Állapitsuk meg a szavak értelmét.
Állapitsuk meg a szavak értelmét.
A nemzet előre haladásának egyesült erőkre van szüksége, különben a divergentiák a biztosnak látszó sikert is koczkáztatják. Azért nézzünk szét kissé a közgazdászat megyéjében.
Ki számlálhatná elő azon számtalanfelé szétágazó véleményeket, mellyekkel kiki önmaga érdekeit a köztársaságéval kapcsolatban hozni törekedik, a közjólét előmenetelétől önmaga jobb létét várja, s viszont önérdekeinek előmozditatásával a közjólét legsikeresebben vélvén eszközölhetőnek, mind kettő egymással azonositja. Tekintsünk vissza avvagy csak azokra, mellyeket fentebbiekben rövid vázlatban elmondottunk; vesse öszve, avvagy tegye ellentétbe vélök saját véleményét kiki, válogassa el közülök a magáéval akár öszveegyező, akár eltérő elveket, elmélkedjék felettök, miért van meggyőződve erről, miért nincs amarról? miért hiszi a közjóra nézve ártalmasnak azt, a mit a másik talán mulhatlanul szükségesnek itél, honnét vannak az egymással homlokegyenest ellenkező vélemény-különségek? vonja magát kiméletlenül szigoru birálat alá s feleljen őszintén e kérdésre, elébe teszi-e önérdekeit a közjónak, vagy alá rendeli? Kétségen kivül számosan vannak, a kik egyik vagy másik részre hajlanának, legszámosabban pedig a 506kik mindkettő öszveegyeztetni ohajtanák.
A minthogy valóban a mindennapi közönséges okoskodások tévelygésein felül emelkedett nagy elmék, az emberi társulatok s az emberiség közjavát szivökön hordó józan belátásu férfiak, a közjólét okainak s eszközeinek fejtegetését vizsgálataik tárgyává tették. Ez a közdászati tudományok eredete.
A tudományoknak elvvel kell birniok, melly által más rokon nemü tudományoktól megkülönböztessenek, mellyből annak részletesebb nyomozásai mintegy közös kutfőből lehozattassanak, s hova a tárgy többfelé szétágazásai visszavitesssenek. Ezen tudományban pedig átalános elvet keresni annál szükségesebb volt, mivel egyedül annak feltalálása által lehető a számtalanfelé elágazó, sőt olly gyakorta egymásba ütköző érdekeket egyesiteni, kibékéltetni s ugyan azon czélra vezérleni.
Illyen átalános elvnek látszott a munka elve vagy is ezen tétel: a nemzeti gazdaság szerezhetésének kutfeje a Munka.
A munka elve látnivalóképen korlátokat vet a magánérdekek egymás elleni törekvésének, mert azoknak czéljok leginkább, hol nyiltan, hol pedig a közjó leple alá burkolva, munka nélküli önhaszonkeresés. Az érdekek összeütközése s kicsapongása helyett mindenkit a maga munkássága kiszabott körébe utasit, nem enged felsőbb követeléseket az ipar egyik nemének a másik felett; ezenkivül átalános, mert a társulati mindenféle foglalkozások nemeire egyiránt kihat, a munkásság közös jelleme mindegyikben feltaláltatható, mindegyikre egyiránt alkalmazható, mellyek mind együtt, mind különvéve a tudományos alapelvnek szükséges kellékei s megismertető tulajdonai.
Mindazáltal a munka elve ellenmondásokra talált. Nem csupán munkával szerezhetünk nemzeti gazdaságot mondották sokan. Legelső kutfeje a nemzeti gazdaságnak maga a természet, a tartományok természeti gazdagsága. Mások ismét ezt vetették ellent: munkával kell ugyan magokat a természet, élet-javait is felkeresnünk, öszvegyüjtenünk, eltartanunk, különféle élvezetekre elkészitenünk, de okos munkával; ismernünk kell a természet javait, azoknak haszonvételét, munkásságunkat okos értelemnek kell vezérleni, tehát nem a munka, hanem az emberi ész, okosság, értelem a nemzeti gazdaság eredeti kutfeje. 507Harmadik azt mondá: hogy valamit előállithassunk, készen kell lenni már elébb valaminek a miből s mi által. Az emberi értelem s a természet gazdagságai készen vannak. Az emberi értelem okos anyagi munkássággal hozza elő a természeti élet-javakat magából a természetből. Az értelmiség szellemi a természet gazdagsága anyagi tőke, eszköz a munkásság, mellynek folyamatban tartásához még egy harmadik, azaz: pénztőke kivántatik.
