Korszerü figyelmeztetés a m. középponti vasut ügyében.
Korszerü figyelmeztetés a m. középponti vasut ügyében.
A mult évi Pesti Hirlap 56dik számában a középponti vasuttársasághoz intézett kérdésem figyelmet sem érdemelvén, miután ez évi 644ik számban egy Erdélyen keresztül vonuló vasut feletti értekezés jött világ eleiben, azt hiszem, nem leend felesleges, ha a Szolnoktól Erdély felé vezetendő vonal körül kisszerü nézetem némellyeit elmondom. – „Vannak érdekek, mik erősen kivánják, hogy a vasut Erdélynek vezettessék” mond az emlitett czikk; s ebben teljesen igaza is van, mert mint gróf Széchenyi eszme-töredékiben mondja: „hogy Magyarország különös virágzásra emelhető, abban senki sem kételkedik, ki e hont ismeri.” – Hanem ugy hiszem, hogy épen az érdekek miatt, az előbbször kitüzött vonal nem létesülhet, ha nem módosodik a vonal körüli nézet; – ugyan is
453A vasut-társaság alakulásakor tán helyesnek látszott, hogy a Debreczennek tervezett vonal Borsod, Abauj tájait is érdekelje, és ugy jöjjön Debreczennek, minthogy ott van az Alföldön Erdély felől a legnagyobb négy vásár; – hanem a körülmények változtával megállhat-e ma is azon terv? az kérdés; – mire én azt mondom: Nem, mert miután Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod, Heves s a Kunságok, s tovább a Tiszavölgyén, tán T. Ujlaktól, Szalánkéménig szabályozó társaságok állottak elő, a hol a tett férfia gr. Széchenyi ő nagy méltósága áll a dolog élén, kétségbe nem marad senki a siker felől, azt hiszem; hogy pedig azon a részén a honnak vasut, és csatorna haszonnal meg nem állhat, átlátja a ki keveset figyelmez arra, hogy a társulatok, mint jó gazdák, csak remélhető folytonos jó haszon fejében adják vállalatba a pénzöket, – s ha számba veszi, hogy a tiszavölgyi tősgyökeres magyarok tán száz év mulva sem leendnek a termesztésnek, tenyésztésnek, annyival inkább a mesterségnek azon a fokán, hogy illy kettős közlekedési eszközt virágzásba tudjanak tartani; – a debreczeni négy vásár szintén nem érdemel meg egy vasutat, – valamint figyelembe veszi azt, hogy azon a tájon a kettő közül sokkal több haszna lesz a csatornává idomitott Tiszának, mint a vasutnak, – mert mint a tisztelt gróf mondja: „a Tisza völgyébe temérdek a lappangó kincs, el annyira, hogy ott nemcsak javitások, de egészen uj teremtések léphetnek életbe”, oda tehát mindenki azt fogja ohajtani, hogy minél előbb szabályozott, és azzal együtt gőzösök alá fékezett folyó legyen a Tisza; – hanem
Azért a vasutnak nem kell elmaradni, sőt a csatorna előtt kellene életbe léptetni, de már nem Debreczenben, hanem Váradon, mert a Tisza völgyét szabályozó társaságok Debreczent magok is a csatornás vidékek közé sorolták, és annál fogva, mintegy megsugták Debreczennek, hogy oda nem vasut, hanem ha a város közelébe mesterséggel nem akarnának is csatornát vinni, a Hortobágy könnyü szerrel csatornává idomitható lenne, – s hogy ha ez történnék, akkor a várostól a hortobágyi csatornáig kellene csak vasut, nehogy a mostani város elhagyattassék, s ellőbb helyére a csatorna mellé épüljön egy uj város; más részt meg annálfogva világos, hogy
Ha Váradon kezdetnék a vasut, ott a társaság, mind jelenre, mind jövőre biztosabban remélhet nyereséget, mint Debreczenben; nevezetesen már
Az épitéshez szükséges tárgyak is mind csak Nagy-Váradon kaphatók, ugy hogy Debreczenbe is Nagy-Váradról kellene hordani, mert
Vas-hámor Biharban most is van több helyen, tehát vas felől is helyben lehet rendelkezni.
Követ, a szép munkára is alkalmas gránit-kövön kezdve utolsó kövecsig csak Várad közelében kaphatni. Apró kövecset nevezetesen a sebes Körös annyit hord, hogy az egész utvonalt válogatott apró békasó kavicscsal el győznék onnan, s pedig ha a Körös ágyát tőle tisztitanák, a város ugy hiszem, nem hogy ellene állana, de inkább köszönetet mondana érte.
