Honi iparérdekeink a pesti most mult József-vásárkor.
Honi iparérdekeink a pesti most mult József-vásárkor.
Azon kivül, mit vidéki kereskedőkről, kik a védegyesületi tagok fogyasztását tekintetbe véve honi czikkekkel látták el magukat, már több számunkban koronkint megjegyzénk, általánosan azt mondhatni, hogy a magyar gyáripar e vásár forgalmával megelégedhetik. Bizonyitására állitásunknak hallottuk többek nyilatkozatát, birunk irásbeli jelentésével is gyárnokoknak, kik készleteiket egészen eladták, sőt azon nyilatkozatával levének megörvendeztetve az illető vevőknek, hogy gyártmányaik mind minőségre mind szinezetre, mind választékra, mind árra nézve a külföldivel érdemesen pályáznak. És valjon nem örvendetes-e ez mind azoknak, kik a honi ipar emelkedését és felvirágzását szivükön viselvén, annak miután a törvényhozás utján ápoló védelmet nem nyerhetének, socialis uton szándéklanak kellő dajkálást eszközleni a hazafiui kötelesség nemes érzetében. Illy kelendőség, mint az ipar erősödésének eleme, bizonyosan örvendetes tény, és nem utolsó vigasztalást nyujt a hazai iparforgalom barátinak ama végtelen gunyokért, rágalmakért és megtámadásokért, mellyekkel ez árva nemzetnek még a becsületes szorgalom e szerény mezején is küzdenie kell. De bár mi vigasztaló, és mondani mernénk reményt haladó legyen is a már mutatkozó eredmény, minden esetre még csak kezdet az, csak ifju csemete, mellyet hatalmas terebély tölgygyé nevelni nehéz, fáradságos, de szép és háladatos feladatunk. Isten ne engedje, hogy örömünkben kezeinket pihenésre tegyük; legyünk kitürők és megtörhetlenek az édes anya haza ipar-érdekeinek pártolásában mennyire lehet előmozditásában, s ámbár adatok nyomán meg vagyunk az egyesület tagjainak hazafiui érzelmeiről és buzgoságáról győződve; szolgáljon még is minden feltünezedő siker uj meg uj ösztönül a kitartásra, ne monopolium altató szerűl az elpihenésre. Ne felejtsük, hogy kitartásunk már könnyebb, édesebb és gyümölcsözőbb; – kezdetben nélkülözésre vala szükségünk, most istennek hála csak rokonszenvre a hazai ipar készitményei iránt. Posztóban példaul és mindenféle szövetekben a legszebb bársonytól és selyemnemütől kezdve le a legolcsóbb foszlányig, 469nem különben szivarban, vas és aczél-nemüekben, kézmüvi készitményekben stb stb szükségeinket izlés és kényelem tekintetében tiszteségesen és még magas igényeket is kielégitőleg fedezhetjük. De ne felejtsük, hogy jó ügyünk, a honi ipar, szorgalom élénkitése és felvirágoztatás csüggedetlen kitartásra és változhatlan nemzeti érzelemre vár, és hogy jövendőiére nézve ez egyedüli remény horgonya! Isten velünk.
W.
