„Balatoni gőzhajózás gr. Széchenyi István. Pest april 2-án 1846.”
„Balatoni gőzhajózás gr. Széchenyi István. Pest april 2-án 1846.”
(Vége.)
Mondottuk miképen a gróf e röpiratában is hű maradt eddigi modorához, s értekezésének fő tárgya, a balatoni gőzhajózás mellett sok egyebekről is megemlékezett. Megigértük, hogy ezen érintéseit is közleni fogjuk, s ezennel ki is irjuk azokat; egy azért, mert legtöbbnyire olly ügyek, mikkel a közfigyelemnek méltó sőt némileg szükséges foglalkodnia; más azért, mert a gróf e röpiratát kevés példányokban nyomtatván, eszméit csak a napi sajtó utján lehet közebbekké tenni.
Már előbbi czikkelyünkben is megismertettük a grófnak azon nézeteit, hogy
„A kőszén-ügyet lehető művelésre és mi előbb felemelni, mulaszthatlan szükségünk; – hogy
„A Balatont csatorna által kapcsolni össze Dunánkkal, s igy a balatoni vidékeket öszvekötni közlekedéseink s forgalmunk főerével egy a legtermészetesebb, és haszonnal legigérkezőbb tervezés leend.
Ezekről tehát most már nem szólandunk; csak ollyanokat veszünk itt számba, mikről minap nem emlékezénk.
Legfőbb ezek között:
II. A hitel-intézet.
Azután
III. A vámos ut-rendszer. E két tárgyról igy nyilatkozik a gróf röviden s odavetve:
„Mi magyarok már sokat kezdettünk soron kivűl. És több esetben vajmi jül tettük, hogy igy cselekedtünk. Nem kezdhetvén az „első teendővel” kezdettünk a „másodikkal”, melly majd maga után rántja az „elsőt.” Igy példaul a váltótörvény tulajdonkép nem volt ,első teendő”, igy a budapesti lánczhid sem. Hitel-intézet és országos közlekedések lettek volna e két tekintetben az elsők. De valjon ráállott volna e az 52 vármegye stb stb mind arra, mi nélkül hitelintézetnek nincs valódilag általános alapja? s valjon kész lett volna e az egyetemes kiváltságot szintugy kivenni vámos utakon egy egy garasát, sőt huszasát zsebéből, valamint majd szépen kiveendi krajzczárát a budapesti hidon? Bizony alig. S ekkép mint mondám, nem volt olly rosz számitás ez estekben a később teendőkkel kezdeni, mik okvetlen magok után vonják az elsőbbeket. Mert hogy ne tegyen a mozgalom semmit is, miszerint végpusztulásának, mellybe a váltó törvény már már dönti, elejét vegye, mi egyedűl tökéletes alapra állitott hitelintézet által történnék biztosan meg; és hogy a nem sokára bevégzendő budapesti állóhidhoz, melly ugy fog állani a két part között, mint egy csinos kis czukrászmű, a haza legtöbb részeiből jobbadán csak loscpocs, meg nem szünő fenakadások közt, sőt néha épen ne lehessen közeliteni, attól nem tarthatunk, ha kisded babérinkon el nem alszunk stb.”
Nem feladatunk levén taglalatát irni a gróf állitásai és inditványainak: ez uttal nincs mit mondanunk a fölebbiekre; csak azt ohajtjuk elérni, hogy az elmék e két ügyre nézve 564olly figyelemre legyenek provocálva, minőt fontosságok s kivált a hitel-intézetet illetőleg, közel jövendőjök méltán igényel. – Ugy hirdetik tudniillik, Bécsből, hogy hitelintézet nem sokára, talán már hónapra sem kerül, kormányilag fog felállitatni. Nem tudunk e részben semmi bizonyost, legkevésbé részleteket, azért bővebben majd csak akkor nyilatkozhatunk, ha az intézet programmja és szabályai közre lesznek bocsátva. Addig is csak sajnálkozásunkat jelentjük ki, miérthogy ez intézet ne országilag alakitatik.