Meszet, Váradon belől nehány ezer öllel levén az égető bányák, onnat csupán Nagy-Váradon általkapja most is Debreczen, Szabolcsnak egy része, Biharnak nagyobb része, a Kunságok, Csongrád, Csanád, Békés, és pedig noha ez mind onnan meszel, sokszor az oltatlan mész pozsonyi mérője nem ér töbet 15–20 krnál, s ez, ha még tizszer ennyit égetnének is, drágábbá nem válnék, mert a mint a szükség kivánná, annyival több helyen nyittatnék égető bánya. –
Kőszenet is csupán Nagy-Várad közelében lehetne kapni eleget, és hiszem igen jutalmas áron, mert jelenleg egy krt sem jövedelmeznek azon helyek.
Kemény és puha fát, minthogy Pesten kivül aligha legnagyobb fapiacza nincs N.Váradnak. Valamint az épitéshez okvetlenül szükséges targoncza-gyár is, készen csak N.Váradon fellelhető, nem másutt, tehát az egész épitési minden szükséges anyagok, mint raktárban, ugy levén Várad körül, ha hozzá tudjuk, hogy
Az egész Alföldön csupán Nagy-Váradról indul ki minden irányban kő-ut, és azért a tárgyak elszállitása legbizonyosabban csak ott eszközölhető, már azon okból is, mivel jó uton és közelről kell az anyagokat szállitani, és majd mind ollyan vidékről, hol épen az anyagok készitése az élelmi mód, s igy nem kell a szántástól vonni el szállitáskor az erőt: nyilvános nyereség áll elő.
454A mi legfőbb, Váradon kezdve, – a Rhédei nevü csinos népkert körül, – Gyires falunak, hová a Körös-Berettyó-csatorna van tervezve – a Kunság felé Szolnokig nincs több, mint 67,000 ölnyi, Debreczen felé pedig 90,000 öl is van a távolság; tehát ha tekintetbe jön, hogy itt az ut mennyivel rövidebb, s hozzá számitatok azon költség, mellyet az anyagok szállitásaért kellene Váradtól Debreczenig a társaságnak fizetni, ismét tetemes nyereség áll elő; hát ha még Erdélyt, és az utba eső Békés népes helyeit, a Kunságokat ide számitjuk, mivel
Várad Erdélynek ugy ölében fekszik, hogy most is minden áruczikkjét, a mennyit Debreczennek ád, és onnan beviszen, mind N. Váradon kell keresztül vinni: kétségtelen hogy Erdélynek is csak ugy használ teljesen, ha Váradra megy a vasut, hogy az által Kolozsvár, mint Erdély középpontja, lehessen a legöszvehordóbb piacz, a honnan minden vasut nélkül is igen biztos szállitás történhetik, mert Váradtól Kolozsvárig az ut most is lehető jó állapotban van, akkor pedig hiszem jobban gondolna Erdély is ezen legérdekesebb utjával.
Sőt azon nézete is az erdélyi czikknek, miszerint „a Duna s az adriai tenger habjai nem fognának ártani ezen vasutnak, épen igy legkönnyebben bebizonyitható, ha az indóház Váradon volna, mert tán nem lesz megsértés, ha azt állitom, hogy Váradon tul Erdélynek soha addig vasutja nem lesz, mig az aldunai tartományokban, s tán Galaczban nem kezdődik, mert ugy fut Erdélyen keresztül a váradiba, melly által Pestnél fogva igaz, mind az adriai tengerrel, mind Ausztriával egybeköttetésbe jőne, azonban hogy az aldunai koronánkhoz csak névvel tartozó tartományokban lesz-e? lehet-é? és mikor? vasut, azt nem mirajtunk áll meghatározni, s annálfogva azon valamikor oda is terjedhető vasutra annyiban kivánnék jelenleg figyelmezni, mennyiben az is épen oda illjék, és minthogy ugy Várad volna a keleti utnak is épen a vonalába, azt hiszem, hogy:
Ha a 200 o mérföld területü, s fél milliónál több népü Bihart, s benne Várad 20 ezernyi, többnyire uri és kézmives népét, az utba eső népes helyeket a kunság felé Erdélyhez vesszük, minden külső országokra hivatkozás nélkül is megérdemel ezen vonal egy vasutat, annyival inkább:
Ha Debreczennek csatornája lesz; mert ugy a Szolnok felé vezetett vasuttal, két helyen ez is öszveköttetésben lesz, t. i. Szolnoknál a viziuton, Váraddal egy jó kő-uttal, a mi már most is kevés hián a debreczeni határig van Bihar erein elkészitve, – s ez által kapcsolatba jőne a vasuttal a Szamos, Tisza és Debreczen minden vidéke, valamint Arad, Békés stb. is Erdélylyel együtt, mellyet mivel Váradon csatorna nem eszközölhető, máskint soha nem lehet a vasutat annyi érdek közt vezetni keresztül; a honnan világos, hogy
A Pesttől Bécs felé kezdett vonalnál mind a társaság hasznáért, mind pedig honi érdeket tekintve előbb kellett volna Váradon kezdeni, hol nincs Duna, nincs gőzhajó, hanem sártenger választ el Erdély testvérünkkel együtt az ország központjától; a hol pedig az épités épen ugy történhetnék, mint jelenleg a pesti vonalon, hogy az épitő szereket, a tovább épitésre a vasut maga szállitja magának; – no de a mi mult, nem maradt, mert megvagyok győződve:
Hogy ha a vasut-társaság meglátja, minő érdekeket mellőzött el Várad számba nem vételével, a hol az anyagok közel kaphatásából, s az ut rövidségéből származott hasznon kivül, a vonal elkészültével csupán a személy-szállitásból is több hasznot remélhet mint másutt; – s meggyőződik, hogy Erdély felé épen csak az emlitett vonalon legszükségesebb a vasut, – figyelembe veszi, hogy itt nem egyesek haszna, s előmenetele lappang, hanem a közjó melegitő sugara fényledez, mincs kétségem: a vasut létesül. Hogy pedig a vasut által mivé lehet rövid idő alatt Várad, azt majd bizonyitja a következés, az érdekeket pedig elősorolja, a Pecze meleg folyó leirásával kezdve, a szerkesztő ur engedelmével.
