258. Budapest, 1848 július 4. A magyar minisztertanács válaszjegyzéke az osztrák minisztérium június 29-i jegyzékére: az osztrák …
258.
Budapest, 1848 július 4.
A magyar minisztertanács válaszjegyzéke az osztrák minisztérium június 29-i jegyzékére: az osztrák minisztérium is mindent tegyen meg a királyi korona épségének és jogainak fenntartására.
Budapest, 1848 július 4.
A magyar minisztertanács válaszjegyzéke az osztrák minisztérium június 29-i jegyzékére: az osztrák minisztérium is mindent tegyen meg a királyi korona épségének és jogainak fenntartására.
János főherceg és a magyar minisztérium álláspontja nem volt egységes annak megítélésében, hogy a főherceg segítségével hogyan kellene megkísérelni a horvát kérdés megoldását (ld. a 257. számot). Az osztrák minisztérium, amely ebben a kérdésben nem volt illetékes, azzal akart nyomást gyakorolni a magyar kormányra, hogy június 29-én kelt átiratában kijelentette: amennyiben a magyar kormány nem igyekszik az ellentétek kiegyenlítésére, felmondja „semlegességét”. A magyar minisztertanács erre a következőképpen válaszolt:
A miniszteri tanács a Külügy ministeriumnak.
Semmi sem lehetett a ministeri tanácsra nézve váratlanabb és meglepőbb, mint az austriai Ministeriumnak június 29-érőli collectiv jegyzéke,* mellyben a Horvát és Slavoniai pártütés kiengesztelésére azon hozzátétellel szóllíttatunk fel, hogy ellenkező esetben az austriai Ministerium a neutralitást mintegy előre felmondja.
Az osztrák minisztérium jegyzéke megtalálható: O. Lt. 1526 utáni gyűjtemény.
Az austriai Ministerium ezen nyilatkozata elannyira ignorálja a fenforgó viszonyokat, elannyira ignorálja azt, hogy a mi legkegyelmesebb királyunk egyszersmind s egy-személyben az ő császárjok is; miszerint mielőtt ezen nyilatkozatra akkint felelnénk, amint felelnünk kellend, ha azt szószerinti értelemben venni kénytelenek leszünk; nem akartuk elmulasztani az austriai Ministeriumot az általa felállított thesis következményeire komolyan figyelmeztetni; s megkérdeni, hogy minő értelemben kívánja ezen jegyzéket vétetni?
Az austriai Ministerium ezen jegyzékének csak akkor volna értelme, ha az austriai Ministerium fel mondta volna az engedelmességet Austria azon császárjának, ki egyszersmind magyar király is; mert hiszen külömben, míg ezen két korona egy fejedelem fején egyesül, az austriai császár ön maga ellen háborút nem viselhetvén, a magyar királynak a neutralitást fel nem mondhatja.
Az austriai Ministerium előtt tudva van, mikint a hazánkhoz kapcsolt országokban pártütő lázadás, nem pedig jogszerű háború van. Tudva van előtte, hogy a magyar király, ki egyszersmind austriai császár, ama pártütést nem csak kárhoztatja, hanem mivel a magyar koronátóli elszakadásra van intézve, melly koronának épségét fentartani ő Felsége hittel kötelezve van, a koronának ezen épsége ellen intézett pártütést felségsértésnek nyilatkoztatta, s annak, ha az elcsábítottak a hűségre, s engedelmességre vissza nem térnének, törvényszerű megbüntetését, s e végre fegyveres erő alkalmazását is elrendelte, s megparancsolta.*
Ld. a 179. számot.
És most az austriai Ministerium a magyar király ezen esküszerinti törvényszerű intézkedése ellen felmondja a neutralitást, tehát más szóval: az ellen hadat üzen.
Ennek ismét csak úgy volna értelme, ha az austriai Ministerium azon fejedelmet, ki egyszersmind magyar király is, urának többé el nem ismeri s a magyar király elleni pártütésben osztozni magát elhatározná. Kérünk e részbeni határozott nyilatkozatot. Mert ha az austriai Ministerium még híve császárjának, békét, háborút, neutralitást, mind csak a császár nevében tehet és intézhet; mivel pedig a császár ő felsége egy-személyben egyszersmind magyar király is, megfoghatatlan, hogy az austriai császár a magyar királynak neutralitást mondjon fel, ön maga álljon azoknak pártjára, kik ellene fellázadtak, s maga magának hadat izenjen.
Általában, míg közöttünk a pragmatica sanctio fenáll, kölcsönös viszonyainkban e szónak „neutralitiás” nincsen értelme.
Közöttünk a fejedelem egysége által feltételezett szövetség áll.
Így fogta fel állását a magyar nemzet a múltban mindig, midőn az austriai császár harczaiban híven osztozott; így fogta fel azt Austria, midőn a magyart ellenségeinek visszaverésében segítette.
Így fogtuk fel állásunkat jelenleg is, midőn a magyar korona seregeit az olasz háborúban vérét ontani nem elleneztük; s e seregek ő Felsége táborának egyik legfőbb erejét képezik.
