3. [Pozsony], 1848 április 12. A magyar minisztertanács határozata a felvidéki szláv mozgalmak elleni intézkedésekről, Jellacsics…
3.
[Pozsony], 1848 április 12.
A magyar minisztertanács határozata a felvidéki szláv mozgalmak elleni intézkedésekről, Jellacsicsról, az idegen katonaságról, Madocsányi Pál királyi biztosi küldetéséről, a megszűnt központi hatóságokról, a magyar lobogó alkalmazásáról.
[Pozsony], 1848 április 12.
A magyar minisztertanács határozata a felvidéki szláv mozgalmak elleni intézkedésekről, Jellacsicsról, az idegen katonaságról, Madocsányi Pál királyi biztosi küldetéséről, a megszűnt központi hatóságokról, a magyar lobogó alkalmazásáról.
1848. april 12. Ministeri tanácsülés Pozsonyban. Elnök a nádor s királyi helytartó.
I. Selmeczbánya város polgármestere jelenti,* hogy a tót ajkú, leginkább evangelica vallású lakosok, különösen pedig némelly tanuló ifjak a horvát és szerb tanulókkal egyetértve, sőt az orosz kormány tudtával, a magyarok elleni lázadásra dolgoznak. Hivatkozik a jelentéstevő bizonyos vezérczikkre, mely Stur tót hírlapjában* megjelent s eredetiben bemutatott két levélre, mellyekben bizonyos Ormisz nevű pozsonyi tanuló Chren Mátyás selmeczi tanulót egy tót dráma eljátszásáról s tót összeesküvésről értesíti; végre említést teszen a jelentő bizonyos Koszelniczky pozsonyi tanulóról és Jancsó selmeczi bányagyakornokról, kik a tót felkelés előmozdítására bujtogatnak. –
Czobor János polgármester jelentése április 10-én kelt. Steier L.: A tót nemzetiségi kérdés 1848–49-ben. II. Budapest, 1937. IV. sz.
Slovenske Národňje Novini.
Határozat. Ezen jelentésből ollyas vétség ki nem derülvén, melly már most komolyabb rendeleteket igényelne, a feljelentett részletek isolált állásukban egyedül a panslavisticai irány kifolyásainak látszanak, mellyek azonban a jelen rendkívüli körülmények közt annyival is inkább figyelmet érdemelnek, mert Horvátországban szinte illyes mozgalmak az anyaországtóli elszakadásra intéztetnek.* Bács vármegyében a magyar matriculák elégettettek;* az Unna vizénél több ezer bosnyák fegyverben jelent meg;* Magyarország egész felvidékén a slav elem élénk mozgásban van* stb.
Március 25-én a horvát tartományi gyűlés felelős nemzeti kormányt, önálló országgyűlést, a határőrvidékek visszacsatolását és a horvát nyelv hivatalossá tételét kívánta.
Az anyakönyveket az 1840: VI. tc. 7. és 8. §-a értelmében magyarul kellett vezetni. A szerbek a magyar nyelvű anyakönyvekben veszélyt láttak vallásukra és nemzetiségükre. Thim J.: i. m. I. 26. l.
Boszniában 1848 tavaszán a lakosság a törökök ellen fordult, mozgalmát Szerbia támogatta. A török porta azonban felkelés kitörését megakadályozta. Thim J.: i. m. II. 2. sz.
A szlovák értelmiség kezdeményezésére a felvidéki szlovákság is megmozdult. A Liptó megyei közgyűlésen a szlovák nyelv jogait követelték. Selmecbányán a bányamunkások megmozdulása nem nemzeti harc, hanem bérmozgalom volt.
Ezen izgatás kapcsolatát aggodalommal tekintvén a ministerium, következőket határozott.
1. Bajcsi, Pozsony városi főbíró, mint az ottani evang. iskolák felügyelője a nevelésügyi ministerium által oda fog utasíttatni, miszerint ügyes elővigyázattal nyomozást tegyenek a tanulók között aziránt, valljon nincsenek-e ott olly nemű mozgalmak, mellyek elszakadást vagy más vétkes és törvénytiltotta törekvést tárgyaznak; Ormisz nevű tanulót vegye kérdőre azon két levél iránt, melly ez ügyben a ministeriumnak megküldetett; tudja meg tőle, ha azokat maga írásának ismeri-e? Hasonlóul hallgassa meg Koszelniczky tanulót is az iránt, mi Chren levelében foglaltatik, s tegyen mindezekről jelentést. –
A selmeczi polgármesternek válaszoltatik: hogy figyelemmel kísérje a feljelentett mozgalmak netaláni fejlődését s ha ollyas valamit tapasztalna, mi némi jelentőséggel bír, azt a belügyministernek azonnal jelentse fel, időközben pedig a halasztást nem szenvedő intézkedéseket hivatalos kötelességénél fogva tegye meg; mellőzvén mindazáltal a magány leveleknek szándékba vett lefoglaltatását.
