Vezérczikk. (Mérleg.)
Vezérczikk. (Mérleg.)
Végezzük a mult számban megkezdett elemezést. – Közlekedési eszközök kérdése, honunk jólétére nézve életkérdés. Semmi különös jóstehetség nem kell hozzá, hogy átlássuk, mikint e kérdés még az országgyülésnek is egyik főbb tárgyát teendi, ha elég szerencsés lesz nemzetünk minden erejét a haladás, és kifejlődés kellékeire fordithatni. Az időszaki sajtó tehát nem felelne meg hivatásának, ha untatástól tartva, a közvéleményt tájékozni elmulasztaná.
Abban mind a két oldalon egyet értünk, hogy legjobb volna, ha a vasutakat a status maga épitené. – Angliát kivéve (de Anglia, könnyen felfogható okoknál fogva, erre nézve kivételes helyzetben van, s alkalmazási példaúl nem szolgálhat) ezen tant Europa minden kormányai, alkotmányosak és korlátnaok, mind inkább elfogadják, s általános alkalmazásához mind inkább közelitenek.
Szabad legyen tehát azt vitatlan indulási pontnak tekintenünk.
Ha a status épit vasutat, azt csak két uton teheti: vagy saját erejével, vagy kölcsön utján.
Nekünk legalább 100 millió pftnyi költségü vasutakra volna szükségünk, miszerint országos vasuthálónknak főkereszt-vonala huzva legyen. – Vegyünk fel létesitésére tiz esztendőt. E szerint ha saját tehetségével akarná nemzetünk épiteni, évenkint 10 millió ftra volna szüksége. – Életből akarok szólani, s nem a jámbor ohajtások légváraiból. S azért kérdem: reménylhetjük e, hogy az adómentes, vagy (mint szó-szentségtelenitő satyrával magokat nevezni szeretik) szűz-vállas RR. hajlandók lesznek a savanyú almába első kezdetűl illy nagyot harapni? – Hagyjuk hát; ne vitatkozzunk jámbor ohajtások felett. – Csak egyet legyen szabad közbevetőleg megemlitenünk. A szabad Albion szerencsés 282szigetén a nép érdekének óriás hatalam gyorsabban érleli a kérdéseket. Pártok, mellyek elég erősek valának a szabad britt felett századokon át uralkodni s keztyüt dobni a fegyverbe öltözött Europa lábaihoz, letünnek a népközvélemény hatalma előtt, mint a kiszerepelt szinpad-hős. Nevöket tartogatják még egy darabig, az emlékezet kopott rongyakint; de végük van ...
Illyen Angliában a szabadon nyilatkozó közvélemény hatalma. – És még is! évtizedek kellenek ott is, mig egy egy roppant kérdésben, minő az emancipatio, a rabszolgaság eltörlése, a parliament-reform, a gabna törvény lerontása stb. a nép érdeke törvénnyé válik. Én nem hiszem, hogy az angol nemzetre nézve egy egy kérdés fontosabb volt volna valaha, mint reánk nézve a közteherviselés kérdése. – És mégis három éves rövid agitatio által a kérdést annyira érlelé a párt, mellyhez tartozni éltünk dicsősége, hogy már csak ólmos botok voltak azt képesek leborongolni. – Pedig ennyire érlelők azt magában az igazság érzetére emelkedett aristocratia soraiban. Istenre, igazságra hivatkozánk, tömegek akarat-súlyára nem. – De mutassatok példát a világtörténeteiben, hogy illy kérdést, illy körülmények közt, illy rövid időt alatt párt valaha ennyire élrlelt! Annyira érlelt, hogy most is mondani merném, akárki legyen is az, ki e nemzet ujjászületése körűl hatályos munkára hivatva lőn, itt kell kezdenie pályáját. Minden más induló pont vagy önámitás, vagy haszontalan, eredménytelen hiú foltozás. – Ki fogja ujra felütni e tárgyban a zászlót, mikint én három évig fenlobogtatám: nem tudom; részemről elég annyit ezuttal mondanom, hogy az nálunk a statusgazdásaztnak alphája. Ámde emlékezzetek szavaimra; akármikint oldjátok is meg a közteherviselés kérdését, ha nem ugy oldottátok meg, hogy a közteherviselés örömnapja a nép által ekkorig egyedül viselt terhek megosztásával kezdődjék, – a kérdés megoldva nincs; – mázolást tettetek a beteg nemzeten, nem orvoslást; munkátok nem más, mint az irás szerint „csengő czimbalom” – Qui vivra, verra „A ki élni fog, látni fogja”. – És azért hogy ez észrevételt tárgyamhoz alkalmazzam, csak ennyit mondok: egy részről a szűzvállasság botor indulata, más részről isten újjának komoly intése, melly nem a sophismaticus, 283hanem valódilag „közös” teherviselésre mutat, ha ehhez még pénztelenségünket számba vesszük: arról gondolkozni, hogy a nemzet kivetés utján beszedendő adóból saját költségén épitsen vasutakat – képtelenség. – Az első módon tehát túl volnánk.
