Schlamberger Iván készülete, mellyet a festő anyagokat a festőfákból kihúzhatni.
Schlamberger Iván készülete, mellyet a
festő anyagokat a festőfákból kihúzhatni.
festő anyagokat a festőfákból kihúzhatni.
Hogy a berzsenyfából (Cambeche Holz) forrázatot (Absud) nyerhessenek, a karton nyomdákban szokás szerint következő bánásmódot használnak. Szabd tűz felett álló üstökbe rendszerint annyi mennyiségü feldarabolt fát vetnek, s annyi vizet töltenek reá, hogy néhány órai szakadatlan főzés után mégannyi vz maradjon, melly a fát ellepi, 896ekkor a folyadékot leeresztik, s e műtétel még kétszer ismételik, végezetre mind a három forrázat öszvetöltetik, s a kivántató fokra kipároltatik.
Ezen műtétel sokféle alkalmatlanságokkal jár együtt. Csak feldarabolt fácskákat használhatni hozzá, mivel a porrá törtek annyi vizet isznak be, minélfogva a folyadékon tetemes veszteség származik. Mivel továbbá a feldarabolt fácskák forgácsai, meglehetős vastagságuak, a viz azokon csak bizonyos idő mulva hathat keresztül, azért is a forralást jó darab ideig kell folytatni. De még akkor is, ha a hosszasan tartó kifőzés háromszor ismételtetett, s ugyan azon fa negyedszer is kifőzetik, még igen szines folyadékot nyerünk, mellyből azon következést húzhatjuk, hogy még koránt sincs belőle minden festő anyag kivéve. Azon esetre ha időnkint nagy mennyiségü berzsenfa lére van szükségünk, igen nagy üstökkel s keménczékkel nagy számmal kell birnunk, mert már fél mázsa berzsenfa is nagy terjedelmet foglal el.
Azon karton nyomdáknak számára, mellyeknek nem sok kemenczéik vannak, ellenben gőzcsővel rendelkezhetnek, egy bánás módot fogok ajánlani, mellyet nagy mennyiségü forrázat készitésére sok ideig alkalmaztam.
A gőzcső közelébe egy nagy, szük, hanem magas köpü (Kufe) alkalmaztatik, mellybe 70–75 kil. felmetélt fa beletér. (1 kilogr. = 1 8/10 font.) Ezen köpü egy bakon áll s alól csappal van ellátva, ugy hogy a folyadékot belőle tetszés szerint ki lehet ereszteni. Belőlről a csapon felül mintegy kél deciméternyire (7 1/2 hüvelyk) másik átliggatott fenekének kell lenni, mellynek 1 centiméter (4 4/10 vonal) átmérőjü likai igen közel vannak egymáshoz; mivel tehát alulról üres hézag támad, a csap nyitását be nem tömheti, s a folyadék könnyen lefut. A köpübe egész a legalsó fenékig egy 2–3 centiméternyi (hüvelyk) átmérőjü gőzcsövet eresztünk le, s felmetélt festő fával megtöltjük. Azután kettős boriték szövettel s egy fedővel (melly csupán a köpü széleire fekszik, és suly rakatván reá, ránehezittetik), befedjük, hogy sok gőz el ne illanhasson. A felmetélt fát nem kell sürübben öszvetömni mint a szabad tüzre helyezett üstökben. Ezután legalább egy óráig gőzt eresztünk be, olylyaténképen, hogy a fedél széleinel csak kevés gőz szállhasson el. Ezen idő alatt a fa felpöffed, mellyet a gőz keresztül jár. Már most ha a köpűt vizzel megtöltjük csak fel kell forralni, s első izben azonnal meglehetősen tömött (concentrirt) folyadékot csapolhatunk le. Azután még kétszer töltetik meg a köpü fris vizzel, s felforraltatik épenugy mint a szabad tüzfelibe helyezett üstökben; e szerint egyenlő idő alatt kevesebb munkával sokkal nagyobb mennyiségü kifőzött levet kaphatni a mellett, hogy a festőszeren tapasztalt veszteség nem igen több.
