251. Pest, 1848 július 2. Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában a képviselők értekezletén ismertetett kormánypolitikáról: a horváto…
251.
Pest, 1848 július 2.
Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában a képviselők értekezletén ismertetett kormánypolitikáról: a horvátok előtt nyitva van a békés megegyezés útja.
Pest, 1848 július 2.
Kossuth cikke a Kossuth Hírlapjában a képviselők értekezletén ismertetett kormánypolitikáról: a horvátok előtt nyitva van a békés megegyezés útja.
PEST, JULIUS 2-KÁN.
Az országgyűlés tagjaivali folytonos közvetlen érintkezésre a ministerium részéről a pénzügy-minister bízatott meg.*
Vö. a 248. számmal.
Ennek következtében, tegnap estve a pénzügy-minister szállásán a követek igen nagy számban összegyűltek s értesítettek a politicának irányáról, melyet a ministerium a kapcsolt országokbani pártütés ellenében, s általában az ország csorbátlan épségének, s a nemzet becsületének, és tekintetének sértetlen megóvására követni szándékozik.
Ezen politica röviden abban öszpontosul: tartsanak a kapcsolt országok törvényes tartományi gyűlést, hol minden vélemény szabadon nyilatkozhassék; rendezzék ott el törvény értelmében az országgyűlési követválasztást; küldjék törvényesen választandó követeiket az országgyűlésre, adják ott elő kívánataikat s a mennyiben azok a korona egységével, s Magyarország és a kapcsolt országok közötti jogszerű historiai kapocs természetével nem ellenkeznek, a ministerium minden igazságos és méltányos kívánatnak pártolására nyilatkozik, s ha Horvátország a magyar korona iránti hűségre, s a törvény iránti engedelmességre visszatér, örömest veti a feledés fátyolát a múltakra; de pártütőkkel nem alkuszik; fegyverre, fenyegetésre, erőszakos elszakadási törekvésekre fegyverrel felel s a nemzetet arra hívja fel, hogy minden erejét, ha kell, személy szerint tömegestől is, kiállítva, nagyszerű köznemzeti eltökélléssel határozza el magát, utósó csep vérig harczot vívni, ha kell, egy világ ellen inkább, mintsem a magyar korona épségéből, jogaiból önállásából, szabadságából egy morzsányit is engedjen.
A ministerium arra kívánja felszólítani a nemzet képviselőit, hogy az országgyűlés első perczében mindjárt a nagyszerű körülmények színvonalára fölemelkedve, a nemzetet ezen komoly eltökélésre határozza el: ruházza fel a kormányt kellő hatalommal és eszközökkel, hogy a magyar hadsereget a nemzetőrségnek tökéletes organizatióján kívül 200,000 főig emelhesse, ezen erőből mindjárt 40,000 embert kiállíthasson, a többit pedig a szerint, a mint a körülménye kívánandják. Legyenek igazságosak és méltányosak minden népfaj iránt, olvasszák egy testté az országnak minden lakosait a közös jogban, közös szabadságban és testvériségben; de pártütést ne tűrjenek, pártütőkkel ne alkudjanak, s óvják meg a nemzet becsületét, a nemzet szabadságát és önállását ármány és támadás ellen.
Míg ez meg nem lesz, addig semmi más kérdésbe ne ereszkedjenek, ezen erők felajánlását ne kössék a kormány akár mostani, akár jövendőbeni személye iránti bizodalomhoz, ne feltételezzék bizalmatlanságtól; hanem határozzák el minden eventualitások esetére, s azután vessenek számot a ministeriummal, azután határozzák el, álljon-e vagy változzék a ministerium? de először tökéljék el magokat hazánkat, szabadságunkat, önállásunkat, becsületünket megvédeni minden áron.
A jelenvolt képviselők erre egy szívvel, lélekkel készeknek s határozottaknak nyilatkoztak.
Már most tehát lássák meg a horvátok, mit cselekszenek. A magyar nemzet veszni készen, inkább, mint magát megbecsteleníteni engedje, baráti kezet nyújtand feléjök.
