Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
A sargard-poseni vasutról még egyszer. Minap emlitettük, miképen a porosz kormány kamatbiztositással könnyitette e pályának létesitését; most megmondjuk okát, miért teszi ezt. Folytatandja Boroszlóig, s mi hamarabb egyenes vasuti öszveköttetést fog megalapitani a keleti és adriai tengerek között. Adriát mi áldozatosan közelitik idegen nemzetek, mig mi azt, saját tengerünket, hanyagoljuk! északtól délig egyenes, szakadatlan vasutért áldoznak mások: mig nálunk néhány mérföldnyi vonalt is vasutacskával, Szávával, Kulpával, csatornával, kőuttal combinálgatnak a status-oeconomiának fillérhősei! a német északnak készitményei, sőt termesztményei hamarabb fognak Adriára jutni mint a miéink; keletnek piaczait, a mi örökségünket, idegenek foglalandják el, nem mi; áldásaiból mások népessége, gazdasága, müipara, kereskedése boldoguland, – mi pedig űzzük nyomoruságos forgalmunkat Debreczentől Kisvárdáig! Gyönyörü kilátás, – kecsegtető jövendő, utópiai nagyság Debreczentől Kisvárdáig!
A kényelmi politica non plus ultrája. A rajna-vidékenk több gyárnokai differentialis vámokért folyamodtak a porosz kormányhoz, mellynek illető ministere, hátiratában odautasitja a kérelmezőket, hogy igyekezzenek inkább gyárlatukat tökélyesiteni, mint idejöket vesztegetik olly petitiók szerkesztésére, miknek igényei már a sajtó tárgyalásaiból ismeretesek. – Persze könnyebb igy válaszolni, mint okszerüen alapitani meg a negatiót. Ehhez tudomány kell, ahhoz a német Gemüthlichkeit egy kis sótalan witze is elég, az egészhez igy semmi sem szükség más, mint egy kis „devalvationalis izetlenkedés.” – Még egy másik hasonló stücklit tett a tisztelt minister ur. A „német iparüzők egyesülete,” mellynek kivált a védvámok jelszava, s melly már a Zollverein congressusához is folyamodott védvámokért, igénybe találta venni, hogy a porosz cabinet valamelly ujabb kereskedési szerződések tárgyalásánál ez egyesületet is hallgassa meg. – Ez nem ujság. – Francziaországban kereskedelmi kamarák, iparos, mezőgazdasági tanácsok vannak szerkesztve, természetesen szakértőkből, s ezeknek az illető ministeriumok kérdéseket tesznek föl, véleményeiket veszik, s azok folyamodásokban, fölterjesztésekben initiálnak stb. De Berlinben ez nem tetszett. A szakbeli tanácslatokkal ajánlkozó egyesületnek azt válaszolák: nem ismerjük, nem akarjuk ismerni. Ez a kényelmi politicának non plus ultrája.
Zálogházak. A Hetilap 32-dik számában jelentettük, miképen a bécsi zálogház leszállitotta kamatit 6 és 5%-re. Most Boroszlóból is olvassuk, miképen az ottani zálogházakban is élénken sürgetik a kamatleszállitás reformját. Most a 100-ra menő kölcsöntől 10, az 500-ig menőtől 9, ezentul 8 percent vétetik. Le akarják szállitani 6 2/3 száztólira. A mint sulyos teher ama magas kamatláb a szegénységen: ugy üdvözlött jótétemény leszen e leszállitás. Bizonyosan erős befolyással leend az uzsoráskodás elnyomására is, melly a status kamatszedésein fölül van mindig, de bennök még is temperatióját kényszerül elfogadni. Boroszlóban például, mert a városi zálogházak 10-ig szedtek, az uzsoráskodás még magasabban járt. Ha leszállitatik a kamatláb, természetesen utána kell csökkenni az uzsorának is. Eszünkbe sem jut ugyan mondani, hogy e financzialis nadályrendszer a leszállitás következtében azonnal és egészen ki fog pusztulni, de fog nagy mértékben és tetemes fokozatban enyhülni, s ez is nyereség. Bár a mi szegényebb osztályaink is részesülhetnének illy enyhülésekben.
Örsy.