Az eddigiekben leirt kétféle kezelés mellett mindenesetre sok idő megy fel, azonban a festő anyag még sem merittetik ki egészen. Meissonnier ur készületével a kézi munka s kivált tüziszer kiméllése mellett sokkal kedvezőbb eredményekhez juthatni. Ez a készület egy 55 centiméter (1 láb 8 hüvelyk) általmérőjü, és 70 cent, (2 láb) mélységü üstből áll. 15 cent. (4 hüv. 9 vonal) távolságra ebben az üstben egy másik fenék van, melly mint a habszedő kanál sok likakkal láttatik el, következőleg a fa a fenékre nem hullhat, s egy üres hézagot képez, mellybe forró viz megyen be. Az üst porrá tört fával töltetik meg, erős csinvat vászonnal (Zwillichleinwand) és e felett réz lemezzel fedetik be, melly 897sürüen apró likakkal át van liggatva. Ezen lemez képezi a fedőt, melly toló zárral s erősen bevert fa ékekkel keményen leszoritattik. Az üst mellé egy igen egyszerü, kicsiny, szívó és nyomó szivattyu van alkalmazva, melly valami edényből vizet szivattyuz ki, s egy 2 centim (9 vonal) átmérőjü csővön által az üstnek alol üresen maradt hézagába nyomja. Miután ekkor a viz alolról felfelé a fát keresztül járta s a fedőn átnyomult, egy nyiláson valami edénybe ömlik.
Gyárunkban a munka könnyebbitésére a szivattyú mellé egy üstöt helyeztettem, melly 450 litre (litre közel másfél itcze) tartalmu, s kőszénnel melegittetik; ebben forraljuk fel mindenik műtételhez a megkivántató vizet. A munkálatot azzal kezdjük, hogy az üst vizzel megtöltetik s tüzetrakunk alá. Azután a festőszer kihuzására szolgáló üstben az őrlött berzsenyfát elteregetjük, s a mennyire lehet egyformán bényomogatjuk, ugy hogy mintegy 42–45 kilogr. berzsenyfa menjen belé, (kilogr. 1 8/10 font.) A fedőt szorgosan bezárjuk, s más mellék munkálatok közben a viz forrásba jő. Akkor ezen vizet a kihúzó üst alsó üres hézagába szivattyúzzuk, s ekképen kényszeritjük, hogy a fán alolról felfelé keresztül járjon. E műtétel olly könnyen megy véghez, hogy két óra alatt 450 litre viz, a berzsenyfán keresztül nyomul, s annak minden festő anyagát kiveszi.
A fán keresztül húzodott folyadékot három részre kell elkülönözni. E szerint az első forrázat Baumé sürmérőjén 3 1/2; a másik 1 1/2 a harmadik 1/2 fokot mutat; a negyedik végezetre gyengén szinezett folyadék, mellyet a következendő műtételhez alkalmazandó vizhez kell keverni. Illy módon a készület alkalmazása a lehető leghasznosabb, mert egyetlen egy keresztül hajtással, az elpárolást nélkülözve, háromféle különfoku forrázatot (Decoct) nyerhetni.
Ha mindjárt ezentul uj műtételhez nem kezdünk, akkor visszatöltjük ugyanazon üstbe, mellyben a vizet felforraltuk, hogy annak megmaradott tüzénél jobban öszvesürittessék, minek következtében csaknem egy fokkal sürübbre elpárolog.
Hogy azon hasznokat, mellyek ezen készület alkalmazásából erednek, számokban terjeszthessem elő, öszvehasonlitom azon munkával, mellyet ezen készület használata előtt gyárunkban végeznünk kellett.
Ugyanis, szabad tüz felibe helyzett üstbe, 20 kilogr. felmetélt berzsenyfához 80 litre (1 kilogr.) vizet töltöttünk, 4 óra hosszáig forraltuk, s e műtételt háromszor ismételtük. Tehát 20 kilogr. berzsenyfához 240 litre viz kivántatott, s tizenkét óráig főztük.
Ezen számokat kétszerezni fogom, hogy az uj készület hasznai kitönőbbek legyenek. Tehát elébbeni mód szerint kellett:
40 kilogr. fa; mindöszve
480 litre viz,
24 órai forralással.
480 litre viz,
24 órai forralással.