Némelly bölcs észrevételek azért vesztik el minden becsöket, mivel ugy is mindenki tudja, senki sem tagadja, senki kétségbe nem vonja. A felhozott ellenvetések helyesek és igazak magokban, mert minden emberi dolgoknak eredeti kutfeje a természet és emberi értelem. Hanem itt az a kérdés: mi szolgálhat tudományunk alapjául, nem azon legnagyobb átalánosságban, hol minden ismereteink öszveolvadnak, hanem azon különösségben, miszerint alapelvünkre más egyéb tudományoktól megkülönböztetett tudományos rendszert alapithassunk.
Ha többféle alapokat veszünk fel, mi következik belőle? hanem ha az, hogy tudományunkban egység s öszvefüggés nem leend. Ha a nemzeti gazdagság szerzésének kutfejéül a tartományok természeti kincseit, helyzetét, éghajlatát vesszük fel; hova vitetünk ez által? Talán elsőben természettudományi vizsgálatokra és nyomozásokra, mellyek ha a tartományok természetjavainak öszvehasonlitásában nem kedvezőleg ütnének ki ránk nézve, azután ide: más nemzetek tartományai a természet többféle javaival birnak, foglaljuk el azokat, vagy pedig, tartományunk szegényebb másokénál, azok a természet javaival bővölködnek, gazdagulhatnak, nekünk ő nálok mindig szegényebbeknek kell maradnunk, rajta nem segithetünk. És ha még több alapelveket keresünk, hát a történetek ellentállhatatlan hatalmának nincsen-e a nemzetek jólétére, felemelkedésükre s aláhanyatlásukra elhatározó befolyásuk?
A mi az értelmiséget illeti, kétségen kivül minden tudományok alapja az értelmiség, okosság, e nélkül a nemzeti gazdagság okairól s megszerezhetésének eszközeiről sem elmélkedhetnénk, ez tehát minden ismereteink s cselekvéseink közös kutfeje. Midőn azonban egy önálló tudomány alapelvéről van szó, más kérdés adja elő magát; mi tárgynak vizsgálatára forditsuk értelmiségünket, mi eszközöket szolgáltat kezünkbe czéljaink elérésére, s mi igazságokra vezérel bennünket az okosság.
A pénz fogalmának ide zavarása végezetre legkevésbé állható meg. A pénz csak eredménye munkásságunk egyik igen szélesen terjedő nemének, a kicserélésnek, azért is a munka elvében benfoglaltatik. A pénz fogalma annyira homályos legtöbbek előtt, hogy a közgazdászati tévelygő vélemények nagyobb része abból veszi eredetét, ennél fogva a pénz természetének felvilágositása egyik fő tárgya a kögazdászati tudományoknak, alapelvéül ellenben egyátalában nem szolgálhat.
Ezekután általmehetünk most már a közgazdászati tudomány rövid vázlatára. A közgazdászat tehát a nemzeti gazdagság okairól s megszerezhetésének és nevelésének eszközeiről tanit. E közben szoros kapcsolatban vannak egymással. I. Az életjavak előállitása. II. Azoknak a társulat egyes tagjai között feloszlása, III. Felemésztetése vagy elfogyasztása. Különösebben:
5081) Az életjavak, emberi azaz: czélszerüen intézett okos munkásság közbenjöttével állittatnak elő. Még a természet önkénytes adományaiank öszveszerzéséhez s megtakaritásához is munka kivántatik, annyival inkább azon életjavak előállitásához, mellyeket a természet készen kezünkbe nem szolgáltathat. Hogy a természettől veszünk mindent, senki sem tagadja, de a természet javaiból csak akkor lesz, akar magános, akar nemzeti gazdagság, ha azt munkásságunk által öszveszerezzük, megtakaritjuk, s élvezetünkre alkalmatosokká tesszük. A munka elvének felállitásával nem rekesztjük ki az értelmiséget, sőt inkább azt, mivel az emberi munkásság alatt szükségképen okos munkásságot kell értenünk, a munka elvében szorosan befoglaljuk. – Ugyan azért:
2) Okos munkásságunknak szükségesképen azon czéljának kell lenni, hogy általa minél több életjavakat állithassunk elő. Mellyhez megkivántatik:
