Gazdasági könyvszemle.
Gazdasági könyvszemle.
A népnevelés és iskolák állapotjának javitása egyike korunk legnemesb törekvéseinek. Ki azonban ezen térre lép, szükséges hogy ne csak sokat tudjon, ne csak alapos isméretekkel birjon, hanem a mit tud, azt másokkal is érthetőleg közleni tudja, s a tudományok magasb köréből a gyermeki elméhez leereszkedni birjon, s ha e nemben valamit ir, az népszerüen, érthetően, világosan, a gyermeki elméhez alkalmazottan legyen irva, különben czélt téveszt, s a helyett hogy használna inkább árt, mert ha semmi egyebet tekintetbe nem veszünk is, az elvesztett időt semmi hatalom vissza nem pótolhatja.
Jelenleg iskoláinkban a mezőgazdaság kézi könyveül e czimü könyv használtatik: „Falusi földmivelőket oktató. Emberi, társasági és keresztényi kötelességeiknek eljesitésére, és szokott munkáik helyesen való gyakorlására telbeszélések, kérdezősködések és mutogatások által.”
Hogy a mezőgazdaságra nem könyvnélkül szajkómódra, hanem elbeszélések, kérdezések s példák által tanittatik a növendék, azt igen helyesnek, czélszerünek tartjuk, és kivánjuk, bár minden tudományt illy okszerüen tanitnának iskoláinkban, bár hova hamarabb lejárna napja a régi tanultatásnak s magoltatásnak, mert akkor az életnek tanulnának növendékeink, és nem csupán azért törnék fejüket, hogy a tanitó ugy nevezett jó közvizsgálatot adjon. Mind e mellett azonban szó nélkül nem hagyhatjuk azon balfogást, miszerint az emlitett könyv egész az unalomig hosszadalmasan beszél a vallásról s erkölcsösségről. Minden félreérthetés elháritásaért kijelentjük, hogy a vallás- s erkölcstannak megadjuk ugyan az elsőséget, de mivel kisebb iskoláinkban a gyermek ideje legnagyobb részét a nélkül is e két tannal tölti el, minek arról gazdasági könyvben olly hosszan beszélni, hogy öt lap hiján az egésznek egy negyedét foglalja el. Adjuk meg mindenik tudománynak a magáét, és egyik tudományt ne zavarjuk a másikba azért, hogy a könyv vastagabb legyen. Mai időben a könyvet nem nehézsége s vastagsága, hanem tartalmassága után mérjük.
Mi az egész munkát illeti, a gazdasági tárgyak is homályosan, érthetetlenül, s nevetségre inditó modorban előadvák; a földészi részen szinte homály s érthetetlenség uralkodik, és nehány helyet csupán azért idézünk belőle, hogy az iskolai igazgatóság figyelmét fölébresszük, miszerint a melly könyv iskolába kézi könyvnek bevitetik, az mind tudományos, mind nyelvi, és a mi ezektől el nem maradható, érthetőségi tekintetben kiállja a tűzpróbát.
Oktatónk igy osztályozza (25. l.) a földet: „A fekete föld, melly legtermékenyebb, öszveelegyittetett az állatoknak, férgeknek, bogaraknak, növényeknek elrohadt testéből, és ezeknek a szél által elhintett porából. Ezt nevezzük televényes földnek, de helycsebben korhadványos, 1231vagy rohadványos földnek.” Nézetünk szerint korhadványos vagy rohadványos jó nem lehet. Mert akár nagy állati, akár féregi test rohadjon meg (kivévén csontvázát) elpárolog, és semmivé lesz, s nem földdé, hanem legfölebb csak ezt kövéritő, termékenyitő olajjá válik; növényből, vagy fűből s fából sem: mert ha ez akármellyik megrohad, azután megszárad, veres barnás, hamu könnyüségü porrá változik, s mint a földek, tésztakép öszve nem gyurható s állitható, sőt magában szélyelomló, belőle vályog nem verhető. Illyenek a rest gazdák tanyái körül, a több években kihányt, és veresbarna porrá vált trágya-halmok. A fekete föld pedig nehéz, sötét-kékes fekete, sok vizben vagy esőben lágy iszappá idomul; de csak kevés esőtől, vagy a nap forró melegétől, nem apró porrá, hanem külön válogatható, s olvasható morzsává válik; vályognak ugyan gyurható, vizzel öszveállitható, de ha gyakran eső és napsugár éri, magában szélyelmorzsolódik. Ezekből megtetszik, hogy a fekete omlós föld, nem állatok s növények elrohadt részeiből s testéből származott és keletkezik, hanem kezdetben ollyannak teremtetett, mint a millyen most.
Ugyan a 25-ik lapon igy ir: „Ezenkivul (t. i. a fekete földön) még három nevezetes fajtája van a földeknek:” azonban négyet számlál: homokot, agyagot, meszet és sziket. Ha a meszet és sziket egynek véli, nagy tévedésben van. Mész-föld nincs.
Tovább igy: „ezeket a földeket tisztán (akarja mondani egyénesen, magokban) nem lehet találni, öszve vagynak egymással elgyedve.” Mi alaptalan beszéd ez? Nem láthatunk e egyénes homokot, agyagot, sziket.
A 26. lapon, a homokot a tenger habjai által tűzkőbűl szélyelmorzsált kova-földnek állitja. Kezdetben hát a tenger nem viz, hanem valami őrlő malom lehetett. Továbbá ha a homok agyaggal vegyes, neveztetik sárga földnek. Épen nem: hanem agyagos homoknak; kivált ha fekete, veres és kék agyaggal vegyes, a száz szemü Argus sem mondhatná sárgának. –
A 27. lapon: „Az agyag igen apró porszemekből áll, ha ujjainkkal dörzsöljük szappan simaságunak tetszik.” Sőt épen ellenkezőnek: mert ha száraz, vagy igen kérges, ujjunk hegyéről a bőrt is ledörgölné. Folytatja tovább a világositást: „a tenger természeti iszapjának tartatik.” Ugy hát igen gyenge, szélyelmállónak kellene lenni; de igen is öszveálló, ragadós. Még egy elválasztó és végkép határozó magyarázattal zavarja elménket. Két részből áll: „timsós földből, és igen finom békasókovacs-porból.” Épen csak most apró por, azaz földpor-szemekből, azután a tenger elázott gyenge iszapjából; itt pedig az ércznél is keményebb békasókovacs összetört porából állitja alakultnak.
Most már a három közül mellyiket higyük: a kétértelműség is bizonytalanság, a három pedig tudatlanság. De még timsóból szerkezettnek is állitja, holott a természetben timsó nincs, azt a vegytan kőből, több izbeni égetés- és áztatással késziti, a mint ez Beregmegyében látható. De abban a mindent öszvehuzó, minden nedvet kiszivó képtelen savanyuságban mi is teremne meg?
A 28. lapon igy értekezik: „ezeken (a földeken) kivül, nevezetes fajtája a szikes meszes föld. Együvé foglaltatnak ezek azért, mert a hol szikföld van, ott mindenütt találtatik meszes föld is.” Épen csak most az egyik képtelen 1232savanyból a timsóból, itt meg a másikból, sőt a felett még az égető mészből alakit földet. A természet valamint lőport, burgonya-czukrot, hamuzsirt, készen nem teremtett; ugy meszet, s annak égetésére kemenczét sem; hanem adott az embernek észt, hogy az emlitett dolgokat elő tudja állitani. –
Hogy unalmasok ne legyünk-e nehány mutatvány legyen elég. Még csak annyit, hogy a többi tárgy is illy homályosan s értetlenül van előadva.