Ellenben Meissonier üstjébe egyszerre 42–45 kilogr. fa tétetil be; két óra kivántatik hozzá, hogy 450 litre viz felforraltassék, s még két óra, hogy a viz a fán keresztül szivattyúztassék. Következőleg szükséges:
42 kilogr. fához
450 litre vizet
4 óráig forralni: mi által
20 órai szakadatlan tüzelés kiméltetik meg.
450 litre vizet
4 óráig forralni: mi által
20 órai szakadatlan tüzelés kiméltetik meg.
898Ide járul még, hogy a festő anyag a fából sokkal jobban kihúzatik, s kevesebb emberkéz kell hozzá, mert egy munkás naponkint két műtételt végezhet.
Egyébiránt, hogy a munkálat jól sikerüljön, szükségképen sokféle elővigyázatokra kell figyelmezni. Például: a fát egészen egyenlően kell az üstben elosztani s bele nyomogatni, hogy a beszivattyúzott viznek mindenütt egyenlő ellentállást vessen elébe, következőleg a viz valahol magának utat ne törjön. Ennélfogva nem tanácsos az üstbe egyszerre sok fát behányni, s az egészet öszvenyomni, hanem öt hat részletre kell felosztani, berakni, s mindegyik alkalommal egyenlően öszvenyomogatni. Fő dolog az is, hogy működésünkhez bizonyos nagysága örlött vagy fürészelt, por nélkül való fát vegyünk; mert ha poralaku berzsenyfát használunk, mint a kereskedésben közönségesen kapjuk, s mellyben tetemes mennyiségü por foglaltatik, ezen utóbbi sokkal jobban öszvenyomódik mint az őrlött fa, a viznek nagyobb ellentállást vet ellenébe, a viz ennélfogva más utat keres magának, s a műtétel végeztével ollyan részekre fogunk akadni, mellyeken a viz keresztül nem járhatott. És valóban illyféle fa használata mellett néha sokkal gyengébb forrázatokat kapunk, s ha a műtétel után a fát kivesszük, s fris vizzel ujon kifőzzük, még sok festő anyagot kivonhatunk.
Hogy meggyőzettessem felőle, ha valjon azon berzseny fa, melly a mi gyárunkban használtatik, bir-e ezen hibás tulajdonsággal vagy nem; a fözőüstből kivett berzsenyfát hat óráig fris vizben főzettem, de a viz meg nem szinesedett. Ezekből azon következtetést húzom, hogy a festő anyag az uj mód szerint, jobban kihúzatik, mint a régi mellett.
Azt is észrevettem, hogy a fának a föző üstbe egyenlő benyomatása még javitásra képes; még pedig következőképen. A főznivaló fát előlegesen megnedvesitjük, mint az angol festőgyárakban szokás. Ekkor az üstben tökéletesen egyformán fog feloszlani, s a műtétel végeztével épen azon állapotban találtatik, mint mikor betettük. Ekképen bizonyosok lehetünk felőle, hogy munkálatunk mindenkor sikerülni fog. A nedves fa körül belől 70 kilogrammot nyom, melly tehát minden műtételnél 42–45 kilogram száraz fának felel meg.
A Lima vagy Fernambuk, nem ereszti el festő anyagát olly könnyen mint a Kampesfa; ebből 42–45 kilogrammhoz körülbelől 600 litre forró viz kivántatik 450 helyett, következőleg a munka is tovább tart.
A Quercitromhéjjal (Quercitronrinde) az előadott műtétel nem sikerül, mivel benne felette sok por foglaltatik.
A sárga bogyók (Gelb-beeren) festékét hasonlag nem lehet ezen készülettel kihúzni, mivel ahhoz hosszu és felette sok viz kivántatnék; szétzúzatván pedig elporlik s zavaros forrázatot ád, a mi mnden gyakorlati műértő előtt tudva van.
Hasonlag a Kosenillát sem lehet ezen uj készületben kihúzni, mert a forró vizzel érintkezésbe jövén, csaknem addig duzzadna, mig a üstöt elrepesztené.
Az emlitett festőfák kihúzásához ellenben az uj készület felette használható, s a ki az általam ajánlott elővigyázatokra figyelmez, műtételének sikerüléséről bizonyos lehet.
–Y.