Ámde az okosság még is azt tanácsolja, hogy a status ne eressze ki kezeiből a vasutakat, vagy is azt tanácsolja, hogy ő épittesse. Mikint teheti ezt? Felelet: kölcsön utján.
A kölcsönnek pedig – és itt figyelmet kérek – két módja van: vagy pénzt veszen kölcsön, s attól kamatot fizet és letörleszti, vagy pedig azt mondja „nem pénzben, hanem egyenesen kész vasutban teszem a kölcsönt, s annak fejében nem fizetek kamatot, és törlesztést, hanem annyi jövedelmet biztositok a vasuttól, a mennyi kell, hogy a vasut bizonyos évek mulva ingyen az enyim legyen. Ez utóbbi a kamat-biztositó rendszer, a mi e szerint jól analyzálva nem egyéb, mint status általi vasut épités kölcsön utján. Ha pénzt veszek kölcsön, s ugy épitem a vasutat: kölcsön pénzen épitettem, s a kölcsönért kamatot fizetek és törlesztést; ha pedig jövedelem-biztositásal teszek szert vasutra: szintugy kölcsön-pénzen épitettem, csakhogy a kölcsönt nem készpénzben, hanem kész vasutban teszem, s a kamat és törlesztés fedezésére nem külön fundust, hanem magát a vasutat jelölöm ki, s csak arra kötelezem magamat, hogy a mennyiben azon jövedelem minimuma, melly kamat és törlesztés fedezésére kell, magából a vasutból talán ki nem kerülne, azt pótolni fogom. – Mind a kettő „kölcsön” tagadhatlanúl.
A ki tehát azt mondja: „a status épitsen vasutat” következőleg azt is mondja, mondania kell: „ha nincs a statusnak pénze, vegyen e végett kölcsön” – és még is kikel a kamatbiztositási rendszer ellen, s nem számvetés folytán, hanem in thesi kel ki, s a kamatbiztositási rendszert, a kölcsön rendszerrel ellentétbe teszi: az nem tudja mit, nem tudja miről beszél.
Az egész dolog számtani kérdés, s oda megyen ki, hogy a kölcsönnek két neme közül mellyik olcsóbb? És erre azt felelem, hogy a kamatbiztositási mód, a kölcsön utjáni status-vasut-épitésnek minden kigondolható módjai közt legolcsóbb mód. – Be fogom bizonyitani.
A hasonlitásra nézve nem teszen különbséget 20, vagy 25 millio ftba kerülend e a Fiumei vasut. Csak hogy ugyan azon egy öszveget vegyük mind két számvetés alapjaul. Vegyük fel tehát, hogy ha kölcsön-pénzen épitené a status, 20 millio ftot kellene fölvennie, ha pedig kamatbiztositás utján épitendi, 20 millió ftnak kellend (a mult országgyülési határozat szerint) három századékját, vagy is a 3, 4, 5-ik pcentjét biztositania. Lássuk a kettő közül mellyik drágább.
Kölcsönnél azt akarom feltenni (a mit feltenni képtelenség), hogy 2% kamatra kapnánk kölcsön teljes értékben 20 millió pftot, s 1% évi törlesztéssel akarnók azt lefizetni. – Azért veszem fel ezen lehetetlenségig olcsó alapot, hogy egyenlőség legyen az összehasonlitási számla között; – mert igy is 3 pcentet: azaz évenkint 600,000 ftot fizetnénk minden esetre kamatul s törlesztésül, – s amúgy is annyit kellene legroszabb esetben fizetnünk jövedelem-biztositásul. – A fizetés tehát tökéletesen egyenlő. – Kérdés 284mennyit fizetnénk első azaz kölcsön, mennyit a második az az kamatbiztositási esetben?