2. Madocsányi Pál, Szentiványi Ödön és Justh József a minister elnök által meg fognak bízatni, hogy szemmel tartsák Árva, Liptó, Turócz, Trencsin és Nyitra megyéket, mint szinte a szomszéd vidékeket is; s ha vétkes irányú mozgalmak iránt alapos tudomáshoz jutnának, a minister elnöknek azonnal tudósítást tegyenek, s addig is a népet minden módon nyugtassák. Beniczky Lajos a minister elnök által szinte fel fog szólíttatni, hogy Selmeczen tartózkodjék s hasonló megbízást nyerend.*
Batthyány L. miniszterelnök április 12-én hivatalos felszólítást intézett Madocsányi Pálhoz, Szentiványi Ödönhöz, Justh Józsefhez és Beniczky Lajoshoz, ki ekkor Pesten tartózkodott. Rapant, D.: Slovenské povstanie roku 1848–49. I. 2. Turčianský Sv. Martin, 1937. 22. b)–c). (Vö. a 44. számmal.)
3. Selmeczre és környékére, Árvába, Liptóba, Nyitra és Trencsin Vág vidéki részére magyar katonaság és pedig nem slav nyelvű lenne szükséges; ha lehet két ezred, és pedig az egyik mindenesetre lovas. Ezen katonaságot Galliciából lehetne bevonni, minthogy ott legközelebb vannak a magyarországi felvidékhez magyar ajkú ezredek. Az így behozandó katonaság ellátása ezen megyékben mindenütt a kincstár részéről fog megtörténni, s az iránt a tartományi biztosság* útján kellő intézkedés tétetni, mihelyt tudva lesz, hogy a katonaságnak említett beszállítása csakugyan megrendeltetik. – Herczeg Eszterházy külügyminister felhívatik, hogy az érintett egy pár magyar ajkú ezrednek Gallíciábóli beszállítását minél előbb eszközölje. –
A fő tartományi biztosságot (commissariatus provincialis) az 1723: C. tc. állította fel és a magyar királyi helytartótanács ellenőrzése alá rendelte. A fő tartományi biztos egyúttal a helytartótanács tanácsosa volt. Az ország 10 tartomány-biztossági kerületre oszlott, mindegyik élén egy-egy tartományi biztossal. A tartományi biztosok felügyeltek az országgyűlésen kivetett adó behajtására, gondoskodtak a katonaság beszállásolásáról, élelmezéséről, előfogatok rendeléséről, a behajtott adót a hadipénztárba szolgáltatták. A tartományi biztosság területére eső törvényhatóságokkal, adószedőkkel és a hadibiztosokkal a hadiadóban fizetett pénzről, termékekről és előfogatokról számvetést (computus) készítettek. Fényes E.: Magyarország statisztikája (a következőkben Fényes E.: Statisztikája) II. Pest, 1843. 126–127. l.
Ennek kapcsolatában
4. Miután a ministerium akként van meggyőződve, hogy a Magyarországgal is határos Gallícia nyugalmától a többi örökös tartományok, de még sokkal inkább Magyarországnak nyugalma is feltételeztetik: Herczeg Eszterházy felszóllíttatik, hogy az austriai nyugalmát legczélszerűbben úgy lehetne biztosítani, ha a nemzetőrség, különös tekintettel a lengyel elemre, minél előbb felfegyvereztetik, s egyszersmind az úrbéri tartozások annak rende szerint megszüntetnek; így levén elérhető az egész népben azon érdekegység, mellytől egyedül lehetne várni a szükség óráiban a kellő erőkifejtést. Ebbeli fekvő tartományok jelen viszonyaira is, hol az orosz érdeknek kedvező legújabb mozgalmak Magyarországra s így az egész monarchiára épen nem kedvező visszahatással lehetnek, s amennyiben mindinkább lábra kapni látszanak, Anglia kormánya Bécsben levő követjének figyelmét is különösen igényelhetné.*
Ld. a 9. számot.
