347. Pest, 1848 augusztus 1. A Márczius Tizenötödike tájékoztatója a képviselőház augusztus 1-i zárt üléséről: Kossuth szembehely…
347.
Pest, 1848 augusztus 1.
A Márczius Tizenötödike tájékoztatója a képviselőház augusztus 1-i zárt üléséről: Kossuth szembehelyezkedik a Batthyány-kormány politikájával az új haderő kiállításának kérdésében.
Pest, 1848 augusztus 1.
A Márczius Tizenötödike tájékoztatója a képviselőház augusztus 1-i zárt üléséről: Kossuth szembehelyezkedik a Batthyány-kormány politikájával az új haderő kiállításának kérdésében.
A képviselőház augusztus 1-i rendes ülésének napirendjén „az ország védelmére szükséges katonai erőnek kiállításáról” szóló törvényjavaslat szerepelt. A törvényjavaslat és a központi bizottmány által, előterjesztett módosító indítvány felolvasása után Batthyány Lajos miniszterelnök azt javasolta, hogy a tárgyalás megkezdése előtt a képviselőház tartson zárt ülést. A miniszterelnök javaslatát a képviselőház elfogadta. Batthyány ezzel az indítvánnyal el akarta halasztatni a törvényjavaslat tárgyalását. A zárt ülésen egy heti halasztást kért.
Az volt az indokolása, hogy hamarosan eldől: Ausztria csatlakozik-e a német egységhez és ebben az esetben a magyar képviselőháznak megfelelő ürügye lesz az önálló magyar hadsereg felállítására. Itt is kerülni akarta a szembehelyezkedést Ausztriával. (Spira Gy.: Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel. K.-Eml. II. 192. l.) Ez a javaslat elodázta az önálló magyar hadsereg megszervezését és gyengítette az ország védelmét. A Márczius Tizenötödike augusztus 1-én egyik cikkében megvilágította Kossuth szerepét a zárt ülésen:
Pest, augusztus 1.
Magyarország történetének legnevezetesb perczeit éljük. E haza még soha sem volt illy kriticus helyzetben, mint ma; azonban csak egyetértés legyen* közöttünk, a jelen tűzpróbából dicsőségesen fogunk felkelni…
Az eredetiben hibásan: legyünk.
Azt mondtuk, egyetértés kell.
Ez egyetértés jelen van. Kossuth elszakadni látszik azon kevesektől, kiknek politikájok az önérdek. A Kovács Lajos-féle club* le fog veretni a közvélemény nyilzáporától és hatalomra azon férfiak jutandnak, kik a nemzeti párt eszméjét nyílt sisakkal merik képviselni.
Kovács Lajos, a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium egyik osztályfőnöke, nagybányai képviselő volt. Széchenyi megbízható embere, az országgyűlésen a jobboldal tagja, ellensége volt a függetlenségi törekvéseknek. Pesten Széchenyivel az Ullmann-házban (V. ker. Zrínyi utca) a jobboldali képviselők részére club-helyiséget rendezett be. Kormánypártot akart szervezni, hogy a kormányon belül Kossuthtal szemben Batthyány és Deák helyét erősítse. Később a szabadságharcot hátbatámadással fenyegető megalkuvó csoportnak, a Békepártnak vezetője. A clubra ld. Kovács L.: i. m. II. 119. s köv. l.
Ezen boldog egyetértést Kossuth nyílt fellépése hozandja létre. A világon úgy is még nem volt nagyobb mystificatio, mint midőn az országban azt hitték, hogy a jelen ministerium politikája ugyan az, mellyet mindenki a múlt országgyűlés befejezése után méltán várhatott.
A cikk azután kifejti, hogy néhány nap múlva világosan meg fog látszani: más tehetség kell a nyugalmas időkben és más – forradalmi helyzetben. Az ellenzéké a jövő a táblabírákkal szemben. A minisztérium is látja a veszedelmet, ezért görcsösen ragaszkodik a helyéhez. A baloldal azonban nagyon komolyan veszélyezteti. Azelőtt a miniszterek beszédét nagy éljenzés fogadta. Ma ennek már vége. Az utóbbi két ülés* világosan megmutatta, hogy a régi bizalom szűnőben van. A mai ülésen Deák, Batthyány, Mészáros beszédei fiaskóval végződtek. Bírálja Mészáros beszédeit, amelyekből a képviselőház alig tudott valamit kivenni.
A képviselőház augusztus l-i rendes és zárt ülésére utal.