Első esetben kellene törlesztésre szoros (algebrai) számvetés szerint 55, 478 év, – évenkint 600,000 ftot fizetve: tenne az öszves fizetés 33,286,000 ftot, ebből a tőketörlesztési fogyatékot mindig számba véve, 2% kamat volna 13,286,800 ft, letörlesztett tőke pedig 20 millió.
Második esetben: a lehető legroszabb conjuncturát akarjuk felvenni, azt t. i. hogy a vasut azon egész 30 év alatt, mellyet az országgyülés biztositási időszakúl felvőn, soha a 3-dik pcentet be nem hozza, a mi más szóval alább kimutatandó számvetésünk szerint annyit teszen, – hogy a vasut nemcsak egyetlen egy személyt sem szállitand, s nem csak az áruforgalmat nem növelendi, hanem még annyi forgalma sem leend, a mennyi most irtózatosan rosz, nehéz és drága közlekedés mellett a Duna és Fiume közt már valósággal van, (ezt hinni pedig az egész világ tapsztalásával ellenkező képtelenség.) – Fel akarjuk tehát venni, hogy az ország egész 30 esztendőn át, minden évben kénytelen volna a 3 pcent jövedelem-pótlást azaz 600,000 ftot egészen megfizetni, – s még is ezen képtelen legroszabb esetben sem tenne az összes kamatbiztositási teher többet 18 millio pftnál, tehát még csak annyira sem menne, mint az épitési tőke minden kamat nélkül, vagy is ezen második mód 15,286,000 fttal kerülne a statusnak kevesebbe, mint ha (jól megjegyezzük: 2%-tes) kölcsön-pénzzel épitené.
Ha ellenben a forgalom csak annyira menne is, hogy a status 3% helyett 2 pcentet tartoznék pótolni, már ezen esetben 21,286,000 fttal volna olcsóbb mint az első mód; – ha pedig a vasut 4%-et hozna, s a status csak 1%-tet tartoznék pótolni, a viszonylagos nyereség az első módhoz képest már 27,286,000 ftra menne, – végre pedig ha – a mi leghihetőbb – a vasut 5%-tet jövedelmezne az ország ingyen kapná meg azon vasutat, melly kölcsön utján 33 millio pftjába került volna.
Számvetésemnek azt vethetné valaki ellene, hogy a második, azaz kamatbiztositási esetben 2% vasut-jövedelem van praesupponálva, mellyet a vállalkozók magok szednének, mivel hogy a kamatbiztositás csak a 3-ik pcentnél kezdődnék, következőleg ezen 2 pcentet első esetben is számba kell a status javára venni. Megengedném, ha azon körülmény nem forogna fen, hogy én scak 2%-tes status-kölcsönt számitottam, a mit Europában al ipari (teljes névszerinti értékben) a legszilárdabb hitelü status sem volna képes eszközölni, legkevesbé pedig Magyarország, mellynek hitel-megalapitására még a törvényhozás sem tett eleget, ti pedig amott a másik oldalon magyarázhatlan kárörömmel mindent elkövettek a mai napiglan, hogy a mit a socialis uton e végre kezdünk, vagy megbuktassátok, vagy legalább megcsorbitsátok. – Nem 2, hanem 4 pcentes kölcsönt kellett volna tehát legalább fel vennem a kölcsön alapjaúl, s ekkor ama 2% jövedelmi különbség ki van egyenlitve; de nem akarok ezen nézethez ragaszkodni; ám számitsunk le a status javára 30 évi 2 pcentes jövedelmet, ekkor a kölcsön terhe 12,000,000 fttal kevesebbre, azaz 21,286,000 ftra menne, – tehát még igy is olcsóbb a kamatbiztositási rendszer, mert annak összes terhe 3% biztositási pótlással csak 18millió, 2%-tel scak 12 millió, 1%-tel pedig csak 6 millio frtot teszen.
285A főtekintet azonban mindig az marad, hogy kölcsönnél az összes kamat és törlesztési teher elkerülhetlen, kamatbiztositásnál pedig még azon esetben sem valószinü a 30 éven általi folytonos kamatpótlás, ha most kezdetben még a forgalom 5% jövedelmet ne hozna, mert azt csak kábaság volna feltenni, hogy olcsó, gyors és biztos közlekedés mellett a forgalom idővel ne növekedjék, kivált miután ha veszni nem akarunk, arról csakugyan nem kételkedhetünk, hogy 30 év alatt csak a folyók szabályozása, belközlekedési eszközök javitása, agrariai viszonyaink, s ipar- s kereskedelmi állapotunk kifejtése körül valaminek csakugyan történni kell.
