A Száva hajózhatlansága.
A Száva hajózhatlansága.
A Hetilapnak f. é. 66. számában két kapitánya a dunagőzhajózási társaságnak bizonyságot tesz „miszerint Károl gőzös csak hosszabb idejü Brood melletti veszteglés után jöhetett ki a Dunára, helybeli esőzés alkalmával, s később a Száva ismét annyira leapadt, hogy az azon folyamra kirendelt Károl gőzös utját a Száván nem folytathatá, hanem jelenleg a Dunán s Tiszán szolgál, továbbá hogy Ceres Mitroviczán kiraká terhét, visszajött a Dunára; hogy Hermine, még aug. 8-kán is Zimonynál veszteglett.”
E bizonyitvány egy sziszeki jámbornak annyira fölzavarta epéjét, miszerint most az Agramer Zeitungban igen hevesen gyomrosodik – ifj. Szabó Pál ellen, mivelhogy ez nem akarja elhinni, hogy a Száván s Kulpán nem olly biztos, nem olly szakadatlan, nem olly gyors, nem olly olcsó a szállitás, minő mind ez leszen a vasuton.
Persze ha sziszeki kereskedő, vagy hajótulajdonos volnánk, mi is boszankodnánk alkalmasint azokra, kik a 1208Száva-Kulpa dicsőitése helyett annak utónyjait deritgetnék a közönség előtt. Hanem annyi meggondolás csak volna bennünk bizonyosan, hogy midőn A és B szól, akkor ne C.-t ragadjuk üstökön. Ezen modor csak a gyülölség vakoskodásából magyarázható. Józansággal ellenkezik. Igazság hiányát tanusitja.
S valóban annak a sziszeki epéskedőnek csak mérge van, de igazsága nincs.
Mindenek előtt kényszerül megvallani, hogy julius 19-től a gőzhajózás föl van függesztve a Száván. Tehát a szávai szállitás még gőzhajókon is lehetlen, akadályozott lehet nyár közepén. Ez nem mentség, ez terhelő vád a száva-kulpai hajózásra.
Meg kell ismernie továbbá hogy Hermine kapitánya, Benwille, kire pedig haragosunk sokat épit, kijelenté, miképen még kisebb vizállásnál is képes lenne hajóján, nem ugyan árukat, de személyeket szállitani igen is. – Tehát, még a gőzhajózás sem lehet képes mindig szállitani árukat a Száván, hol személy-frequentia bizony nem nagy van, hanem az áru-szállitás volna a legfőbb. – Ez bizony nem előnye a száva-kulpai hajózásnak. – Ez ugyan ellene szól.
Be kell vallania, hogy a Száva julius 19-ke óta, midőn t. i. a gőzhajózás megállitatott a Száván, aug. 22-keig még egy lábbal apadt, és semmi gőzöst nem lehet megpillantani e folyamon. – Argumentum ez a száva-kulpai hajózás mellett?!
Mint hirt emlité meg, de bizonyosan igaz, mert máskép megemliteni talán kötelesnek sem érzette volna magát haragosunk, hogy a „Pannonia”, tett kisérlet után, csekély távolságról vissza kényszerült fordulni. – Igy bizonyitjuk az illető folyamnak könnyü s mindenkori hajózhatását! –
Sőt megemliti mint hirt, a mi persze megint bizonyosnak vétethetik, hogy egy másik gőzös Racsántól, hol a hajózásra nézve igen alkalmatlanul épitett egy sarkantyu van a mederben, sérülést is kapott. – Ez természetesen, ajánló indok arra, hogy a szávai hajózást és gőzhajózást biztosnak vegye a forgalmi világ.
A mi jámbor ellenünk igy s ennyi tényeket szolgáltat Szávája ellen nekünk s azon boldogitó hiedelemben van, hogy ő a szávai hajozást diadalmasan védelmezte – Szávájának 1209becsületet kivítta, – s a vasutnak jövendőjét egyetlen leheléssel elfutta az örökségig s azontul. – Igazán boldogok az együgyüek!
S lássuk, mi nagy argumentumokon épül roppant hiedelme.
Mind az, mit fölebb elmondott, nem tanusítja, hogy a Száva hajózásra nem alkalmas, mert ugymond, azon idő alatt mig a gőzösök nem jártak, 6 szokásos hajó, tiz-tiz napi időköz alatt leereszkedett Sziszekről Zimonyba, s igy mintegy 6000 mázsa jutott le a Száván.
Nem nagy argumentum, mondhatjuk. – Vizen föl semmi közönségesen használt, szokásos hajó sem mehetett. Nekünk termesztő országnak, – bánságnak, gabonánknak s egész kivitelünknek nagyban semmit sem használt a Száva julius közpétől augustus végeig. Igazán derék szállitási eszköz az a Száva! – Csak vizen le volt járható illy hosszu ideig a Száva! – S hat hajó öszvesen csak 6000 mázsát szállithatott. S egy hajó Sziszektől Zimonyig 10 napig uszott, azaz akadozott. „Ha ugymond a mi jó emberünk, egyik vagy másik utközben fenakadt, (már bizonyosan fönakadt, elhisszük!) azt csak annak tulajdonithatni, hogy rakománya sem volt arányos a vizálláshoz (egy szávai hajóra 1000 mázsa!) – vagy Racsánál a sarkantyu ragadást okozván, ettől félt a hajó.” – A gyorsaság, mint látszik, megvan. A biztosság, veszélynélküliség szinte megvan, ha erős a félelem az emberfiában, hogy a hajnak neki ne menjen. A jutányosságot nagyon emelheti azon körülmény, hogy az, ki a hajót fölfogadta, azt teherképességéhez tartozik megfizetni, de azért nem rakathatja meg többel, mint mennyit a Száván a kicsin vizállásnál fogva leusztathatni.
De ment ám föl is valami. Ez nagy diadala emberünknek és a Szávának! Egy piczin hajócska, 600 mázsa teherrel Zimonyból Sziszekig felvontattatott. És ment és huzattatott 16 egész napig. Miből tehát bizonyos, hogy okosan fogva a dologhoz, lehet fölfelé is járni a Száván bár legkisebb legyen vizállása.
Igen ám, de mi szükséges ehhce? A szokásos, nagyobb hajókat nyarára pensióba kell tenni. A kicsin vizálláshoz különös apró instructiót kell beszerezni. Hajóterhekről álmodni sem lehet tutajok és csolnakok mellett. A legkisebb hajócskákkal, piczin terhekkel Zimonytól Sziszekig fél hónapnál tovább kell utazni. S mind ezt olly veszélylyel, mellyre csak egyetlen hajós merte resignálni magát julius közepétől augustus végeig. Sebes gyorsaság! Hatalmas fuvarozás! Olcsó instructio! s mennyi resignatió!
És aztán Sziszektől fogva mi történik? itt a világ vége! Itt bánságunknak, itt kiviteli kereskedésünknek világpiacza?!
Sziszektől föl a Száván semmi szó, – Sziszektől föl a Kulpán, Károlváros felé, a Ludoviceáig semmi szó! – Aztán az az uri ember parralellába meri tenni a Száva-Kulpahajózással a vasuti szállitást!
Vakság!
Egyébiránt nem mulaszthatjuk el figyelmeztetni a nyájas olvasót, miképen a Hetilapnak f. é. 22. és 25. számjaiban erről egy tárgyavatott tollból igen tanulságos értekézés van. Ajánljuk olvasasul.
Örsy
