Nézzünk szét.
646Nézzünk szét.
Olly csodálatos-e az, ha magyar meserember irni tud? A Preszb. Zeitung helyesli az „Egy magyar mester” által irott czikkelyt Hetilapunkban a czéh-ügyekiránt, de különösnek találja, hogy a czéhbeliek közül először is magyar nyilatkozik, holott a czéhek férfiai nagy részint németek honunkban. Ne csodálkozzék biz azon senki ezentul, mert nézzen szét csak fővárosunkban is, és látni fogja, hogy bár számra többen azok, kik német ajkuak, de a lekességben, közügyek szeretete – és pártolásában, hazafiui buzgóságban magyarjaink nincsenek fölülhaladva. Pedig ez erények az értelem fejlettebb világától nyernek tenyésztő, éltető erőt! – Aztán, kinek van joga azt állitani, hogy nálunk nem-magyar mesterségek emberei mind németek, csehek stb. – sőt kinek van joga mondani, hogy minden nem y-nos nevü ember is idegen a magyarságtól? Illyeneket nem állithat senki. Az ugy nevezett német czéhekben is számos a születésre, ajakra és érzelemre magyar, s napról napra még több is leszen; mert be fogjáklátni hazánkfiai, hogy a „diplomás meddőségeknél” jutalmazóbbak az iparosság munkái, s ezt belátva a kis ipar osztályaihoz is csatlakozni fognak. Továbbá idegen nevü mestereink között is sokaknak, igen sokaknak a magyarság elemök, indulataik magyar érzelmek, – ohajtásaik magyar imádságok, nyelvök nekik magoknak betanulva, gyermekeiknek születési magyar! Illy hő buzgalmu, illy magyar férfiakat ne számitson senki idegen elemnek ez országban! – Miéink ők, s mi övéik vagyunk! – Félre tehát a csodálkozássasl, ha a közép, a városi, az iparüző osztály már is értelmes magyar elemképen mutatkozik, s ví ki magának jelentőségét!
A franczia ipar tőkéi. – Cunin-Gridaine minap következőleg becsülte fel a tőkéket, miket a francziaországi főbb iparágak képviselnek.
| A gyapot-iparban, ide értve annak minden átváltoztatási ágait, fekszik | 800,000,000 |
| A gyapjuszövő iparban van | 550,000,000 |
| A selyemben | 300,000,000 |
| Vas-iparban | 250,000,000 |
| Lenben és kenderben | 400,000,000 |
| öszvesen | 2,300,000,000 |
Illy hatalmas alapu ipar mellett nem nagy csoda, ha Francziaországban mernek a védrendszer szigorubb szályain koronkint enyhitgetni, nem csoda ha vannak, kik még nagyobb bátorsággal ledönthjetőknek tartanak minden védsorompókat, mert az valóban nagy erő, it ennyi millió nyujt, s mellyet a franczia műipar fejlettsége olly nagyon istápol. S még is Francziaországban vannak első tekintélyü, rangu, állásu férfiak, vannak mezőgazdasági, műiparos és kereskedelmi tsetületek, kik mind szükségesnek itélik a hazai iparágak védletét az angol és belga még fejlettebb, még tőkedúsabb iparosság ellenében;a minthogy a fennálló vámszabályozat valóban védelmi alapokra épitkezik. – Hát mi hogyan ne számitsuk közgazdsaági politikánk józanságai közé, hogy keletkező műiparunkat védjük, oltalmazzuk a tulnyomó versenyzés ellenében?
A würtembergi költözködők, mint a Siebenbürger Bothe mondja, fölötte szivesen fogadtatnak Erdélyben nemcsak a szászoktól, hanem egyebektől is. Jelesül mondatik, hogy Vajdéj helység oláh előljárói kérve kértek magoknak adatni egy két családot, kiktől aztán a földmüvelést ők is megtanulhassák. Aztán meg magyar birtokosok is kapva kapják e német szorgalom-mestereket. S ez annyira megy, mikint ujabb szállitványok után közös az ohajtás. – Ellenben a pesti hirlapok meg azt közlik, hogy igen számos szerencsétlen család vissza kényszerült fordulni oda honnan jött, mert a kecsegtető ámitások Utopiáját Erdélyben föl nem találhatta. Tisztelendő Roth ur mit mond mind ezekre? Elküldi e Würtembergbe a Siebenbürger Bothe őszinte igaz mondásait a végből, hogy megint százakat és százakat lábra állitson, kik hazát veszitsenek, ujat nem találandók.