A mi az ut rendszereket illeti: e tárgyban mennyire tudjuk, a Hetilap szerkesztősége egy kitünőbb mérnök-capacitástól kért és nyerend szakszerű és avatott dolgozatokat, s azért a nyájas olvasónak türelmét kérjűk mind addig, mig a Hetilap e javaslatokat meghozandja. –
IV. A budai tunnel-vállalat.
Ott, hol röpiratában a gróf a balatoni gőzhajózás hasznosságáról szól, emliti miképen sokan mondják, hogy a balatoni gőzös nem fog hasznot hajtani.
Itt a gróf különböztetést javasol; és példákat hoz fel.
Jelesűl: Angliában számos hid létezik, melly egy századékot sem hoz, s ég is találkozik részvényese. Mert a rövidebbre vett ut néha egész tájnak, különösen pedig valami isolált város-résznek, rögtön kettőzteti, sőt még ennél is magasabbra emeli becsét. stb. Ezután a gróf igy folytatja:
„A nem rég megpenditett budai tunnel-vállalat igen jól szolgál a mondottnak még világosabb kiemelésére. Ezen vállalat sikere ugyan is, mi a tunnel hasznát illeti, nyereségre nézve nem olly szoros igazságilag bizonyos, miszerint józanul cselekednék ollyas, ki sem Pesten sem Budán nem bir semmit, és még is az egész vállalat terhét egyedűl saját vállaira vonná; midőn azon nyereség, mellyben ezen vállalat sikere, hogy többet ne mondjak, csak a Krisztina-várost részesitené, olly bizonyos és olly roppant, mikép a lehető legrövidebb látás volna a Krisztinavárosiak részéről viszont az, ha csak azért, mert a tunnel-reszvények haszna nem olly bizonyos, mint kétszer kettő négy, elég szűkkeblüek, vagy jobban mondva, elég rosz számitók volnának a kibocsátandó részvényeket csak gyéren szedni, és azok elkapását azoktól várni, kik sem a Krisztina-városban, sem Budának e táján semmit sem birván, egyedűl a tunnel hasznában részesűlhetnek, mig ők egy haszonban, és pedig egy roppant haszonban t. i. telkeik és házaik előre ki sem számitható becsemelkedésében olly bizonyosan részesűlnének, mint a hogy a nap világitja a földet és e fölött még azon második haszon is nyitva áll előttök, melly magából minden valószinűség szerint várható.” –
Ennyit a budavári alagutról a gróf. Mi pedig igyekezni fogunk az imént emlitett jövedelmezési valószinüségről s általában a vállalatnak jelen stadiumáról bővebben értesiteni a tisztelt közönséget. –
V. Budapesti Gellérthid.
Közvetlenűl a fölebbi czikk után a gróf igy szól:
„Szintugy hihető s állitásomat kész volnék fogadással erősiteni, hogy a pesti Ferencz- és Józsefkülvárosok és a belváros egy része vajmi jó nyereséggel birnák el egy a Gellérthegy táján fentartandó hajóhid minden költségeit, az az hogy a most érintett városrész jóval többet nyerne egyetemes becsemelkedés által, mint a mennyi veszteség háromolhatnék a hid fentartásából rájok legroszabb esetben is.” –
565E részben, mennyire ismerjük, a közhiedelem is a gróffal tart, azon estre, ha majd a lánczhid elkészülvén a hajóhid mostani helyéről fog levitetni a sóházhoz, mert igy azt tartják, a két átjárás között leszen elegendő nagy távolság, melly mind a két hidat számos néppel fogja táplálni. – De mi azt véljük kivehetni a gróf fölebbi szavaiból, hogy szerinte a mostani állapotban is lehetne már a gellérti hidat jó haszonnal fentartani. És illy értelemben is hozzá állunk a gróf fogadásához. – Mert nem csak a pesti rész emelkedése volna itt számba veendő, hanem a budai parté is, hol a Tabán hasonlag kétségtelenűl sokat nyerne. – A közlekedés könnyűsége növelné a közlekedők számát is azonnal. Ez természetesen a hid egyenes jövedelmét szaporitaná. Vegyük aztán ide, mi más előnyök lennének még ez által biztositva. A pesti part gyönyörü és hatásos házhomlokzata levonulva az aldunasor legaljára is. – A nehéz fuvarok, a marhák átkelése ide parancsoltatnék az alsó hidra, miszerint ott, hol a két városi lakosság nagyobb tömegekben, élénkebb sürögéssel töri magát át egyik városból a másikba, mint tágabb kényelemmel mind ovottabban a nagy tolongás veszedelmei és késedelmeitől járhatna fel s alá. – A hid megnyitás is az átkelő hajók számára combináltathatnék ugy, miszerint ennek mostani késedelmei elmaradhatnának. Az alsó hid este, a felső reggel levén nyitva, az átkelés soha sem fogna megakasztva lenni stb. –
Valóban nagyon ohajtjuk, hogy a grófnak e figyelmeztetése ne hangozzék el, sőt inkább mielőbb komoly fontolóra vétessék a két városi hatóság körében, s legyen mielőbb Gellérthidunk is. –
Vi. Füred-csinosbitása.