Majd ezt írta a zárt ülésről:
Nagyon meg volt a ministerialis politikának kétkerekű talyigája akadva.
De minő ellentét!
Kossuth beszélt, s az ember azt hitte, hogy Magyarország első szónoka mint oppositionalis vezér küzd a ministerium ellen. Beszéde alatt a majoritás szemlátomást fogyni s törpülni kezdett.
Taps volt és éljenzés. Az oppositio úgy látszott, mintha Kossuthot e pillanatban hosszú távollét után ismét viszontlátná.
A jobboldal sápadva hallgatott. S ebben mondták ki saját elítélésüket.
Kossuth helyzete a többi ministerek ellenében, tudjuk, sok gyöngédséggel van összekötve. Azért az oppositio elragadtatása pillanatában is megemlékezett, hogy ezen elszakadást minél kevésbé állítsa élre.
A többi ministerek az ülésben elfordultak Kossuthtól, mint az iskolás gyermekek, midőn társaikra megaprehendálnak, és makranczoskodnak, úgy hogy illyenkor daczból még enni sem akarnak. –
Van is a városban e felett beszéd és commentár.
Azonban az idő itt van, mellyben Kossuthnak továbbá már nem lehetett határozatlannak lenni. Kossuth nem tartozhatott hozzájok. Valószínűleg mint hajdanában, újra kiábrándult, megismerte embereit, s hajlamokat manifestal az elválásra.
Kossuth nem tartozhatott az önérdek pártjához, Kossuth nem tartozhatott ollyan párthoz, mellynek ha a ministerium ma ezt mondja, hogy fekete, igent feleltek rá s ha holnap azt mondja fehér, azt sem tagadják.
Kossuth nem engedhette tovább, hogy fényes firmája alatt az olygarchiai büszkeség, s másfelől a táblabírói philiszterség az országban uralkodó hatalom legyen.*
A Batthyány-kormány a nagybirtokos osztály és a középnemesség képviselőiből állott. Az előbbire az „olygarchiai büszkeség”, az utóbbira a „táblabírói philiszterség” (szűklátókörűség) kifejezés utal. A baloldal nem akarta engedni, hogy Kossuth neve ezt a politikát fedezze. Ugyanezen a napon Csernátoni Lajos a Márczius Tizenötödikében félreérthetetlenül kimondta, hogy Kossuth nélkül a Batthyány-kormány nem boldogulhat: „Istenünkre, a ministerium Kossuthnak sokat, mindent köszönhet, mert ha az ő hangja nem védné eddigi mulasztásait, ama majoritás már rég elfoszlott volna.” „A had ügyminister ma ezt igen jól érezheté, mert Fábián képviselő interpellatiójára adott válaszát, a ház egy általános óh!-val fogadá, s csak Kossuth hatalmas szavainak sikerült collegája helyett megfelelni”.
Kossuth átlátott ezen emberek lelkén. Mert ezek csak azért követnek illy jobbra balra döczögő politicát, mert félnek, hogy egy kérdés adja magát elő, melly mint hévmérő meg fogja mutatni: kiben mennyi a hazafiság.
Az olygarchák félnek a kérdések élére állításától. És azért inkább elhitetni akarják, hogy a kérdés nincs élére állítva még most sem, mert félnek, hogy egy kitörés alkalmával nem tudnák elhatározni, mellyik párthoz csatlakozzanak. A nemzetihez vagy az osztrákhoz.
A táblabírópárt pedig csak attól fél, hogy valahogy mozdulnia kell, hogy unalmas egykedvűségökből ki találják zavarni, hogy őt a körülmények tenni kényszerítenék. –
Kossuth nem lehetett többé pajzs, melly alatt az olygarchák hiúsága, s a táblabírák restsége leljen táplálékot.
Kossuthnak a sors más pályát jelölt ki.
Márczius Tizenötödike, 1848. augusztus 1.
(119. szám) 477–478. l.
(119. szám) 477–478. l.
A délutáni rendes ülésen Kemény Dénes gyulafehérvári képviselő előterjesztette, hogy a képviselőház addig nem határozhat a hadügyminiszter által előterjesztett törvény javaslatról, amíg nem ismeri a haderő általános rendezési elvét és ennek pénzügyi feltételeit. – Ezzel az indokolással a törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztását javasolta. A képviselőház többsége megszavazta, hogy a törvényjavaslat tárgyalását néhány napra elhalasszák. A törvényjavaslat vitája a képviselőházban augusztus 16-tól 23-ig volt. Vö. a 410. számmal.