II. Czillich udv. tanácsos által jelentetvén a nádor királyi helytartójának, miszerint az újonnan kinevezett horvátországi bán, báró Jellacsics József mindaddig, míg hatásköre és hivatalos teendői tudtára nem adatnak, Pozsonyba (hova hívatott) a végett, hogy ez iránt a ministeriummal értekezhessék, semmi esetre sem jöhet.*
Jellacsics Józsefet a király március 23-án nevezte ki horvát bánnak és főhadparancsnoknak. Jellacsics azelőtt az első báni határőrvidéki gyalogezred ezredese volt, Bécsben a dinasztia feltétlenül megbízható hívének tekintették. Kinevezésével az volt a bécsi udvar célja, hogy Horvátországot és a határőrvidéket az alakulóban levő magyar minisztériummal szembefordítsa. Kinevezése azért volt sietős, hogy a magyar minisztériumot megelőzze. Jellacsics engedelmes eszköz volt a bécsi udvar kezében, elárulta a horvát nemzeti mozgalmat és minden együttműködést megtagadott a magyar minisztériummal.
Határozat. A nádor kir. helytartó megkéretett, hogy miután legközelebb Bécsbe utazand, ott a bánnak értekezvén, ugyanazt Budára rendelje, hol a magyar ministeriumhozi viszonyai iránt tisztába jöhet, hatásköre a törvények által különben is el levén határozva. Amennyiben pedig a bán magát ezekhez tartani vonakodnék, a nádor a szükséges parancsot a fejedelemtől kieszközlendő, s minden esetre a bánt eltiltandja a tartományi gyűlés tartásától mindaddig, míg e tekintetben a magyar ministeriummal nem értekezett.
III. A selmeczi postahivatal jelentvén, hogy az ottani várostanács által oda utasíttatott, miszerint a helybeli iskolákban tanuló tót ajkú ifjakhoz intézett leveleket a városi tanácsnak adja át, mit azonban felsőbb rendelet nélkül teljesíthetni nem vél.
Határozat. A magány levelek lefoglalásának csak akkor lehetvén helye, mikor már bűnvádi eljárás rendeltetett, ez eset pedig ez úttal fenn nem forogván, a postahivatalnak a minister elnök által tudtul fog adatni, hogy a magány a levelek lefoglaltatásának mellőzése iránt a városi tanácsnál maga útján rendelés tétetett.
IV. Báró Léderer Ignácz Magyarországi főhadikormányzó* jelenti, hogy herceg Schwarczenberg nevét viselő ezredbeli 300 katonának Linczig való szállítása végett Pestről Komáromba egy gőzhajót rendelt, de a gőzhajózási társaság pesti ügynöksége a hajót ministeri utasítás nélkül felküldeni vonakodik; hasonlókép panaszolja, hogy Pesten egy 100 főből álló katonai átkelő csapatnak tovább szállítása gátoltatott, e tekintetben tehát a szükséges rendeleteket megtétetni kéri.
Magyarország főhadparancsnoka.
Határozat. A nádor által aláírandó s a közlekedési miniszter által ellenjegyzendő rendelet által a Pesten tartózkodó Klauzál Gábor minister felszólítandó, hogy a kívánt gőzhajó felküldését figyelemgerjesztés nélkül eszközölje; – a 100 főből álló átkelő csapat iránti intézkedések a ministeriumnak Pestre érkeztéig függőben maradván.
V. A pénzügyminister a Magyarország felső vidékén mutatkozó éhség s ínség elhárítása végett 100,000 pfrtot utalványozni utasíttatott, ki Madocsányi k. biztost megbízandja, hogy ezen pénzen vetéshez való gabonát vásárolván, azt a szűkölködők között ossza ki s gonddal legyen, hogy a kiosztott gabona csakugyan vetésre fordíttassék.*
Ld. a 10. számot.
VI. A nádor aláírása alatt s a miniszter elnök ellenjegyzése mellett Szögyényi László volt alcancellárhoz rendelet intéztetni* határoztatott, melly által
Ld. a 8. számot.
1-ör kijelentetik, hogy a cancellaria* mindennemű kiadása ezentúl megszüntetnek.