Nagy Laos, váradi polgár.
Hetilap elleni zajgások. II. A Budapesti Hiradó „devalvationalis rovatot irat különös (eddig kizáró) tekintettel a Hetilapra, ez tény, – olly elvitázhatlan tény, mint az hogy Pesten kedden és pénteken sok kofa-lármát hallhatni. Hogy a devalvationalis rovatnak első czikkére, melly a gonoszkodás maszlagába beburkolt csupa merő elménczség, üres guny, és garázdaság vala, a Hetilap (11. sz.) nyilt sisakkal kimondta, miszerint ez még eddig csak azt tanusitja, hogy 455némelly urak igen szeretik a jónak útját állani, s megmondá tartozkodás nélkül: majd ha dolgokról lesz szó, ám uraim tessék, ott van a kamatbiztositási rendszer, ott az adó, ott a takarék-pénztári ügy, ott az örökváltság, ott vannak a vámok, ott a közmunkák, ott a közlekedési eszközök sat. ezekről ha majd szólandnak kegyetek, bennünk emberre találandnak, ott majd helyt állunk, de vak fojtások ellen harczolni nem tartjuk méltónak; azért a dologra uraim, ha ellenünk teszik, meg van irva: ha tetszik veletek; ha nem, nélkületek, sőt ha kell, ellenetek is. Hogy a Hetilap azt mondta, ez is igaz, mint igaz az, hogy már sok becsületes emberen rugást tett a füles.
De a devalvator mind eddig dolgok megvitatásába nem ereszkedett s mint észre vehetni már több felhivásból, a Hiradónak természete ollyasmibe nem bocsátkozni hanem könnyebb végét forditván a dolognak, gúnyiratot gyárt személyekre és ügyekre a legkiáltobb rosz akarattal, és mostoha-sajtó-viszonyainkat a névtelenség köpönyege alatt mint szabadalmas pasquilus-iró annál merészebben felhasználja, mennél többb kedvező elemre talál azokban. – Keresztül kasúl gázol személyeken és ügyeken, egész lelki nyugalommal, bűntelenül. Pedig hiszen pasquilust irni nem nagy hősiség, illyet már szent dolgokra is irtak, szegény ember hát nem is igen irtózhatik tőle. De biz e ha nem nehéz, nem is igen diszes mesterség.
Lássuk tehát nemtelen bánásmódját annak a Hiradónak vagy is az annak ködébe burkolt devalvatornak, vagy is ha tetszik devalvatoroknak. Azonban előre is megjegyzem hogy ollyas elménczségek p. o. mivel engem Warghának hívnak, varga ne túl a kaptán, minthogy arról hogy illy nevünek születtem – hiszi vagy nem hiszi a devalvator, csakugyan nem tehetek, – legfölebb is a petreselem-vásárra utasithatók – azonban megjárják biz ezek a Hiradó szemetjén is, hol nem egy górkappan kapargat. Általában meg kell jegyeznem, hogy elménczségek ellen semmi harczom, nézze ezeket az olvasó az illedelemnek, és az ügy fontosságának mértéke szerint.
Jerünk hát a dologra és végezzünk.
1-ső pont. Az encyclopedián fenakadni, ezen olly sokáig kérődzeni, annyit tesz, mint ignorálni akarni ezen az europai nyelvekben elátalánosodott szónak angol, franczia és német számos irónál illy formában előfordultát. Különben hiszen e se baj, ha olly igen botránkoztatja a Hiradó szemét, akár két ae val is irhatjuk, mert botránkoztatni még elleneinket sem akarjuk, és igy az olly igen correct (?)Hiradót sem.
