Nézzünk szét
Nézzünk szét
Magyarországnak most gazdaság s csak azután műipar, igy tanácsol egy német lapban egy morva uri ember. Értjük, jó uram. Ön bizonyosan valami posztós vagy mi, s ohajtaná nagyon, hogy mi eszünkbe se juttatnánk, miképen a gyapju értékesebb dolog, ha megszőtték, s hagynók inkább önöknek ezutánra is a jó hasznot, mellyet rajtunk szedtek. Köszönjük a jó akaratot. De csak megtanuljuk mi is az arithmeticát. – És még azután inkább jó atyafiak leszünk mint kedvelt szomszédok. Magunknak is vannak embereink, kik tudnak a szövéshez csak ugy, mint önök. Hadd jusson ezeknek is; ők rokonink, véreink, mimagunk; önök csak számitó szomszédok. Pedig a szomszédság, hiszen csak megjárja, – de az atyafiság és mimagunk – ezek hadd éljenek!
A Pozsony-nagyszombati vasuton a f. évi april hónapban 8600 személy és 8853 1/5 mázsa teher szállitatván, ezért bevétetett 4445 pft. A személyszám ez idén, a tavali ugyan azon hónapi szállitáshoz képest négyszer annyi. – Nagy emelkedés. És ha még a most folyó majus hónapban egész N.Szombatig megnyittatik a vasut: akkor forgalma természetesen még elevenebb leszen. – A vasutak jövendőjénél ovakozzunk a jelennek szük korlátait méregetni, – mert méh ez csak, mellyből nagyszerü utókor szülemlik.
Papir és egyéb irdai szerek árlejtése. A n. m. m. k. udv. kincstár gyönyörü mennyiségü irdai szereket ohajt beszerezni, s árlejtést hirdet. Mi a hirdetésben azt kerestük, valjon legalább a papirra, tollakra, pecsétviaszra s effélékre, mik a hazában nemcsak kaphatók, hanem nagyobb concurrentiávalis készitetnek, csak a hazai készitők vannak e meghíva? Mert miért ne történhetnék ez meg? Félhetni e józanon, hogy a hazai számos papirgyárak, papirmalmok tulajdonosai és vállalkozói között ne legyen elegendő versenyzés 710arra, hogy az árban a legméltányosabb fokig leszálljanak a követelések. – Félhetni e a pecsétviasz tekintetében is a kevesek zsarlásitól, midőn a mint csak mi tudjuk Pesten Pfaender, Pozsonyban, mit gondoljuk, Fischer, Nagy-Szombatban Spiegel gyárnokok már magok is iszonyu mennyiségeket készitetnének, csak volna megrendelésök elég? – Ha pedig a verseny hiányától tartani nem kell, mi áll akkor ellent a status azon figyelmének, jóakaratának, mellyel saját vállalkozóit, ha valaki, ugy bizonyosan és kiválólag épen ő, gyámolitani, istápolni tartozik? – Mi ezen meggyőződésünkben soha sem tudtunk megnyugodni a megyei és városi hatóságok azon szabályaiban, miszerint, midőn nemcsak irdai eszközök, hanem durva posztó s effélék beszerzésére árlejtéseket tartanak, ezt csupán belföldi vállalkozókra azért nem szoritották, mert az ez által okozandó versenyhiány drágaságot idézne elő s a n. m. m. k. Helytartó Tanács az illy eljárást roszalani fogná. Versenyhiánytól mit sem kell tartani, s nem különösen a hatósági szolgaszemélyzet kellékeire nézve, – midőn itt vannak a szakolczai, a kőszeghi, lékai, laibiczi, radványi posztósok. Azt pedig föl sem tehetni, hogy a tisztelt főkormányszék valamelly eljárást csak azért fogna roszalani, mert általa a hazai műipar segélyezése czéloztatott. Hogy pedig a külföldi