A magyar királyi udvari kancellária (Cancellaria Regia Hungarico-Aulica) Bécsben az udvar mellett működő legfőbb magyar kormányhatóság volt. Az uralkodó a kancellária közvetítésével érintkezett a többi magyar hatósággal.
2-or meghagyatik, hogy a benyújtott s még nem tárgyalt kérelemlevelek az esedezőknek olly utasítással adassanak vissza, hogy folyamodásaikat az illető ministeriumhoz intézzék; azon tárgyakra nézve pedig, mellyek iránt a helytartótanács* vagy a törvényhatóságok jelentéseiket felküldötték, minden érdemleges tanácskozás szűntessék meg és ezen irományok elnökéhez további tárgyaltatás végett tétessenek át, kivevén a kegyelmezés jogának gyakorlatát illető ügyeket, mellyek a külügy miniszterhez utasíttatván, annak ellenjegyzése mellett döntessenek el* és végrehajtás végett az igazságügy miniszteriumhoz intéztessenek.
A magyar királyi helytartótanácsot (Consilium Locumtenentiale Regium) az 1722/23. évi országgyűlés állította fel (XCVII–CII. tc.), Magyarországon a legfőbb közigazgatási hatóság volt. A kormányhatóságok rangsorában a Habsburg-tartományok kormányszékeivel állott egy szinten, az udvari hatóságokhoz mérten másodfokú, országos hatóság volt. Az udvarral a magyar kir. udvari kancellária közvetítésével érintkezett.
Az 1848: III. tc. 7–8. §-a értelmében néhány más jog mellett a kegyelmezés jogát is a király személyesen gyakorolta az illető felelős magyar miniszter ellenjegyzése mellett. Ezért utalták az ilyen ügyeket az uralkodó személye mellett tartózkodó magyar külügyminiszterhez.
Ezen rendelvényben Szögyényi személyét illetőleg, megemlíttetik, hogy addig, míg máskép fog alkalmaztathatni, az álladalmi tanácsban* foglaljon helyet, s mint ennek tagja hg. Eszterházy külügyministernek a bécsi ügyek elrendezésénél segédkezet nyújtson, a cancellaria személyzetét pedig értesítse, hogy ideiglenesen Bécsben maradván, a további rendeletet Eszterházy herczeg útján fogja megkapni; addig is
Az 1848: III. tc. 19. §-a kimondta Budapesten álladalmi tanács felállítását. A 20. § szerint pedig az uralkodó személye körüli miniszter mellé két álladalmi tanácsos kerül, akiket a magyar kir. udvari kancellária előadó tanácsosai közül neveznek ki. A 24. § viszont arról rendelkezik, hogy a kancellária többi előadó tanácsosai az álladalmi tanács tagjai lesznek. Az álladalmi tanács megalakítását a törvény a következő országgyűlésre bízta, felállítására nem került sor.
a) A taxatoratus* számadásainak, és készen levő pénzeknek a magyar kincstárba való beszolgáltatása végett a pénzügyministerhez utasíttassék; – ezeken kívül a taxatoratus azon schemát, mely szerint a taxák meg szoktak állapíttatni, nyomban küldje le Budára, az instructióval egyetemben, mely ezen hivatal tagjainak munkakörét és eljárását szabályozza.
A díjazó hivatal (taxatoratus), amely megállapította és beszedte a kancellária kiadványaiért járó díjat. A díjazó hivatal egy udvari díjazóból és öt főnyi személyzetből állott. Egy részüket a magyar külügyminisztérium átvette.
b) Minden referendarius azonnal készítse el lajstromát a kezénél levő ügyeknek, mindenik mellé odajegyezve, hogy a tárgyalásnak minő stadiumában van, s mi teendő vár reá? – megkívántatik, hogy az acták illy kimutatójegyzék mellett küldessenek át a ministeriumhoz.
c) A currens acták átküldése az iktató és kiadóhivatal igazgatóinak személyes felelősége alá helyeztessék, egészen az átvételig Budán.
d) A ministeriumnak küldessenek le a cancellaria hivatalnokainak szolgáló minden instructiók.
e) Küldessenek le a levél- s irattári elenchusok is, az archivum pedig az illető hivatal felelős gondviselése alatt tartassék további rendeletig.
