Tanügy.
Tanügy.
Végezzük a s. a. ujhelyi tanoda derék igazgatójának parainesisét, sikert kivánva eszközléseinek, és sok illy tanitó intézeti előljárót a hazának. A buzditó szózat, mellyet legközelebbi számunkban megszakasztottunk igy végződik:
„Isméretek szerzésében kell itt a tudományos intézetben forgolódnotok szép reményü gyermeki e hazának! isméretet szerzésében, széles, alapos, és az életre számitott isméretekben, mellyekben az itélet és izlés legbiztosabb vezéritek leendenek. E vezérlet hiával sok isméret birtokába juthatni ugyan, hanem az illy isméretek hasonlók lesznek a szerfelett sürü vezetéshez, melly fűben gazdag, magban pedig igen szegény. Csak azon isméretek vernek mély gyökereket s őriznek meg felülegességtől, mellyeket itélet szed igazi rendbe, s mellyeknek izlés adja a kellemesebb 1134eleven szint, mi nélkül minden tudomány setét és zordon, mint vadonba rejtezőnek erkölcse. Mennyiségre nézve pedig korunk sok isméretet kiván, mi is jó oldalainak egyike; de vigyázni kell, mert a sok isméret utáni kapkodás könnyen azon az emberiségre nézve különösen káros hibán vezet, hogy czimmel és szinnel megelégedjünk, a valóságot elmulasszuk; s e hibára hajlás korunk rosz oldalai között talán a legroszabb. Azért itélet és izlés legyen a tudományok megszerzésében a vezér. – Főfeltétel, melly nélkül haladnotok lehetetlen a tudományok szerezgetésében az időnek becsülése, s a hivalkodó társaságoknak, mellyek embertől a drága időt elrabolják, kerülése. – Az idő nagy kincs, mellyet mindazonáltal igen kevés ember tud becsülni. Csak hirtelen elosontását és soha vissza nem térését vegyétek figyelembe, fontosságát s becsülésének szükséges voltát azonnal átlátjátok.
Ennek okos használatától függ munkásságba tett tehetségteken kivül minden előmeneteletek. – A társalgás az életnek eleme, s midőn arra intelek beneteket, hogy sokat legyetek magatok, korán sem ohajtom, hogy a tisztes és hasznos társalgástól elvonakodjatok, hanem csak hogy a társakat megválasszátok, s más oldalról ne felejtsétek el, hogy a társalgás sok időt rabol el, pedig beh sok időre van szükségtek! A zajos és nagy számu társaságok, mert bizonyos, hogy mások példája legtöbbet ront az ifju elmén és kedélyen, ellensége a tudományos haladásnak. De erkölcsileg is az ember soha elég keményen fel nem fegyverkezhetvén gyarlóságát, midőn a lármás társaságokból haza tér, s számot vet magával, ugy találja, hogy azokból miket már erkölcsein rendbeszedett, sok ismét szétbomlott, a hibák, melylyekből kivetkezett, vele visszatértek, és sok erős feltétel, mellyek hogy az akarat mezején erős gyökeret verhessenek, a gyakorlatnak nem kevés idejébe kerül, ujra inogtak, hogy könnyebben elhervadhassanak. Mert az embereket vagy követni vagy gyülölni szoktuk s a középut vajmi ritkán jut birtokunkba! Pedig mind kettőtől ovakodni kell! ne hogy hasonlók legyünk a roszakhoz, mert sokan vannak, vagy ellenséges indulatnak a sokak iránt, mert hozzánk nem hasonlók. –
De ha a tudományoknak, mellyek megszerzése végett gyültetek ez intézetbe, fontosságát, jelességét, szükséges voltát, azonkivül terjedelmét elgondoljátok, ha erős akarat ébredt, és növekszik kebletekben férfiakká, a haza cselekvési mezejének bár melly részében is, de mindenütt okosan, becsületesen, lelkesen és csüggedetlenül munkálkodó férfiakká nevekedni: nem is hiszem, hogy vesztegetni való időtök legyen; mert a tudományoknak az ifju korra azon felül, hogy az ember éltét édessé, méltóvá, becsessé teszik és biztositják, azon hasznos hatása van, hogy a soha sem pihenhető cselekvési erőt hasznos elfoglaltságban tartják, mi is a javulásnak alapfeltétele.
