Lő-gyapot.
Lő-gyapot.
Ez uj találmányról jelenleg külföldön utazó jeles vegyesz hazánkfia Irinyi János ur Carlsruheból ezeket irja: E vidéken a lőgyapotkészités s annak a közéletrei befolyandhatásáróli beszéd van napi renden.
A készitésmódja hamarább jött köztudomásra, mint némellyek szerették volna. Bizonyitja ez a vegytannak erős állását. Ez a titkok tudománya felkeresi a titkokat rejthelyeikben, és kiveti őket a napfényre, a nyilvánosság tengerére. Ma már vegytani titkot soká fen nem tarthatni, és, közbevetőleg legyen mondva, ez eset uj példa és ok a nyilvános óvány-rendszer mellett, itt a kerületi választmánynak ajánlott az iparegyesület.
Schönbein (Baselben tarnár) s utana mindjárt Böttger (Frankfurtban a Senkenberg intézete melletti 20 éves physicai társulatnál vegytani és physicai előadó) a lőgyapot feltalálói, olly lassan tudtak megegyezni az illetőkkel különösen Sardiniával, és a szövetségi gyülés addig késett jutalmazásaikkal, mig csaknem az egész mesterség nyilvános titokká vált.
A durranást mindjárt a légenynek tulajdonitá a vegykém, és azon állitás nyomán, hogy hamu nélkül ég el az egész, vagy amonia salitrommal, vagy választóvizzeli itatást keresett, s minthogy továbbá viz ki nem mossa erejét – az áztatás helyett olly vegy alakulta látszott egyedül lehetőnek, mellynek a választóviz egyik élenye által kihuzott köneny (Hydrogen) helyébe a légenynek élegye (ein oxyd des Stickstoff, a harmadik, vagy valószinüleg a negyedik, mellynek jegye: Nr. 40) lépett.
És többen kisérték az emlitett testteli előállitását, s hogy csakugyan a mondottak nyomán kellett készülnie, meggyőződhetett róla, a ki egy kevés mennyiséget a kis kémcsőben ellobbantván, az alakuló veres Nr. 30 gőzt láthatá. – És – Otto (braunschweigi tanár) a hallgatást nem türhetvén, s nem várhatván, mig a feltalálók jutalmaikat elnyerendik: közzé teszi a lapokban e hét elején, az általa is megtalált készités-módot. Most hát indiscretio nélkül szólhat más is róla.
A lőgyapot (Schiesswolle) készitésnek általa közlött módja, reménylem már honunkban is végig lobbant.
Különös, hogy Frankfurtban, Darmstadtban... s itt Carlsruheban is többeket találtam, kik most nem tudják előállitni, és köztük ollyanokat, kikről el nem hinné senki, ha neveiket nem kimélném! És ezek néha annyira is mennek, hogy Otto állitásának igazságát is tagadják, és a kinek mutatám a nálami példányt, azt mondá, hogy nem lehet mindig biztosan előállitni. Én már nehányszor késziték egyegy keveset, s nekem ugy tetszik, el sem hibázhatni, ha az ember minden iránt illő figyelemmel viseltet. – A választóviznek erősnek kell lenni. Sokan még most is félnek, hogy az elrágja a gyapotot. – – Azzal, mi vegytanom 141. lapján „füstölgő” név alatt áll, – hibázni nem is lehet. Ha nem elég tömény a sav: kevés füstölgő kénsavval (l. 89.) kevertetik. – Aztán a széttépett gyapot apránkint nyomatik bele üvegveszőcskével, 1/2 egy percz mulva már kinyomatván a pohár oldalán, a savtálba löketik a gyapot, s vizzel leöntetik, és a kutnál ezen áztatás mindaddig ismételtetik, 1444mig a savanyu iz el nem tünik, miközben a gyapot szépen szétfosztatik, nagyban – majd a zilával (wolff) fognak körülte járni; – és elvégre gőzfördő feletti réz stb. edényben egészen kiszárittatik...