Lássuk tehát némi tájékozásul, mikint áll jelenleg a duna-fiumei vonal áruforgalma. – Csak összegekben szólok, mert a tárgy hirlapjainkban már sokszor részletekben ki volt mutatva; előre bocsátván mikint számvetésem alapját a harminczadi kimutatások Luiza-uti forgalom, fiumei, buccarri s zengi tabellák, a károlyvárosi keresked. társaság jegyzékei, s Hlubek munkájának egybevetése teszi, s ezekből 10 éves középszámot vettem fel:
I. Vukovár (vagy is a Duna) és Sziszek közt (hol a kereskedés két irányra oszlik u. m. Laibach és Károlyváros felé) a forgalom teszen 2,650,000 mázsát; – ennek szállitási bére vasuton, mázsáját mérföldenkint 3/4 krajczárra véve 993,850 ft
II. Sziszek és Károlyváros közt (hol a kereskedés ismét kétfelé oszlik, u. m. Fiume és Zeng felé) a forgalom 1,888,000 mázsa mérföldenkint csak 1 krjával 306,800 ft
III. Károlyvárostól Fiumeig a forgalom 1,185,000 mázsa, szintugy 1 krjával 488,812 ft
öszvesen 1,788,462 ft
Ebből Europa nevezetesb 12 vasutján tett tapasztalás szerint, középszámmal 46%et azaz 822,892 ft
forgalmi költségül levonva marad 965,570 ft
tiszta jövedelem; azaz csak 34,430 ftnyi pótlék kell, hogy 20 millio ftnak 5% kamatja, a mostani áruforgalom szerint is fedezve legyen. Pedig még itt a forgalomnak semmi növekedése, sőt még csak egyetlen egy személynek szállitása sincs felvéve, ez pedig ugy egészben mint a közbeeső állomásokon igen nevezetes rovatot képez.
Összefoglalom kimutatásim végeredményét. 1) Kamatbiztositási rendszer nem egyéb mint status általi vasut-épités kölcsön utján. 2) Azonban legroszabb esetben is milliókkal olcsóbb, mintha az ország 2% kamatra venne pénzt kölcsön épités végett. 3) Legnagyobb valószinüséggel pedig egy fillér áldozatba sem kerül, mert a vasut-jövedelem fedezendi a kamatokat, s még is 4) az országnak módot nyujt olscóbb tarifát, kezelésrei felügyelést, s a vasutnak kisebb idő alatt a status birtokába jutását biztositani.
„De ha illy kecsegtetők a kilátások, miért kivántok kamatbiztositást?” kérditek talán. Azért, mert számitó embernek 5% bizonyos, némi nyereség reménye mellett, többet ér, mint 10% valószinü. – Kivánjuk, mert szivünkön feküdvén a vállalat létesitése, ohajtanók az aláirt részvények kétségtelen befizetését, a statusra nézve pedig mind azon statusgazdászati előnyöket biztositva látni, mik 286elérhetlenek, ha a vállalat egészen magán-merényletre bizatik.
A B. P. Hiradó a status általi vasut-épités eszméje mellett izgat, s még is azt mondja, hogy nemzetünk ereje a kamatbiztositást sem birja meg. – Miért izgat hát, az első mellett. Én nem értem e logicát. – Azt mondja, hogy a kamatbiztositás drága, s rosz financialis eljárás. Én nem értem ez arithmeticát. Lehet hogy a B. P. Hiradónak más kétszer kettője van, mint mellyel az ismeretes világ ekkorig élni szokott. – Azt mondja végre, hogy elismeri a vasut hasznosságát, de csak ugy, ha valaki saját merényletre épitendi, (természetes logicai következtetés azon állitásból, hogy a statusnak kell a vasutakat épiteni) különben ha illy vállalkozó nem akad, a mellett kiván maradni, hogy a Száva szabályoztassék, Sziszek s Károlyváros közt vasut épitessék, s a Lajosut megváltassék. – Ezen gyönyörü combinationak háromszori rakodás nyereségén kivül egyedüli eredménye az, hogy a szállitás 10 kr. utvámmal mérőnkint olcsóbb leszen. A B. P. Hiradó azt hiszi, hogy ezen 10 kr. utvám eltörlése kereskedési szállitványozásunkat gyorsá, biztossá olcsóvá teszi. Minő statusgazdászati alapra épiti ezen okoskodását; a jó isten tudja. – Én nem értem. – Itéljen az elfogulatlan olvasó.
Kossuth Lajos.