A helytartótanácsnak s kamarának* szintúgy rendelet határoztatott, melly szerint minden tanácsnok vagy előadó titoknok a kezén levő ügyekről kimutatólajstromot készítsen, szintúgy mint fentebb a b) pont alatt. Hasonlókép az iktatóhivatal a még ki nem osztott, a kiadóhivatal pedig az expeditio alatt levő actákról. –
A magyar kir. udvari kamara (Camera Regia Hungarico-Aulica) a kincstári jövedelmeket kezelte és a pénzügyeket irányította. Alárendelt helyzetben volt a bécsi udvari kamarával (K. K. Allgemeine Hofkammer) szemben.
A kincstári pénzhivatal kimutatást, a számvevő költségvetést a remélhető jövedelmekről és hátralevő költségekről; a személyzet, annak fizetése, instructiója, szolgálati évei s munkaköre kimutatását adják be.
A Commissariaticum a katonaság ellátása körüli kimutatásokat adjon.
A politico-fundationalis administratio* pénzről, remélhető jövedelemről és megszabott kiadásokról adjon kimutatást, nem különben specifikus invertariumát ezen osztály vagyonának fekvő javakban és tőkékben, mindenik mellé feljegyezve, biztosan van-e elocalva, folyik-e pör iránta, s mi karban van.
Az 1795-ben felállított közalapítványi ügyigazgatóság. Feladata volt a közalapítványok (a tanulmányi és egyetemi alap, a vallásalap, továbbá egyéb alapok és alapítványok) jogi ügyeinek intézése. A közalapítványi ügyigazgatóság a helytartótanács alá tartozott. Ugyancsak a helytartótanács alá tartozott a közalapítványi főpénztári hivatal, amely a fiókpénztári hivatalokkal a közalapítványi jövedelmeket kezelte. 1848-ban nyolc elsőrendű fiókpénztári hivatal, nyolc másodrendű fiókpénztár (a fiókpénztárak sorába emelt uradalmi pénztár) és öt rendkívüli (sorkívüli) pénztár volt.
A Cancellariától, Consiliumtól, Kamarától jelentést a pensionalás szabályszerű feltételeinek, s minő arány szokott lenni a hivatalbeli fizetés s nyugdíj között. –
VI. Kossuth Lajos pénzügyminiszter előterjesztésére határoztatott: mivel a jelen olasz forradalom* miatt a magyar tengermellék kikötőiből a hajók austriai lobogóval kiindulni nem mernek, nehogy megtámadásoknak legyenek kitéve:
Itáliában 1848 elején nem volt egységes állam, az olasz félsziget részekre tagozódott. Lombardia és Venezia Ausztria fennhatósága alatt állott. Az osztrák befolyás azonban Parmára, Piacenzára, Guastallára, Luccára, Modenára, Toscanára is kiterjedt. A félsziget több területén a nápolyi királyság, Piemont és az egyházi állam osztozott. Az olaszok önálló fejlődésüknek, nemzettéválásuknak legfőbb akadályát az osztrák uralomban látták. 1848. január 12-én Szicíliában felkelés tört ki, II. Ferdinánd szicíliai király kénytelen volt alkotmányt adni a szigetnek. Az osztrák csapatok főparancsnoka J. J. Radetzky februárban Lombardiában ostromállapotot hirdetett ki és a pápától engedélyt kért, hogy Szicíliába vonulhasson csapataival. A bécsi forradalom hírére március 18-án Milano megmozdult és a felkelők öt napig tartó súlyos harc árán az osztrák seregeket kiűzték; Lombardia városai egymásután vívták ki szabadságukat. Venezia elszakadt Ausztriától és kikiáltotta a köztársaságot. Radetzky a várnégyszögbe, Mantova, Leniano, Peschiera és Verona közé vonult vissza. Ilyen viszonyok között a hajók osztrák lobogóval nem mertek kifutni az Adriai tengerre.
Hg. Eszterházy Pál fel fogja hivatalosan szólítani az austriai külügyminisztert, hogy a magyar színek iránt az országgyűlésen alkotott törvények nyomán a magyar lobogóknak minden külföldi kikötőben való elismerését eszközölje.*
Ld. a 6. számot.
Vörös Antal egykorú másolata.
O. Lt. 1848/49-i minisztertanácsi jegyzőkönyvek gy.
Közli Rapant, D.: Slovenské povstanie roku
1848–49. I. 2. Turčianský Sv. Martin, 1937.
22. a).
