306. Budapest, 1848 július 18. Kossuth átirata Vay Miklós erdélyi királyi biztoshoz a kincstári birtokokon a dézsma megszüntetésé…
306.
Budapest, 1848 július 18.
Kossuth átirata Vay Miklós erdélyi királyi biztoshoz a kincstári birtokokon a dézsma megszüntetéséről.
Budapest, 1848 július 18.
Kossuth átirata Vay Miklós erdélyi királyi biztoshoz a kincstári birtokokon a dézsma megszüntetéséről.
Saguna András Erdélyi oláh püspök úr folyó hó 15-éről kelt ő Cs. kir. Fensége István Nádor és Királyi Helytartó úrhoz intézett folyamodványában* előadván panaszképen: hogy Excellentiád az erdélyi oláhságnak azon kérelmére, miszerint a kincstári javakban a dézma megszüntettessék, mikép az magyar honban megszüntetve lőn,* mellyel az unio következtében Erdély eggyé lett, – azt válaszolta volna: hogy a dézmát katonai erővel is meg fogja vétetni, azon okból, mert ő Felsége urunk Királyunk az uniót még nem szentesítette.
A Şaguna görög keleti nem egyesült püspök július 15-i levele a nádori levéltárban helyén (Miniszteri 1845. sz.) nem található. Az iktatókönyv bejegyzése szerint Şaguna levelét rövid úton Szemeréhez és Kossuthhoz tették át. A levél azonban sem a belügyminisztérium, sem a pénzügyminisztérium levéltárában nem található. (Uo. 2004. sz.)
Dézsmán a földesúri kilencedet érti, amelyet – ha úrbéren vagy úrbért pótló szerződésen alapult – az 1848: IX. tc. szüntetett meg.
Minthogy az ok, mellynél fogva Excellentiád a kérdésben forgó dézmát beszedetni törvényszerű dolognak tartotta, üdőközben megszűnt, Urunk Királyunk Ő Felsége az uniót időközben szentesítvén,* – annál fogva a ministeri tárczám köréhez tartozó kincstári javakban az úrbéri dézmát már ez évre is ezennel megszüntetem, s megszüntetettnek nyilatkoztatom, annyival inkább, mivel: a dézma szedést éppen a kincstárnak az egyesült hon jelenlegi viszonyai között megkísérteni sem igazságosnak, sem méltányosnak, sem politicai tekintetből hasznosnak nem ítélhetném.
A király június 10-én szentesítette az erdélyi országgyűlés végzését Erdély és Magyarország egyesítéséről.
Midőn ezen rendeletemnek megfelelően mai napon az erdélyi kincstárnokságot is értesíteném, hivatalosan felkérem Excellentiádat, hogy az aratási idő szorgos voltánál fogva a kincstárnoksággali hivatalos levelezés formalitásait be nem várva, a kincstári jószágokon lakó népet (mint hogy a többi nem körömhöz tartozik) a dézma megszűnése iránt haladéktalanul megnyugtatni szíveskedjék.
Tisztázat. Kossuth s. k. aláírásával.
O. Lt. Vay M. korm. biztos iratai 399.
O. Lt. Vay M. korm. biztos iratai 399.
Ugyanezen a napon utasította Kossuth az erdélyi kincstárnokságot, hogy gondoskodjék az erdélyi kincstári birtokokon a rendelet végrehajtásáról. Şagunát pedig tájékoztatta, hogy intézkedett a dézsma megszüntetéséről a kincstári birtokokon. (O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1538/1848., Erdélyi Főkormányszék, Elnöki 1016/1848.)
Az erdélyi főkormányszék felhívta Kossuth figyelmét arra, hogy Erdélyben kétféle tized volt: 1. úri tized (az úrbéresek adták földesuruknak, az úri szolgálattal együtt teljesen megszűnt és ez nem okoz semmiféle nehézséget); 2. kincstári és papi tized (minden szabadsorsú lakos fizette, ezen a királyi kincstár és a papság osztozott). Az utóbbi tizedet a még nem szentesített erdélyi 1848: VI. tc. eltörölte. Utasítást kért, hogy vajjon Kossuth rendelete az utóbbi tizedre is vonatkozik-e. Egyúttal már a válasz előtt megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a gabona betakarítását tizedszedés címe alatt ne akadályozzák. Zavart okozott azonban, hogy Şaguna püspök még azelőtt, hogy a nádorhoz fordult volna, június 18-án román hívei között kihirdette a tized megszüntetését. Az erdélyi főkormányszék Şaguna figyelmeztetését kéri, hogy a hatáskörén kívül eső kérdésekbe ne avatkozzék. (O. Lt. Erdélyi Főkormányszék, Elnöki 2016., 2017., 2041/1848.)