Általában hadseregünknek legnagyobb része mai napig is, a birodalom védelmében országunkon kívül áll, míg viszont az austriai hadsereg egy része hazánkban tanyázik.
Mit mondana már most az austriai Ministerium, ha mi azon szempontból indulva, hogy az austriai birodalombeli tartós nyugtalanságok hazánk nyugalmára káros hatással vannak: Olasz ország függetlenségének elismerését, a cseh párt igényeinek teljesítését, Gallíciában egy független nemzeti királyságnak helyreállítását s.a.t. azon kijelentéssel követelnők, hogy ha ezt minden áron nem siet tenni az austriai Ministerium, mi felmondjuk a neutralitást; mit felmondani ismét annyit teszen, mintha hadat izennénk Austriának, az olasz, cseh, lengyel függetlenség érdekében.
Valóban az austriai Ministerium jegyzékének szószerinti értelme fejedelmünk egységével s a köztünkki viszony természetével elannyira ellenkezik, hogy múlhatlanúl szükségesnek ítélnők a külügy ministerium útján e részben határozott felvilágosítást kívánni; annyival inkább, mert mindennemű jelenségek egybefoglalása után a ministeri tanács az említett váratlanul meglepő collectiv jegyzék kulcsát azon idegenségben véli csak feltalálhatni, mellyet az austriai kormányban hazánk pénz és hadügyeinek önálló kormányzata iránt számos jelenetekben tapasztalni kéntelen. Mire nézve a ministeri tanács szükségesnek tartja nyíltan és világosan kijelenteni: hogy a Magyar Királyi Korona önállásáról, s nemzetünk törvényes jogaiból és szabadságából, senkinek, semmi áron egy hajszálnyit sem fog soha engedni, s hogy, ha az austriai Ministerium Magyar országgal barátságos egyetértésben maradni óhajt, hazánk önállásának, szabadságának és jogainak bár mi tekintetbeni csorbítására intézett törekvésekről végkép, és határozottan le kell mondania.
A külügyi ministerium szíves lesz az austriai Ministeriumot illy értelemben azon hozzáadással értesíteni, hogy a kapcsolt országok igazságos és méltányos kívánatainak teljesítésére hajlandók, egyszersmind azonban a rendnek és törvények iránti engedelmességnek helyreállítására elhatározottak lévén, valamint tudjuk azt, hogy a horvát pártütés, kivált ha illy neutralitási felmondásokban rejlő pártolás kilátásával szítogattatik, a birodalomra kétségtelenül veszélyes lehet; – úgy ki kell azt is mondanunk, hogy ezen veszély elhárítására nem az a czélszerű mód, hogy a pártütés jogtalanul gyámolíttassék, hanem az: hogy az austriai kormány is minden kitelhető segéllyel legyen azon királyi korona épségének és jogainak fentartásában, melly olly fejedelem homlokát ékesíti, ki egyszersmind az austriai ministeriumnak is ura és császárja.
Tudósítjuk még a ministeriumot, hogy fejedelmünk egységénél fogva fel nem tehetvén, hogy az austriai ministeriumnak ama megfoghatatlan nyilatkozata a császár képviselőjének tudtával s megegyezésével legyen, István főherczeg nádor királyi helytartó kegyeskedik János főherczeghez hivatalos közleményt intézni, mellynek tartalma ezen ministeri jegyzék lényegével öszhangzásban van.
Nem kételkedünk, hogy ő fenségeik, kik mint képviselők fejedelmünk egységét ez üdőszerint képviselik, e dolgot akkint fogják elintézni, mint ezt a jog, törvény, a pragmatica sanctio és az ő felsége iránt tartozó tekintet kívánják.
Kelt Budapesten, Julius 4-én.
a magyar ministérium
tanács üléséből
Batthyány Lajos
m. e.
tanács üléséből
Batthyány Lajos
m. e.
Tisztázat Rákóczy J. írásával, Batthyány
L. miniszterelnök s. k. aláírásával.
O. Lt. Külügymin, Elnöki 486/1848.
L. miniszterelnök s. k. aláírásával.
O. Lt. Külügymin, Elnöki 486/1848.
Mellette Batthyány L. miniszterelnök átirata Pulszky F. külügyminisztériumi államtitkárhoz, hogy a minisztérium magáévá teszi azt a hivatalos jegyzéket, amelyet a m. külügyminisztérium János főherceghez küldött. Ezzel összhangzóan nyilatkozott a magyar minisztérium István nádorhoz előterjsztett válaszában (ld. a 257. számot), amelyet mellékelten megküld a magyar külügyminisztériumnak.
Pulszky a magyar minisztérium válaszjegyzékét úgy javította át, hogy közvetlenül az osztrák minisztériumhoz szóljon. és ebben a formában fordíttatta németre. Megvan a német fordítás fogalmazványa is. A válaszjegyzéket Pulszky július 7-i kísérőirattal küldte meg az osztrák minisztériumnak. Az ügy folytatására ld. Károlyi Á.: Batthyány I. 390–391. l.