Csomósnak lennie nem szabad, ez nem lobban fel, mig a szétfosztott gyapot, mellynek külseje a nyerstől semmiben sem különbözik, tüzes szén stbiveli érintkezés által tüstint fellobban, és egészen eltünik minden nyom nélkül. A derült szeszélyü tanár, Runge (ki Oranienburgban a porosz királyi expalotábani vegytermény-gyár igazgatója) neve alatt jött minap egy czikk a didaskaliaban, melly e gyapot veszélyes voltát az által akarja szem elébe huzni, hogy egy esetet beszél elő, mellyben illy gyapotból készült ruhás szakácsnő (kinek e ruhát megcsalt kedvese küldé át kéz alatt) – a konyha mellett állván, egy oda pattanó szikra által konyhástól, étkestől a légberepült...
A gyapot félannyival nehezebb, mint volt, ugy látszik, hogy a választóviznek a gyapotrai hatása által olly vegy alakult, mellyben (azonkivül, hogy a széntartalom a már meglevő élennyel szénélegyet = Co–alkot) a légeny élegyének élenye által a köneny vizzé válik; – és e vizalakulásnáli meleg főleg az, mi – a szénélegy alaklulása általival és a kifejlő légenygázzal – – a lőgyapotot azon borzasztó tulajdonnal felruházza, miszerint már 1 szemernyivel pisztolyból nehány lépésnyire golyózni lehet. Négy szemernyit tevén a puskába, rá papirfojtást és 25 szem fürjsrétet, ez 20 lépésnyire a deszkába jól bement. 7 szemernyi a nyulsrétet is behajtá vagy 22 lépésnyiről. Az udvar, hol lövöldözénk, csak ennyi távolsagra szabaditott fel. Azt mondják, hogy 10–12 szemernyi elég lenne egy töltéshez, lőporból 100–120 szemer kellett! –
Az emberek minduntalan veszik gyógyszeresnél, fűszeresnél a választóvizet, ezek alig győzik már késziteni. De olly kevesen tudják meglelni, hogy egy itteni kereskedő egy kapitánynyal szinte feltaláloknak tartják magukat, hogy tudtak nehány obonnyit késziteni, és árulják, egy szemer lőgyapotot 6 krajczáron! (a mi pénzünk szerint 5 ezüst krajczár) – s azt mondták, én se adjam a magamét olcsóbban... azt hiszik, már mindjárt lőgyapotgyárt fogok felállitani. – Moog füszeresnek ára szerint egy font lőgyapotért majd 800 ftot kellene adni!... Azonban most csak az ujdonság s kandiság ára fizettetik meg illy drágán. Böttger állitása szerint azonkül, hogy készitésmódja igen egyszerü könnyü, s két annyi erejü, mint a lőpor, kevesebbe is kerül a lőpornál. – Nagybani kisértés és a szerek árának összéhasonlitása erről bővebb felvilágositást nyujthat.
Most hát csak arról kell gondolkozni, mikint tétessék a fekete piszkos lőpor szép énekszóval skartba, a szép tiszta fehér lőgyapot elől.
Szeretnék belőle valamit küldeni, de meggyülhetne bajom a félénk postával – pedig ha ráütnek, durran ugyan, de még nem láttam, hogy meggyult volna – máskint pedig könnyü a mondottak szerint készitése.
Mi szép lesz most tiszta kézzel vadászni! kezeinket nem szennyezi be a fekete szén, orrunknak nem alkalmatlankodik a büdös kén, szemünk elől nem fedi el a tán meglőtt vagy épen rejtődző vadat a sürü füst. Sem magunk, sem másoknak vadásza nem bajlódik a puskatisztogatással, 50 lövés sem szennyezi be a csővet. De még más következménye is van 1445a dolognak. A hamsalitrom gőge megtörik, mert a választóvizet az olcsóbb chili satitrom olcsóbban adja majd nekünk is Fiumén át –; ez a házkurkászáson is segitend.