2-dik pont. „A magyar tenger újdon új geographiai felfedezés, mellyet Kossuth tett, s melly olly sok földet körülhajókázó figyelmét mind e mai napuig elkerülte. Ezen columbusi találmányt késedelem nélkül követendi a spanyol, török, angol, muszka, franczia sat. tengerek felfedezése is sat.„ Illyet vagy tudatlan ember írhat, vagy az ki a magyarnak vagy a magyar haza integritásának ellensége. Az utóbbiakkal jól rendezett hazában a törvénynek kellene végezni, ha t. i, imputatio volna írányukban. A tudatlan számára pedig im egy két meggyőző adatocska a) Már a magyar szent korona ősidejében Fiume Liburniához, ez Dalmatiához, ez pedig Magyarországhoz tartozott. b) Maria Theresia 1779 april 23-án kelt királyi beiktatási oklevelében már Fiume városa és kerűlete mint a magyar sz. koronához tartozó testűlet említtetik. c) 1790-ben a magyar országgyüléshez adott kérelem levelében Fiume város maga magát Magyarországhoz tartozónak vallja. d) Fiume az 1807:4. czikknél fogva mint magyar hatóság beczikkelyeztetett, Fiume és Buccari a RR. – a főkormányzó pedig a főrendek táblájánál kapott ülést és szavazatot. e) Miután a franczia kézből, hova 1809-ben jutott, vissza kerűlt, 1822. julius 1-jén kelt k. k. leiratnál fogva a magyar sz. koronához ünnepélyesen visszakapcsoltatott. f) Az 1836. 19. t. cz. a város és kerűlet polgári és büntető törvénykezési rendszerét a magyar országgyülés szabályozta, – sat. sat. És Fiume még sem tartozik Magyarországhoz? Tengere még sem magyar? Bizony gonosz állapotban volna ez a Magyarország, ha határaihoz, hatóságához, igényeihez, és jogaihoz csak az tartoznék, mi a Budapesti Hiradónak tetszik! –
3-dik pont. A III. devalvationalis rovat (Bp. H. 334 sz.) a magyar tengerhajózó társaság ellen irányoza gunyait, s miért? mert haszontalannak 456tartja? nem biz ő. Vagy talán káros hatást vesz benne észre? ezt sem. Vagy nem véli kivihetőnek? Ezt sem. No de hát mi az isten csudájáért gúnyolja, talán idő előtti az ő rákjáratú a b c.je szerint? nem biz az. Vagy talán nem lesz eléggé jövedelmező? azt sem, vagy talán felesleges azon eszközök között, mellyek magyar hazánknak és nemzetünknek jelentőségét a világ előtt emelhetik? nem biz az. No de csak kell valami okának lenni. – Ok és a devalvator! Lásd nyájas olvasó! ez a devalvator egyike a kéjelem-politicusok tigriseinek, kiknek tudni illik kötelességűk abban áll, hogy a mint valaki a nyilvános életben a cselekvés terére kilép, annak azonnal neki rugaszkodjanak, s ha lehet visszariaszszák, mert ők csak a mának, és az álomnak baráti, és nekik a jövendővel semmi bajuk mint a tiszavirágnak. – Ez a magyar tengerhajózó társaság, mellynél fogva anyagi és szellemi érintkezés által rokonszenvet teremthetünk irántunk, melly a becsületes kereset útján a magyar név ismértetésével és hire emelésével, és bizonyosan hasznos üzletével indirecte a haza érdekeit mozditandja elő, mellynek életre-valósága már magában a részvétben is eléggé látható, szinte illyen életnyilvánulás levén, természetes hogy a handabandát ki kell vala állania! És pedig a nélkül, hogy a mellette elmondott fontos okok ellenében valami mondatott volna. Szegény politicus, valjon nem pirit-e rád az élet? ha mai számunkban már meg is alakultát olvasod e társaságnak! Piritson meg a siker még jobban! Majd az utókor, melly e nemzet jelentőségében büszke leend, mint ti most erőködők vagytok annak jövedője hományositásában, majd ha e haza élet fája nemesebb rendeltetése gyümölcseit is meg érlelendi, és nem csupán menhelye lesz árnyékával a kérődzőknek, terebélyességével a dologtalanoknak, nemes belével a férgeknek, majd ha az utókor a most olly sok ellenséges elemmel küzdeni kénytelen becsületes hazafiúi cselekvékenységnek, éa kitartásnak gyümölcseit élvezendi, mellyeket ti most még zöldjeben le akartok verni meg mondja kik valátok ti – igen is meg, de nem válik dicséretetekre. –
W.