A vasuti jövedelmezés növekedése. A páris-orleansi vasutnak bevétele f. é. mart. 17-től 24-ig volt:
| 153,639. | 05. |
| 1845-ben, ugyan azon időszakban csak | 129,113. | 65. |
| A páris-roueni vasuton mart. 17-től 23-ig 1846. | 142,091. | 15. |
| 6471845-ben pedig, ugyan azon idő alatt | 114,894. | 15. |
| A belga vasutak jövedelme f. é. januar hónapban tett | 812,674. | 70. |
| Taval ugyan e hónapban csak | 753,870. | 57. |
Igy növekszik a forgalom, mihelyt vannak alkalmai. A mi uraink, kik nagyobb vállalkozások ellen annyira con amore szeretik és folytatják a declamatiókat, akarva hunyják be szemeiket hasonló eredmények előtt. Csak rajta, az ő vakoskodó vezérletöket nem követendi egy józan sem, mipedig szorgalmasan fogjuk lajstromozni az adatokat, mik mind meg annyi fegyverek lesznek ellenök.
Szegénység. Londonban 1845-ben következő számmal nyertek szegények ingyen lakást, élelmet, öltözést: a városnak
| középponti kerületében | 57,593 |
| északkeleti kerületében | 30,996 |
| északnyugoti kerületében | 21,465 |
| délkeleti kerületében | 14,311 |
| délnyugoti kerületében | 42,020 |
| nyugoti kerületében | 7,430 |
| öszvesen | 173,814 |
Berlinben pedig van 6000 alamizsnás, 3–4000 koldus, 6000 szegény beteg, 3500 árvagyerek.
Smyrnának forgalma évenkint 60,000,000-re megy; ebből 22 millió Angliának, 17,000,000 Austriának, 8,00,000 Francziaországnak esik. Az austriai forgalom Triesten át foly, – de hát a mi Fiuménk mikor fog részesülni illy élénk s terjedt forgalom javadalmaiban?
Nyers selymet a német statusok 100,000 darab aranyért visznek ki Nápolyból, pedig ha mi Magyarországon utána látnánk a selyem bogártenyésztésnek, ugyan csak szolgálhatnánk selyemmel azon fölül, hogy magunknak is maradna feldolgozásul elég!
Furcsa rány. Berlinben van 10,000 szabad személy s 18,000 szolgáló leány. – Pesten sincs roszabbul.
Tolnában 1845-ben annyi emberszületés volt, mennyi órája az évnek, u. m. 8784. Igy jelentette ezt a fő orvos. Minthogy pedig az 1837-ki egyházi öszveirás szerint volt Tolnának 176,417 lakosa, e számhoz képest taval 5%-tel szaporodott a népesség. – Kivánatos volna tudni, hogy a halandóság mi számra hágott, hogy igy azarányokat tovább lehetne füzni.
Anglia boldogsága növekszik! azt gondoljuk Wildner indigenánk igy fog felkiáltani, ha olvassa, hogy Angliának statusadóssága 1834-től 1844-ig 6,737,000 és néhány pft évenkinti kamat-teherrel szaporodott. – Bizonyosan öröme lesz Dr. urnak, mert szerinte sok terhet viselni: országok üdvössége. – Csak nekünk magyaroknak ne kivánjon illy boldogságot! Ugy is benne vagyunk már fülig! Vagy mágnásságunk, nagyobb nemességünk nem olly tengerében fuldoklik-e már az adósságoknak, hogy azt országos status-adósságnak is nevezhetjük? – Bizony jó volna egy anti-adósság-egyletet alkotni, mellynek tagjai köteleznék magokat adósságot nem csinálni.
A páris-orleansi vasut üzlete 1845-ben:
| E vasutnak bevétele volt | 7,912,436 fr. |
| E vasutnak kiadása volt | 3,541,705 fr. |
| bevételi több a kiadások fölött | 4,370,730 fr. |
Ebből levonva a törlesztési, kamatfizetési, s a hivatalnokok részeltetésére forditott öszvegeket, osztalékul maradt a részvényesek számára 2,585,319 frank. Szép haszon a részvényeseknek! De a közönség talán nem szivesen köszöni meg. Azért vagy maga a status épitsen vasutat, vagy legalább kamatbiztositás által vegyen magának befolyást az ut-vám meghatározására nézve, miszerint az ugy szabályoztathassék, hogy a közönség zsarolásával ne méltatlan nyereséget juttasson néhány magánosoknak. – De ha a status nem veszen részt a vasuti épitkezések körüli terhekben, s ezeknek minden veszedelmeit a részvényeseknek, a magánosoknak kell magokra vállalniok: akkor, kinek lehet szólója a tisztán nyerész vállalatok korlátozásához?