Tekintsetek most egy kissé át azon tudományok során, mellyeket e tudományos intézetben tanultok, mellyekből vezérfonal adatik kezetekbe, hogy a további tökéletesülést tul az iskolai pályán saját tehetségetekből eszközölhessétek.
Mindenek előtt teljes lelketekből szeressétek a honi nyelvet, mert haza, nemzet és nyelv három egymástól elválhatatlan dolog, ki az utolsót nem szereti, az a két elsőért nem igen lesz kész áldozatokra. Ne gondoljátok, hogy a 1135honi nyelvet dajkáktól, cselédektől uton utfélen tanulhatni. A homályos, szegény, közéletre valót félig meddig igen is; de ti tudományos férfiakká készültök, ti az élet mindennapiságán felül emelkedni hordoztok nemes vágyat kebletekben, nektek mivelt nyelvre van szükségtek, melly ne csak hibátlanul zengjen le az ajakról, hanem kedves hajlékonysággal, gazdag változékonysággal, tisztán kinyomva, s szivre és lélekre erőben munkálva, okoknak, érzelmeknek, meggyőződésnek az akarattól függő tolmácsa legyen; és pedig tisztelni, tanulni, tudni idegen nyelveket is nem kevesbe tisztes mint hasznos és szükséges dolog is, de a honi nyelvet a lehetségig mivelni, mellőzhetlen hazafiui kötelesség, ezt kivánja koronás fejedelmünk tőletek, ki is legközelebbi királyi kegyes rendelményében meghagyni méltóztatott, hogy a tudoumányos iskolai nyelv magyar legyen, ez olly dicső tett, melly által uj fény derül édes magyar honunkra, ragyogni is fog legkegyelmesebb királyunk, a magyar nyelv s müveltség előmozditói között mig magyar lesz.
A történettan és földleirás is olly két tan, mellyek az életre számitott tudományok között első helyet foglalnak, A bölcseség legnagyobb mestere az élet, azaz mind a jelen élet, mind azon élet, melly már a világ korának roppant folyamán lefolydogált. Fel kell keresnünk a rég elhunytakat is, kik tanulások, vizsgálatok s tapasztalatok által kincseket gyüjtögettek azok számára, kiknek utánok juta sors élni. A multkor a jelennek tüköre, ott láthatni a szövevényes életviszonyok mindenféle irányban és arányban összefüződő szálait, s boldog ki a gombolyag végszálára rá akad! Találkoztak ugyan néhány orruknál tovább nem látók, kik bátrak valának mondani, nem kell azzal törődni mi volt, hanem mivé kell lennünk, de ezeknek már régen megfelelt a szónokság legfőbb s bölcsebb mestere Cicero „Nescire, igy szól, quid antea fuerit, significat puerum esse. – A földleirás lakhelyünknek a földgömbnek minden vidékét a rajta lakók erkölcseivel, szokásaival, életmódjával együtt előnkbe állitja. Okszerü gondolkozás és helyes itélet segitségével ezekből sok hasznos következést és alkalmazást hozhatni ki. De főkép iparkodjatok megismérni a sziv legmelegebb szeretetére méltó hazát, hogy szükségeihez, kivánatihoz jövendőjét feltételező viszonyaihoz képest az ő előmenetére hasznosan járulhassatok erővel, tehetséggel, buzgósággal, lelkességgel!