a) A személy- és vagyon-bátorság. Kétségen kivül leginkább ezen két czél elérhetése tekintetéből alakultak az emberi társulatok, s e tartja fel azokat fenállásukban. Az olly társulat, mellyben sem személy-, sem vagyon-biztosság nincs, nem tarthatja fel magát. E két feltétel valamint a társulatok fenállásának, ugy a társas életi jólét, életjavak s gazdagság szerzésének is mulhatlan feltétele. –
b) Munka-felosztás. Az ember csupán társas élet tökéletesitheti s emelheti jólétét végetlenül. Nem egyes embernek tehetségei végetlenek, hanem az egész emberiségé a magas társas életi előhaladásában. Majd minden egyeseknek más meg más vele született hajlamai, észtehetségei, testi ügyessége, vágyai s ösztönei vannak. Ezeknél fogva egyik egy, másik más munkatételre alkalmasabb, mint egyik a maga tehetségeinek leginkább megfelelőt igyekezik foglalkozása tárgyául választani. Igy az egyik egy, másik más nemü életjavakat állithat elő nagyobb bővségben, következőleg a munka felosztása által az elő állitható s előállitott életjavak mennyisége tetemesen több, mintha mindenki tehetségeinek meg nem felelő s természeti hajlamaival ellenkező többféle munkálatokat folytatna. A munka-felosztás apróbb részleteinek fejtegetésébe nem bocsátkozhatván ez uttal, fennálló gyárak példájából be lehet bizonyitani, hogy az előállitás munkafelosztás közbenjöttével csak nem hihetelen arányban nevekedhetik. Ugyan ez igaz a nemzeti munkásságra nézve nagyobb kiterjedésben. Mivelt nemzeteknél a különféle életnemek, mesterségek, tudományok, műipar, földmivelés, kereskedés, mind inkább elválnak egymástól s elkülönözve gyakoroltatnak; miveletlenebb nemzeteknél ellenben többféle foglalkozások csak nem mindenki által vegyesen üzetnek. Miveltebb nemzetek tehát már csak ezen egy okból is tetemesen több mennyiségü, értékü s becsü életjavakat állithatnak elő, ugyan azért gazdagabbak is mint a miveletlen nemzetek. A munka-felosztás végbemenetelére s tökéletesbülésére azonban elmulhatatlanul megkivántatik.
c) A kicserélés lehetősége. Mert különben senkinek sem fekszik érdekében tulajdon maga számára akarmiféle életjavakat olly bővségben állitani elő, mint a munkafelosztás közbenjöttével lehetne. Ezeknek feleslege haszonvétlenül rajta veszteglene. Ellenben, ha kiki az általa nagyobb mennyiségben előállitott életjavak feleslegével, 509másoktól a szükségeseket be nem cserélheti, akkor mindazon különféle életjavak önmaga erejével előállitására kényszerül, különféle foglalkozás nemeit vegyesen üzni kénytelen. A kicserélésnek eszköze a pénz és kereskedés, melly utóbbi a munka felosztása következtében az előállitó ipartól elkülönözött foglalkozás nemévé válik.
d) A munka-felosztás annál hathatósabb minél szélesebben terjed, következőleg azt, nemcsak egyesekre s egyes tartományokra, nemzetekre, hanem az egész emberiségre kiterjeszthetjük. Ezen leszélesebben kiterjedő munkafelosztásnak közvetitője a külkereskedés, vagy inkább az átalános világkereskedés, az átalános kereskedési szabadság. Ezek szerint a munka elve átalános ipar s kereskedés szabadságára vezet bennünket s az egész emberiség jólétét magában egyesiti. Honnét a munka elvére alapitott közgazdászati rendszer, szabad ipar rendszerének is szokott neveztetni. – És csak alkalmazásban szokott e szabadság a közjó érdeke tekintetéből némi korlátok közé szoritatni, mellyeknek helyességéről, és arról, minőknek kell lenniök, többek között a nemzet földirati helyzete, a népesség, álladalmi szerkezet, népjellem, s ezekkel rokon belső és szomszédi viszonyok határoznak. S ez aztán az okos statusgazdának gyakorlati tere, mellyről távoznia nem szabad, különben üres elméletekbe merül, vagy azon urhoz hasonlit, ki előbb készittet zsinóros liberiát, s aztán hizlal vagy soványit bele embert. –
