A berlini iparegyesület és a kézművesek egyesülete ugyan ott.
A berlini iparegyesület és a kézművesek egyesülete ugyan ott.
Berlin, jan. 25. tegnap, mint Nagy Fridrik születése napján, tartatott az itteni iparegyesület 25 éves fönállásának ünnepélye. A terem, mellyben az 500 teriték volt, igen czélszerűen vala kidiszitve. Hátfalán iveződött 3 nagy bolthajtás, mellyek közt az azokat elválasztó oszlopokban kétkét vakablak volt egymás fölött. A középső boltivben magas szobor s rajta Germania képe volt; a 4 vakablakban 4 allegoriai alak képviselte az üzelmek főirányait. A két 289oldalivben alacsonyabb szobrok II. Fridrik és III. Vilmos arczszobrait tartották.
Az uralkodó király és királynő arczszobrai alul emelkedtek az egészet mintegy hordván. A középszobor körl gazdag gulaidomu ezüst edény csoportozat vakitotta a szemet. A szobrok talapzatain ezüstfényü anyagból készült életnagyságu oroszlánok, oroszlánnőstények sat. a vad természeti erőket ábrázolák irányában a felettök uralkodó műiparnak. – Az ünnepély és pohárköszöntések sat. leirását feleslegesnek tartom, mert mindenki képzelheti magának, a helyett inkább magáról az egyesületről irok pár sort. –
1821. jan. 16. a valós. titk. tanács. Beuth ur fölhivására összegyült 72 tag, s elfogadván az általa kidolgozott s 1820. nov. 24. felsőbb helyen helybenhagyott alapszabályokat, megalakultnak nyilatkoztatá magát az egyesület, Beuth urat választván elnökül. Már egy év mulva 362 tagot számlált az egyesület, a második évben 432 sat., jelenleg pedig mintegy 900 bel- és külföldi tagot számlál, s 7 külföldi tiszteleti tagot. A legmagasb állásu és születésü személyek is vettek benne részt, maga a király is, s a királyi családnak egyéb tagjai. Erre csakhamar tartományi egyesületek is támadtak; közülök 20-an tagjaivá lettek az itteni főegyesületnek. Havonként tart gyüléseket, mellyekben a kölcsönös fölvilágositás és eszmecsere nagy hatással volt. Azonkivül következő czélokat tűzött ki magának az egyesület: 1) Az iparkörébe vágó díjkérdések megjutalmazását; 2) Fontos fölfedezések és ipari fáradozások megjutalmazását; 3) Kiadását nyomtatott értekezéseknek, havonkint egy füzet jelenvén meg, s a tagok közt elosztatván. A 24 év alatt 846 iv jelent meg 170 különböző pótlékokkal, 600 rézmetszvénnyel, s mintegy 200 fametszvénnyel. A metszvények egy részét a kormány adatta ki saját költségén. A kitüzött kérdésekre beadott válaszokért s egyéb érdemdíjul elosztatott; 23 arany: 33 ezüst s 13 bronz érdempénz; pénzben pedig mind díjul a kitüzött kérdések megoldásaért, mind ipari tehetségek pártolásaul s különféle készületek és gépekért 25,000 tallér adatott ki. Főleg a selyemtenyésztés és gyártásra sokat költött.
Jelenleg az egyesület tiszta tőkéje 31,000 tallért tesz. Azonkivül két gazdag örökséget kapott, mellyek rendelkezése rá van bizva. Seydlitz t. i. egész vagyonának örököséül átvette, az 86,500 tallérból állott, melly jelenleg czélszerü kezelés mellett 113,000 tallérra növekedett. Seydlitz végrendelete azon örökséget azon czélra tüzte ki, hogy a kamatokból 300 tallérból álló segédpénzek alkotassanak, mellyek a helybeli királyi iparintézetben magokat kitüntető ifjaknak adassanak. 82 ifju részesült azóta azon jótéteményben s jelenleg 12 élvezi azt. – Weber ur 10,000 tallért legált az egyesületnek, hogy a kamatokból iparüzőknek, legényeknek és inasoknak, kik idő és vagyon hiánya miatt nem látogathatják a magasb képző intézeteket, ingyen-leczkék adassanak a nekik szükséges tárgyakban. Azon ingyen felolvasásosk 1832. óta tartatnak.