verseny még tetemesebb jutányosságot eredményezne, azt nem hisszük, – mert a hatósági háztartás kellékei mind olly czikkelyek, miknek gyártása nálunk olcsóbb mint külföldön, – s ha a vállalkozók, kik külföldi készitményeket ajánlkoznak szolgáltatni, alantibb áron akarják ezt tenni: ugy a hatóságok bizonyosak lehetnek benne, miképen a minőségben kétségtelenül megfognak csalatni. Hiszen e vállalkozók többnyire a zsidóság azon osztályából valók, melly – mig a jobbaknak tisztelet, becsület, – a csalás vádjait méltán hordozza magán; e vállalkozók a legrégibb, állottabb, s a külföldi bukott gyárakban és kereskedésekben árverési árakon meszerzett holmit szolgáltatják a hatóságnak; a szélességben egy fertályt, vagy ennek egy harmadát, felét, vagy csak egy negyedét is magoknak nyerik meg; a végeket egy két rőffel, mindig rövidebben adják, s azt, hogy a szerződések illy megszegése miatt birságot ne szenvedjenek, akár a hatósági kezelő személyzetet, akár a szabókat s egyéb mesterembereket megtisztelik. Csak illy módon kárpótolhatják magokat az árak csekélyséeg ellenében, s csak azért alkusznak külföldi készitményekre, mert a belföldi vállalatok firmáival nem élhetnének ugy vissza. Csak ez előtt két évvel történt, hogy Bácsban egy pesti zsidóház nem tudván mustráival és áraival győzni, utoljára azon szemtelenségre vetemedett, miszerint szakolczai posztót olcsóbb áron ajánlkoznék és kötelezné magát szolgáltatni, mint magok az árlejtésen jelenvolt szakolczai posztósok. Persze csalt nagyban. Rosz, keskeny és hiányos posztót adott. Magunk láttuk a mustrákat, magunk hasonlitottuk össze a szakolczai készitményekkel, magunk győződtünk meg róla, hogy a megye alávaló hitványságokkal lőn kiszolgálva, – a szabómester fölötte panaszolt, hogy az elvállalt munkánál neki is iszonyu kára van, a kelmék keskenysége, kevessége miatt stb. De azért az egész G’schaeft megtörtént, a megye jó szakolczai szövetek helyett kapott hijábavaló, ringyrongy külföldi készitményeket. Kérdjük, az illy olcsóság mellett nyer valamit a házi pénztár? Semmit. Mig ellenben a hazai gyárakból csak jót kapna minden hatóság nemcsak azért, mert itthon a vállalkozó nem teheti magát illy zsufondárosan pelengérre, hanem azért is, mert itt könnyen utolérhetni hamisságait. – Azért hatósági árlejtéseinken szoritkozzunk hazai műiparosaink készitményeire!
A würtembergiek, mint a Siebenbürger Bothe legujabban mondani sziveskedik, azért hullároznak most haza, hogy az otthon maradottakat is magokkal hijják, és a kivándorlóknak, illetőleg telepedőknek számát ekképen szaporitsák. Tudván, miképen az Erdélyi Gubernium hivatalos uton tiltatta el Würtembergben az Erdélybe költözködést: megvalljuk, hogy a Siebenb. Bothének e magyarázatát furcsán valótlannak kell ismernünk; s még furcsábban vennők, ha igazán még olly jámbor német ember költözködnék ide!
Czukor. Francziaországban ez idén 306 répaczukor-gyár van munkásságban; 1845-ben csak 294 volt. A mult évi sept. 1-jétől martius 31-ig 36,105,737 kilogramm (egy kilogramm valamivel több másfél bécsi fontnál) gyártatott, taval csak 32,373,919 gyártatott.
