264. Budapest, 1848 július 6. Kossuth rendelete a törvényhatóságokhoz harmincad csempészeti ítélőszék felállításáról.
264.
Budapest, 1848 július 6.
Kossuth rendelete a törvényhatóságokhoz harmincad csempészeti ítélőszék felállításáról.
Budapest, 1848 július 6.
Kossuth rendelete a törvényhatóságokhoz harmincad csempészeti ítélőszék felállításáról.
Kossuth június 5-én Deák F. igazságügyminiszterhez fordult és megküldte a harmincad csempészeti ítélőszék részére készített ideiglenes utasítást (ld. a 166. számot). Deák válasza után rendelkezik az ítélőszék felállításáról
Város Közönségének.*
A megszólítást Kossuth áthúzta és helyére írta: Posega, Verőcze, Szerém megye, Eszék és Posega városnak.
Az 1848-ik évi III. törvényczik 6-ik és 14-ik §-ai értelmében mind azon tárgyaknak végrehajtása, mellyek ez előtt a királyi kincstárnak köréhez tartoztak, reám lévén ruházva; miután ugyanannak az 1715: 15., 1723: 13. tör. czik. s hazánk több törvényein* és folytonos törvényes gyakorlat alapján alakított harminczad csempészeti bíráskodási joga is pénzügyi osztályom kiegészítő részét képezné, – valamint az ország harminczadi jövedelmeinek, úgy a kereskedésnek, s ezzel párosult iparnak biztosítása érdekében szükségesnek találtam érintett osztályom kiegészítő részeül, a volt m. kir. udvari kamarai csempészeti bíróság* helyébe, az igazság és kereskedelmi minister urak egyetértésével egy különös ítélő széket „harminczad csempészeti ítélő szék” nevezete alatt újabbi törvényes rendelkezésig alakítani. – Ezen ítélőszék egy elnök, négy közbíró, s nehány fogalmazói egyénekből állván, a harminczadi csempészeti esetekben úgy, valamint eddig a volt kincstár fog az említett törvények és fenálló törvényes gyakorlat szerint hivatalában eljárni. A közjövedelmeket és 30 jogos üzletű iparosnak és kereskedőknek keresetét biztosítani, s e czél elérése tekintetéből a csempészkedést lehetőleg gátolni a kormánynak törvényes kötelességében álván; ezen kötelességnek, s a törvény által hivatalomhoz tartozó hatóságnál fogva rendelem, hogy a harminczad csempészeti ítélőszék által esetenkint megkeresendő hatóságok, s tisztviselőségek a törvények értelmében segéd kezeket nyújtsanak s az említett ítelő széknek megkereső levél mellett hozzájok küldendő ítéleteit pontosan végrehajtassák, a végrehajtásokról szólló jelentéseket pedig ugyan annak átküldeni el ne mulasszák. Az eddigi gyakorlat szerint a kincstári részletek kegyelem útoni elengedésére a folyamodhatási határ idő a honbeliekre avagy azokra nézve, kik az ítélet kézbesítése alkalmával az országban vagynak, hat hetekre, azok irányában pedig, kiknek kelméi vagy árui a honban ugyan, de tulajdonosai az országon kívül vagynak, három hónapi határidő engedtettvén, ez alatt kérő leveleiket a pénzügyi ministeriumhoz intézhetik.
Az 1715: XV. tc. az ország belsejében levő harmincadok és más vámok megszüntetéséről rendelkezett. Egyúttal korlátozta a kamarai bíráskodást a tiltott árukra és csempészetekre. Az 1723: XIII. tc. intézkedett a visszaélések megszüntetéséről és elhatárolta a kamarai bíráskodás hatáskörét. Ezek a törvények ismételten hivatkoztak az 1609: XVII. tc-re, amely a harmincadok kijátszóiról, további a kereskedők igazságtalan háborgatása ellen rendelkezett.
A kamarai harmincadcsempészeti bíróság a harmincadosok visszaélései és a harmincadosok által végzett elkobzás körüli vitás esetekben ítélkezett. A bíróságnak részint kamarai tisztviselők, részint jogban jártas emberek voltak a tagjai. A bíróság véleményt kért a kincstári jogügyigazgatótól.
Budapest, Julius 6-án 1848.
pénzügyi minister
Egykorú kőnyomat
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1248/1848.
O. Lt. Pénzügymin. Elnöki 1248/1848.
Ugyanitt megvan a körlevél német és horvát fordítása.
A rendelet szövegének első felét Duschek F. megküldte a pénzügyminisztérium irattári hivatalának, egyúttal utasította, hogy az ítélőszék eljárásához szükséges beadványok előiratait keresse elő és az elintézett ügyek iratait vegye át megőrzésre. (O. Lt. Pénzügymin. Irattár 3182.)