A kén olcsóbban marad a kénsavgyártás számára, a lőpor consumot elveszitvén, bár a tüzjátékoknál ezután is leend rá szükség; – mennyit nyer az egész ipar a kénsav olcsóbbságával, mellynek ugyan mázsája itten most is csak 4 forint!
A gyapotkelmék? – hja! ez legbajosabb állapot; ezeket ezután is olcsón akarná a vevő kapni, pedig most is alig élnek némelly gyárok – és a gyapot ára fel fog szökni. – Amerikától s más gyapottermesztő országtől nagyobb függésbe jőnek a státusok. A gyapottenyésztés sok helyen meg fog kisérteni, előmozdittatni, s tán az asclepias syriaca is becsületbe kerül.
Mindegy, akár mi legyen az eredmény és a jövő, ha nem futunk is olly messze, a találmány szép, – kár, hogy ez is történetes.
Schönbein-nál nem tudom a genesist, nem tudom, hogy találta föl a gyapotnak „azon villámos állapotát” (so ein electrischer Zustand), mint ő mondá, melly kitételt alkalmasint a választóviznek az öntöttvasrai hatásától kölcsönzé. –
Böttger már több év óta bajlódik a választóvizzel a gyanták közül, mint a Liebig vegyalapjábani „styphninsav” név alatt megismertetett uj vegye mutatja. Történt, hogy a választóvizes üveg eltört, s a kifolyt savat gyapottal törlé fel, s néhány nap mulva pipára gyujtván, a égő fidibus történetesen a gyapothoz ért, s ez fellobbant. De azért B. csak most lett azon jelenetre figyelmes, miután Sch. hirdetését olvasá, – és visszaemlékezvén tapasztalatára, még az nap rájött a találmányra, mit Schönbeinnal tudatott is, ki azután a szünnapokban Frankfurtba ment a vasuton, hova Báselből most Strassburgon át 16 óra alatt juthatni, – s megegyezvén egymással, Londonban ment találmányát az angoloknak stb. árulni. Ez alatt lépett elő Otto. Amazok, mint látjuk, nem a tudomány utmutatása után akadtak találmányukra. – Otto meglelte a Columbos tojását.
Rég tudatik, hogy a választó viz terpentinnel tüzet ád (lásd. Vegyt. 142. l.), hogy az abba mártott papir vilannyal összeütve eldurran. – Pelouze tapasztalá, hogy azon papir nagy melegben egészen elég. – És ebbe köt bele Otto, hogy ő Sch. és B.től külön, önállólag, ennek nyomán tette a felfedezést. Szép diadala volna ez a tudománykutatásnak, ha O. volna az első, – csakhogy ezt 1839. óta rég tehette volna, ne várta volna Sch. és B.-t! s ne állna elő ezekután néhány hónap mulva, ne akarná egészen ignorálni Sch. és B.-t, s ne kivánná az előbbi hirdetés által a feltalálás pálmáját azoktól elragadni, és azt kivánni, mit a vegykém egyértéknek nevez? azt mondja a közvélemény, hogy ezt nem minden ember tehetné..., mert az utóbbi igény a tudománynak platoi szerelmét egyátalában nem tünteté ki. Már ha engem például meglelt volna azon német tegnap, ki a készitésmódnak ujságbani leirásán boldogulni nem tud, és haszonhajtás végett mégis csinálni akarna illy gyapotot, nem vehetné rosz néven, ha annak legalább némi kis kamatját (ha csak néhány pohár pezsgővel is, mint már egy tevé) 1446megvenném rajta, mibe nekem a leirás megérthetése került 11 év óta, miután engem státus nem fizet.
* * *
E napokban Pesten is tétettek kisérletek ezen uj találmánynyal a város liget mögött egyetemi vegy-tanár Sangaletti ur által – és igen jó sikerrel. – Az iparegyesület vegytanára Dr. Nendtwich ur pedig ez uj találmány körül jelenleg szinte kisérleteket teszen, mellyekről reményljük bővebben és nem érdek nélkül szólandhatunk.