A linczi rajziskolát 1845ben 301 tanuló látogatta. Oktató Waldvogel ur tanitja a rajzolásnak minden szakait. Jelesül 711előadja az épitészet, – a gépszabadkézi, – ékitményi és fekvetrajzolást. A tanitványok tavali rajzaiból számosabb példányok mutattattak elő az első austriai iparegyesületnek közgyülésén, hol a mutatványok köz megelégedést nyertek. – Biztosan reméljük, hogy Glembay ur, az iparegyesületnek ujdon választott oktatója, hasonlag szép eredményeket fog az augustusi vásárra hirdetett rajzműkiállitáson felmutatni. – Legyenek közhasznu fáradalmai a legjobb sikerrel megáldva.
Iparműkiállitás Schweitzban. A f. évi augustus hónapban fog Zürichben megnyittatni a schweitzi első iparműkiállitás. Átalános leszen az egész ország iparára nézve. – Szivesen lajstromozunk hasonlókat, mert ösztönül szolgálhatnak iparüzőinknek a hazánkbeli kiállitások becsét, fontosságát belátni és hasznunkra forditani.
Husfogyasztás Párisban. A mult mart. hónapban 7362 ökör, 1524 tehén, 640o borju, 40,890 juh volt a párisi vágóhidakon; a kereskedés pedig 466,3O2 kilogramm olvasztott fagygyut nyert.
Taval ugyan ezen hónapban 6979 ökör, 1320 tehén, 5634 borju, s 35,881 juh vágatott le; olvasztott fagygyu pedig 556,689 kil. ment a kereskedésbe.
Tehát a f. évi martius javára több esett tavalhoz képest: 383 ökörrel, 204 tehénnel, 766 borjuval, 5009 juhval; ellenben a tavali martiusra kedvezőbb volt a fagygyu-mennyiség 787 kilogrammal.
E szerint az 1846-diki martiusban 375,000 kilogrammal több hust fogyasztottak ela párisiak, mint 1845-ki ugyan ezen hónapban.
Páris budgetje 1846-ra: a bevétel föl van véve 46,150,781 frankra. A kiadások öszvege ugyan ennyire tétetik.
Magyar zongorászok. A helybeli lapok kiemelve mondják el, hogy azon zongorák, miken Liszt itt játszék, Streicher és Schweighofer mühelyéből kerültek, s Péter váczi-utcai raktárában kaphatók. Sajnálhatni, hogy derék hazánkfiát raktári azaz vásáros eszközökkel látták el környezői. – Helyesen kérdezék az ,Életképek’, hát Magyarországban nincsenek jó zongora-csinálók? Örömmel adhatjuk a választ, hogy bizony vannak, és jók. Ott van Pozsonyban Schmied Károl, kinek műveiből van egykettő még Észak-Amerikában is; Europában számosabb fővárosokban: Bécsben nagy számmal; Budapesten talán 30–40 családnál. Itt van Pesten Steiler Lajos, ki az iparegyesülettől ezüst érdempénzt nyert. Itt van Pesten: Schwáb Frigyes, kinek zongoráin a hullámhurok olly szép találmány stb. De mind ezek nem raktárra dolgoznak. A megrendeléseket is alig győzi némellyike.
Vasuti jövedelmezés. Lajstromozni igértünk adatokat a vasuti jövedelmek szaporodásáról azok ellenében, kik a nagyobb számoktól megijednek, mert nem tudnak tovább látni a mostan-nak szük körénél, s mert meg sem gondolják, hogy apróskodás nem lehet szülője nagyságnak.
A Paris-orleansi vasutnál:
| Jövedelem april 8-tól 14-ig 1846: | 174,673. |
| Jövedelem april 8-tól 14-ig 1845: | 151,158. |
A Pris-roueni vasutnál:
| Bevétel april 7-től–13-ig 1846: | 153,803. |
| Bevétel april 7-től–13-ig 1845. | 129,697. |
A Strassburg-bale-i vasuton:
| Bevétel martius hónapban 1846: | 166,007. |
| Bevétel martius hónapban 1845: | 153,321. |
A belgiumi vasutakon:
| Bevétel az egész februárban 1846: | 785, 753. |
| Bevétel az egész februárban 1845: | 687,262. |
Ime mindenütt növekedik a forgalom, természetesen vele a jövedelmezés is. Mivelhogy nagy vetésnek nagy az aratása.