Emlékezünk ugyan, miképen ez előtt néhány évvel keserü kifakadásokat, sőt aljas piszkolódásokat vont maga után egy férfiunak e részbeni felszólalása, mivelhogy az elhatározottan olly párt embere, mellyhez a feljajdulók nem tartoznak. De azért még sem tagadhatjuk meg magunktól közleni azokat, miket a gróf ide vonatkozólag mond, mert egy részről őszintén akarnók, hogy hazánk füredi kéjhelye csakugyan olly nemesitett legyen industria által, mint a hogy ritka bájjal áldotta meg a természet; – s mert más részről biztosan reméljük, hogy, mert más tekintély emelte fel szavát, az inkább elfogadtatik. –
Mondja pedig a gróf e következőket:
„Ha van hely, hol mozgalom, kifejlett kellem és minden magasb érdek hija miatt, tán a szivarokat, politikai pletykákat és a mindennapi közös vacsora utáni korcsmalejtőket kivéve, felüté a nagyobb számra nézve minden kisérőivel együtt lakhelyét az unalom, az bizony a természettől vajmi gyönyörüen ellátott, de az emberektől koránsem eléggé ápolt, sőt sok tekintetben még jó formán el is roncsolt Füred! Mi nagy állitás ugyan, elismerem; de ha csak ugyan azt vesszük, – és itt valóban legtávolabbról sem kivánnék bárkit is megsérteni, – hogy mennyire csak terjed a határ, mind elpusztiták az erdőket, s ekkép egyetlen meglehetős sétahelyet sem hagytak az egész tájon; hogy a lakházak a helyett, miképen a Balaton tükrére néznének, egmásnak bokolnak, mint városi házak, s hómlokuk helyett hátuljuk, meg az istálló, minden kiséretivel áll azon gyönyörű tó felé, mellyre kiki olly szivesen függeszti szemeit, ki ahhoz közelit; hogy az egész füredi révparton egy meglehetős 566hajó, de még csak egy illedelmes csónak sincs, melly a Balaton kellemeit vitorlázásra vagy uszásra némi biztosságal élvezni engedné, hogy egyátalában szinte semmiben sem létezik Füreden azon csin, azon falusi csend, azon kényelem, azon minden fesz-nélküliség, és még is mindenek fölötti illedelem, melly más, kivált külföldi fürdő és borviz helyeket olly magához vonzó bájerővel ruház fel, hogy mind a már sokat élvezett, mind a még sokat élvezni akaró egyiránt és nagy számban tódul feléjök, ha mondom csak a most érintetteket veszük tekintetbe s egyszersmind azt is, milly haszon és kellemdús kifejlésre volna a füredi öböl és átalában az egész balatoni partvidék képes, nem hiszem fölebbi állitásomat helytelennek, hogy itt vajmi sokat tett ugyan a természet, de annál kevésbé vehető észre az embernek ápoló keze, minden elferditési és rontási iránya szinte minden lépten látható.” –
Halljuk! uraim, s tegyünk a szerint, hogy illy panaszokra ezután s minél előbb lehetőleg legkevésbé ok legyen.
Örsy.