Szeressétek a költészetet, melly az emberi sziv érzelmeinek gyöngyeit füzi össze; – hisz a nemzetek literaturája költészeten kezdődik, ezt bizonyitják magok az ó szövetségi sz. könyvek, ezt állitja Chateaubriand is. Igaz is, mert nem volt nemzet, nem nép, hol a költészet nyomaira nem akadnánk, – ez az „azon isteni szikra, melly mintegy az emberrel születik, s melly mintegy álló csillagkint lövelli a nemes érzelmek fénysugárát a népekre alkonytalanul, az üdvöziti nemes gerjedelemmel a boldogokat; az csepegtet balzamirt a boldogtalan vérző keblébe, az emeli fel a nép dicsőségét, fel egy mennyei diadalig, az riasztja fel csatára a vész-fenyegette hon fiait, az idéz magasztos mosolyt ajkaira, midőn a honért, ha kell, halni megy, sőt miután a mulandóság ujja a nemzet életét megilleté, miután a capitolium keresztény főpapi üdves lakká változott, Pompejus oszlopának talapzatánál egy vándor beduin üté fel sátorát, Palmyra romjai közt a sakál ordit, s Jupiter temploma boltkoszoruján egy Santon kunyhója áll, midőn a nemzet 1136rég elveszett, mint elvész a por, mellyet tenyerünkről leseprünk, költészete, melly őt nevelé, hattyudal nagyszerü gyanánt hangzik az idegen nemzetek ivadékira, s annak halála után, a mellynek irva volt, az emberiség nevelőjévé változik.” – De a szónoklati tudományt is nagy ipparral tanuljátok, mert eljön az idő, s nektek is ki kell társaitok között állnotok a szónoklat mezejére, melly szabad nép körében virul, s szabad népélet gazdaságának lényeges része, melly alkotványos országunkban a nyilvános élet hatásának küzdhomoka, mellyben az, ékesszólás, s mindaz, mi erre megkivántatik olly szükség, mi nélkül közdolgokban résztvevő polgár közvetlen nem hathat. Azért már az ifjuság küszöbén ismerkedjetek meg hazánk dolgaival, viszonyaival, szükségeivel, történetével és szellemével, – később törvényeivel is. Mivelt nemzetek tömegét szónoklat vezérli, azért szoros gondot s fáradságot, nem kimélő kitartást kell forditani, és pedig annál inkább, mert a szónokság sok és mély tudományt, sok és lélekemelő gyakorlást, sok és szivrázó erőt kiván; s mondhatni-e haszon nélkülinek a fáradságot, melly annak megszerzésére éveken át forditatik?
Szeressétek a természet- és számtant. A természet titkait fürkészni, s abban buvárkodni nemcsak szép, de hasznos is, – a számtan majd csak nem olly szükséges, mint a mindennapi kenyér.
Szerességetk végre a latin nyelvet. Sok bölcseség, sok élet-szépitő és erkölcs-javitó kincs van ennek kebelében elrejtve, s modnhatni, hogy ha csak a világ-kornak tanuságteljes lánczolatát botor elbizottsággal eltépni nem merészkedünk, e nyelvnek tiszteletére, életszépitő és szivnemesítő kincsei végett megtanulására szót emelnünk s fáradságot forditnunk kell.
És ez atyai tanácsomhoz, sorsotokat lelkemen viselő atyai szeretetből származó tanácsomhoz nektek erőt, jó akaratot, nagy szorgalmat, szilárd kitartást kivánva, ügyeteket lelkes oktatóitoknak, tisztelt szeretett sorsosimnak, társaimnak hazafiui gondjaiba, s a szivem mélyéből üdvezlett gyülekezet figyelmébe és ápolásába ajánlva, istenhez fohászkodom: vezéreljen benneteket az erény és tudomány pályáján, és tegyen embert belőletek!
Mi ez ösztönző tanitást mindennapi olvasmányává szeretnénk tenni ifjuságunknak, mint istenben boldogult Kölcseynk parainesisét. – Fogadja tisztelt sz. baráti kézszoritásunkat a jó ügy nevében. Mi csak szerencséjén örvendhetünk azon szülőknek, kiknek gyermekei illy előljáró felügyelete alatti intézetben neveltetnek, s e jeles férfiuban is tanultuk a jeles szerzet érdemeit hazafiui érzelemmel méltányolni. –