Az austriai Lloyd. Mi háládatos ügyzemény a tengerhajózás, mi nagy élénkséget képes kifejteni a tengerpart, mellyen a mi Fiuménk is tengerre szólit bennünket: ennek kimutatásaul álljon itt a következő tudósitás:
712Triest, maj. 7-kén. Tegnap este tartatott az austriai Lloyd gőzhajózási társaságnak 11-ik közgyülése, mellyben az 1845-ki januártól decemberig vezetett zárszámadásnak e következő végeredményei terjesztettek elő:
| 1844–1845 | növek. 1845. |
| Járat (Fahrten) | 380 | 704 | 85 perc. |
| utazók száma | 55476 | 117949 | 115 perc. |
| A pénz és ékszerek értéke | 13177228 | 25531361 | 95 perc. |
| Levelek száma | 111385 | 227219 | 105perc. |
| Áruk: göngyölei | 36575 | 135733) |
| Áruk: mázsái | 65582 | 236994) | 260 perc. |
| különféle tárgyak göngyölökben | 24636 | 31706 | 30 perc. |
Az 1845-ben átfutott tengermérföldek száma 331718, miből mindennapra 909, minden hajóra 818 van szolgálatban) naponkint 50 tengermérföldet ad. – Az által hogy a társaság minden részvényeit kibocsátotta, képessé lön nemcsak lefizetni a Dunagőzhajózási társaságnak tartozott egész vételárt, hanem megtériteni azon kölcsönt is, mellyel a status segitette. Az egész bevétel 1,400,000 pftra ment, mig 1844-ben scak 800,000 volt; a növekedés tehát 80% mig a hajózási költségek csak 60%, az igazgatásiak 45%-tel szaporodtak. – Uj gőzös épitését kezdték meg 300 lóerőre, egy másik gőzös egészen megujitatott. Az ügynökségek eddigi 26 száma 44-re emeltetett. Az öszves 20 gőzösnek, 2110 lóerővel, 7006 tonnányi teherképességgel, 2,515,000 pftra határoztathatik. A társaság egész tőkéje teszen 3,000,000. – A zárszámvetés fölöslege 337,000 pftra megy. Ebből 105,000 a hajók romlásával leszámitaték. – E szép eredmények következtében ismét, mint taval, fölül-osztalékot lehetett kérni 2%-el.
E szerint a 232,000 fölöslegből esett a régi 1500 részvényre 60,000 ft, 40 ftos osztalékul, – a további 172,000, 12%-tes javadalomul 20,640; a 2%-tes fölül-osztalékul 30,000; – a még fölmaradt 121,360 ft. a tartalék-pénztárba tétetett, melly már most 175,128 ftra emelkedett.
Vasuti kamatbiztositás. Poroszországban a posenstargardi vasut-társaság részvényeseinek a folyó hónapban tartott közgyülésésében tudomásul adatott, mikint azon nehezségeken, mik e vasut tovább vitelében mutatkoznak, a kormány ugy akar segiteni, hogy legalább 3 1/2 percentnek biztositását magára vállalja. – „S ez valóban a legkevesebb, ugymond az Allgemeine Zeitung referense, mit a status vasutaiért tehet, mik annyira kevéssé biztatnak jövedelemmel, miszerint biztositás nélküli átvállalásuk csak olly szédelgő szakban vala lehetséges, minő az 1844/45-ki volt. Hasonló biztositásnak kell megadatnia az Oder jobb oldalára számitott egyéb vállalatokra nézve is, ha azok, mint a poseni és porosz rendeknek megigértetett, valósitatni fognak. –” Mi nálunk, amott a másik odlalon nem akarnak igy gondolkodni. A szük-keblüek, párt-ellenkedők, – legjobb esetben vakok és jámborok. De ők nem akarnak, nem tudnak máskép. – Bár csak tanulnának! Az okulás nemesít és bölcseséget ad!
Örsy.