A testvéri kiengesztelődés olajága, vagy harcz és fegyver életre halálra.
Mellyik tetszik?
Jól meggondolják, mit cselekszenek. Ha mi nemzetiségüket bántanók, ha elleneznők, hogy beldolgaik közigazgatásában, municipalis önkormányzattal s az ország összes kormányában is kellő befolyással bírjanak, vagy ha azt mondanák ők, nekik a magyarra közös szabadság kevés, képesek volnánk megérteni a mindent felejtő fanatismust, mellynek béke nem kell, melly inkább a kétségbeesés harczához nyúl. De ha megfontoljuk, hogy a polgárvérnek özöne folyjon, hogy Horvátország a belháború iszonyaiban vérezzék, szenvedjenek, nem másért, mint csak a végett, hogy Horvátországnak pénzügyeiben, s Horvátország hadseregével a bécsi ministerek parancsoljanak,* – a bécsi ministerek, kik egy városban sem képesek annyi rendet tartani, hogy a legjobb legkegyesebb fejedelem hontalan vándorként ne legyen kénytelen ősi várától búcsút venni,* – a bécsi ministeriumtól, mellynek erőtlen kezei közt a monarchia összedől, melly gyermekes ingatagságában az Aulától* veszi parancsait, ha éljen-e, vagy meghaljon? – hogy egy illy kapocs a szabadság kapcsa legyen, – hogy egy illy függés méltó legyen arra, miszerint a horvátok ellenünkben élet halál harczára keljenek? ezt megvalljuk, érteni nem volnánk képesek.
A horvátok Innsbruckban előterjesztett kívánságai között szerepelt, hogy a király semmisítse meg a magyar minisztérium Horvátországra, Szlavóniára és Dalmáciára vonatkozó összes rendeleteit, ezeknek az országoknak a bán vezetése alatt adjon felelős kormányt. A hadügy, kereskedelemügy, pénzügy a bécsi minisztérium kezelésében legyen, Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát felelős állami tanácsosok képviseljék ezekben a kormányzati ágakban. A küldöttség által előterjesztett kérvény szövegét közzé teszi Horváth M.: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. I. 263–264. l.
Arra utal, hogy a király és udvara a májusi bécsi mozgalmak elől Innsbruckba menekült.
Az egyetemi hallgatók vezető szerepére utal a májusi bécsi mozgalmakban.
Pedig hiszen ez az, mit Jelasich és társai Insbruckban átadott petitiójokban kérnek.
Hogy a szabadság vágya fanatisálhat, ez megfogható; de hogy a szolgaság vágya fanatisáljon, erre még nem mutat példát a historia. Illy czél végett, csak az lázadhat fel, kit egy dühöngő párt fanatismusa akasztófával fenyeget, ha fel nem lázad; de legyen a horvát nép önmagához hű, rántsa le a leplet azoknak arczáról, kik őt akasztófa ígéretével fanatizálják, s azután feleljen meg önmagának, ha méltó-e, hogy a polgárháború iszonyaira pazaroljuk mindkét részről a vért, pénzt és erőt, mellyet testvéries egyetértésben közös boldogságunkra fordíthatnánk, hogy helyrehozzuk, mit egy mostoha rendszer századokon át mulasztott, akadályozott oktalanul és hálátlanul.
Csak egy órányi higgadt eszméletet adjon az isten Horvátországnak, és lehetetlen, hogy köztünk béke ne legyen, s ha még sem lesz; szálljon a kiontott vér átokként isten ítélőszéke előtt az árulókra, kik nemtelen czélokból jobb sorsra méltó népek sorsával játszani nem iszonyodtak.
Kossuth Hírlapja, 1848. július 4. (3. szám)
10. l.
10. l.
A cikk aláírás nélkül jelent meg. Vörös Antal szerint, aki összeállítást készített Kossuth cikkeiből, Kossuth írta. (Kossuth Lajos dolgozatai a Kossuth Hírlapjában 1848-ban. O. Lt. Kossuth-gy. II. V. 1.b.–575.)