Valóban igen sokat tett és tesz az aránylag szegény Poroszország az iparüzés fölélesztésére s bizonyára nem sükertelenül. Főleg értelmes és mivelt iparüzőket iparkodik képezni, mi p.o. Angolországban nem igen történik, az ottani gyáros alig nyervén a legszükségesebbekben oktatást, 290mita parliament okiratai váltig bizonyitnak, s Hammond Délkarolina kormányzója joggal szemére lobbanta. – Vannak itt Berlinben mindenféle városnegyedben vasárnapi s egyéb ingyen iskolák, mellyekbe a mesterek büntetés terhe alatt köteleztenek inasaikat elküldeni. – A legujabb időben nevezetes egyesületek támadtak a mesterlegények közt. Azon egyesületek tagjai esténkint esti 8 óra tájban összegyülnek, ott hirlapokat olvasnak, mulatoznak, (a kártyázás tilos) énekelnek, s minden este egy óráig valami professor, a történetből, vegytanból sat. olvas.
Több professor, ki ott olvas, Diesterweg seminariumából való. Szerdánkint versezeteket olvasnak föl, miket magok készitettek, s valóban némelly mesterlegény megszégyenitné nem egy költőnket. – Más egyesületek pietisticus szellemüek, azoknak czélja is a humanitást és igazi kereszténységet ápolni. Azok összefüggnek a Hamburg mellett levő protestans klastromféle intézettel, mellynek neve „Das rauhe Haus.”” Azon intézet kisdedovókat, betegápolókat, szegények intézeteibe való igazgatókat sat. nevel.
Berlin gyáriparát illetőleg: az utósó időkben nagyon csökkent a selyemgyártás, s a selyemgyárak, de főleg az egyes selyemszövőszékek eleltünnek Berlin körül, s az azokban levő munkások legroszabbul állnak. Miért s honna van az, nem tudom voltaképen.
* * *
Tán nem lesz érdektelen ha a „Handwerker-Verein”” (in Berlin Johannis-Strasse Nro 4) statutumait kivonatban ide mellékelem.
„Itt Berlinben szabad egyesület alakul, mellynek czélja: az erkölcsös és értelmességes életet, a mesteremberi rendben hazafiui módon fölgerjeszteni; mestert és legényt egymással, s a népesség többi rendeivel társalgási közlekedésbe hozni, s nemesitett erkölcsök és érlelt isméret által, a vallás, tudomány és müvészet eszközeivel belső jogosságot megfelelő külső viselettel, igazi polgárérzelmet, tiszteletet és engedelmességet a törvények iránt, szeretetet és hűséget az uralkodó iránt, bizalmasságot és egyértelmüséget, mint minden társadalmi erényt tagjai közt ébreszteni és táplálni. Más névszerint különös egyházi és confessiói vagy politikus czélok utáni törekvések egészen elmaradnak az egyesülettől, ellenkeznek tagjai véleményakaratával, s azért tilosak. Midőn az egyesület azon föladásánál fogva minden becsületes, önálló, az egyesületi czélokra eléggé kiképezett embernek, bármilly hitvallásu legyen is, a tagságot megengedi, az erkölcsös fölbuzditás csak a keresztény – humanus álláspontból indulhat, melly magoknak a hazai intézményeknek alapjául szolgál. Minden, ki azon egyesületbe lép lekötelezi magát, magán s másokon az egyesület azon czéljait tehetsége szerint valósitni, az egyesületi törvényeknek engedelmeskedni s az azok értelmében fölvállalt pénzbeli tartozásokat mint becsületes emberhez illik, pontosan leróni. Az egyesület pecsétén jelképül két egymást szoritó kéz van azon fölirással „Előre” (Vorwaerts) – s körűlirással „Handwerker-Verein in Berlin.” (Vége köv.)