Iszákosság ellen, igen jó sikerrel használtatik a Berzelius-Schreiter-féle orvoslás: melly ebből áll: 3–8 napig nem 648kap a beteg semmi más ételt és italt, mint mellyben pálinka nem volna. Az ezen gyógyitás alól kikerültek között nem tapasztalhatni recidivát.
Török ipar. Az Erdélyi Hiradó irja, miképen egy év óta Törökországban tetemes áldozatokat tesznek a belföldi ipar felvirágoztatására. Mintegy 3,000,000 pftra tehetni azon öszveget, melly csak taval e czélra forditatott. S a főváros környékében már szép számmal vannak selyem-, szőr-, gyapot-gyárak. – Mind ezekután azt jegyzi meg az Erdélyi Hiradó, hogy a fényes porta után tehát már csak következhetik a magyar haza is.” – Bizony már csak következik, ha következendik, pedig minap a Hetilapban is irva volt, mikint az ipar körében mi lehettünk volna urai a töröknek, mert ő aludt; s ime ő előbb van az akartban és tevésben, még az alvók mi vagyunk.
Breznóbányáról statisticumok. A városnak szántóföldje van 4285, rétje 4367, saját erdeje 7870, – a beszterczebányai bánya-szükségekre reservált erdeje 96,526 hold. – Termeszt, 10 évi középszámitás szerint 7646 kereszt, vagy magban 15,292 pozsonyi mérő gabonát, – 13070 kereszt, vagy 30,690 p. m. zabot, – 90,000 mázsa szénát és sarjut. – Tenyészt 240o fejős tehenet, 2590 ökröt, 1094 darab fiatal szarvas marhát, 1302 disznót, 4751 juhot. Lótenyésztése csekély. – A műipar körében legnevezetesebb iparágai a csizmadia, timár, kordoványos, bodnár és asztalos mesterségek. Fa- és fa-szén kivitelei tetemesek. 1845-ben kivitt 32,666 deszkát, 7533 léczet, 300,000 zsindelyt. A bodnár és asztalos munkák kiviteli taksája évenkint 600–800 pftra megy (micsoda számadás szerint?). Sajtot készint évenkint 900 mázsát, de talán scak 150 mázsát ad el. Nyitrának és Morvának esztendőnkint 400–500 ökröt hizlal. – A timárok évenkint 25,000 darab szattyánt készitenek, melly jeles minőségü. – Bevisz évenkint 28,000 p. m. buzát, – bort 4000 akót, pálinkáért is sok ezreket fizet Szepesnek, noha saját pálinkaházai is 1250 akót égetnek. – Szárazu dolgok, de adatok, pedig ez idő szerint jelszó: adatokat kérünk, adatokat urak!
A gyáripar nem szülője a peuperismusnak. Nálunk is mondatott már nem egyszer, miképen a műiparnak tömérdek sokak a szegényei, – mivelhogy munkájokkal csak a gazdag gyárnoknak, vállalkozónak szolgálnak stb. Jó lesz e nézet mgczáfolásaul egy kis kivonatát adni egy czikknek, melly a „Deutsche Gewerbszeitungban” e részben megjelent. – Régi dolog, ugymond a pauperismus, szegények mindig voltak, s vannak mindenütt, ott is, hol az iparüzés nem virágzik. – A gyáripar is nem szül, hanem talál már nyomorultakat, kik sorsuk javulásaért csatlakoznak hozzá. Vegyünk fel valamelly vidéket, teljesen ipartalant. Valami gyár állitatik bele. A szegények, kik azelőtt semmit sem kereshettek, benne munkát nyernek, s részint meglépesednek, részint legalább az inségtől megmenekülnek. De a gyárnak ezen segedelme igen felhivó ösztön arra, hogy a távolabb vidékek szegényei is ide vonuljanak, mind azon sovár reménynyel, hogy mellette ők is boldogulni fognak. S ime ez az oka, miért van a gyáripar kiséretében mindig annyi szegény, kiknek minden ezereit nem képes táplálni. Tehát ő nem szül nyomort, hanem balsága van alamizsnásnak tekintetnie minden inségeskedő által, és a mezőgazdasági iparnak azon szolgálatot teszi, hogy ennek élősdi mazurjait maga körébe átszivárogtatja.
Rövid beszéd, de vajmi tanácsos!
Örsy.
