,
És az ember üdvözitve üdvözül!
Szerzőnek magyar nyelvünkbeni jártassága annál dicséretesb, minthogy a dal irója eredetileg Lengyelhonból származott hazánkba. Hadd szolgáljon dicsérendő például a hazánkban élő idegeneknek, kik e haza jótéteményeit, mellyeken fölhiznak, azzal köszönik meg, hogy gúnyoló s gyalázó czikkeket gyártanak a sörnéne, vagy ennek valamellyik collegánéja számára, sőt semmirevaló czikkeikkel még a franczia szerkesztőket is fölkeresik. Nyomorult nép.
