A dolgozóházak szüksége.
A dolgozóházak szüksége.
Azon szegények, kik akármelly oknál fogva nem képesek munkát találni, erős igényeket formálnak a statushoz. Azért a szegények ellátása egy főjelentősségű ága a közigazgatásnak. Azonban szükséges óvatosnak lenni. Ha a status csak segit: ugy szegénye leszen sok, iszonyun sok. Bizonyitja ezt Anglia. Itt minden község istápolni tartozott szegényeit. S mivelhogy volt segedelem: lett koldus is számtalan. 1750-ben még elég volt a szegények gyámolitásaul 7,500,000 forint, már 1783. 20,000,000 ft kellett e czélra, 1815-ben 60,000,000-ra ment, 1831-ben 70,000,000-t tett, – 1832-ben pedig 75,000,000ra hágott a szegény-taksa. A parlament általlátván a status-segély illy kiszolgálatási módjának káros hatását: megrendelé, hogy minden kerületben dolgozóházak állitassanak, s azok, kik közsegedelmet igényelnek, ha munkára alkalmasak, a dolgozóházakba beállani kényszeritessenek. A siker az ohajtott volt. Szükségesek tehát és jól sikerithetők a dolgozóházak.
Igy elmélkedik a „Preszburger Zeitung” két vezérczikkében.
Szivesen aláirjuk nézeteit; tervet is igért adni e dolgozó házakról; várva várjuk.
